A karácsony napjainkban is a legnagyobb családi ünnep, melyhez hozzátartozik a feldíszített fenyőfa, a karácsonyi éneklés, az ajándékozás öröme, ahogy a közösen elfogyasztott karácsonyi ételek is. Számos hagyomány azonban az idők során feledésbe merült. A ma is élő szokások eredete mellett idézzük fel, milyen karácsonyi hagyományokat, hiedelmeket tartottak az előző nemzedékek!
Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik a keresztény világ. A karácsonyi ünneplés december 24-én a szentestével, karácsony vigíliájával veszi kezdetét.
Karácsonyfa
Úgy tartják, Luther egy téli estén hazafelé tartva azt látta, hogy a csillagok átragyogtak egy fenyőfa ágain. Ezen felbuzdulva hazavitt egy fenyőágat, amelyet gyertyákkal díszített fel, hogy megőrizze a látottak emlékét.
Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz állította 1824-ben Pesten, más források szerint Martonvásáron.
A karácsonyfát kezdetben ehető dolgokkal, főleg almával, a termékenységet és a bőséget szimbolizáló dióval, mogyoróval, ostyával, mézes pogácsából készült figurákkal díszítetteék és gyertyát is helyeztek a fenyőágakra. A fa csúcsára csillagot vagy angyalkát helyeztek.
A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
Ajándékozás
Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint visszavezethető akár a napkeleti bölcsek történetére is, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben.
Ajándékot régen a kántálók, regösök, betlehemezők, köszöntők kaptak, ami étel és egy kis pénz lehetett.
Karácsonyi babonák, hiedelmek és népszokások
Régen a családi karácsony legnagyobb szertartása volt a karácsonyi asztal elkészítése. Az ünnep varázslatos ereje az asztalt leterítő abroszon, az asztalra és asztal alá tett tárgyakon keresztül érvényesült. Vízkeresztig az asztalon hagyták.
Mi került a karácsonyi asztalra?
Abrosz
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett.
A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal. Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Gabona
A gabona fontos élelmiszer és takarmány volt, így különleges szerepe volt a családok életében.
Az ünnepi asztalra gabonaszemeket szórtak. Néhol úgy tartották, hogy a magvak a jövő évi jó termést biztosítják.
Ezért a leszedés után vagy a vetőmag közé keverték, vagy pedig a a baromfinak adták a magot, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja.
Morzsa
A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék. Morzsát a gyümölcsfák alá is szórtak, hogy azok termékenyek legyenek következő évben.
Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták.
De olyan babona is van, hogy a karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nem szabad kidobni az ünnepek vége előtt, mert így megóvják a ház népét a betegségektől.
Kenyér, alma, dió
Úgy tartották, ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is maradjon egy kis kenyér az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben. Éjfélkor egy elfogyasztott alma jó egészséget hoz majd.
A palócoknál a családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.
A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt. Akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez.
A hagyomány szerint azért készítették a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, illetve a karácsony éjjelén odalátogató angyalok, vagy a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak.
Mi került az asztal alá?
Szalma
Az ünnepi asztal alá szalmát tettek a családok (Jézus születésére emlékezve), majd ezt kivitték alomnak az állatok alá, hogy azok egészségesek legyenek.
Egyes területeken a gyümölcsfák törzsére is kötöztek a szalmából, hogy bőséges termést biztosítsanak.
Gazdasági és házi eszközök
A gazdasági és házi eszközöket (ekevas, járom, lószerszám stb.) azért helyezték a karácsonyi asztal alá, vagy a közelébe, hogy azokkal is szerencséjük legyen.
Mi került a tányérokba?
Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában meghatározott sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.
Aki pedig halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint hal a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben.
Disznóvágás
A disznóvágások ideje november 30-tól, disznóölő Szent András napjától kezdődtek és februárig tartottak, mivel ebben az időszakban kellő képen hideg volt, így a hús könnyebben elállt. A disznóvágásra összegyűlt az egész család, a rokonok és a szomszédok, igazi közösségi esemény volt.
A hiedelem szerint kedden, pénteken és vasárnap nem öltek disznót, és újholdkor sem rendeztek disznóölést, nehogy megromoljon a hús. Ha a disznóvágás december 21-re esett, Tamás napjára, akkor a disznó zsírjából eltettek egy keveset, és gyógyításra használták, ez volt a tamásháj. Disznóvágásra Tamás napját ajánlották, mert az ekkor elkészített szalonna nem avasodott meg.
Boszorkányok
Víz, tűz, zajkeltés
Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak.
Éjjel merítették az úgynevezett aranyos vizet, amelyről azt gondolták, hogy aki ebben megmosdik, az a következő esztendőben egészséges és szép lesz.
A gonoszelhárító zajcsapás általában a pásztorok feladata volt. Az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat távol tartsák, mindeközben trombitáltak és pattogtattak az ostoraikkal.
Karácsony vigíliájával kapcsolatos további hiedelmek
Ezen a napon tilos volt a mezőn tevékenykedni, csak a ház körül lehetett dolgozni, ha szentestén elsőként férfi lép a házba, az jót jelent.
A karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik.
A gazdák a mise után megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen rajta, az állatoknak pedig mágikus erővel bíró ételeket adtak, például szentelt ostyát, piros almát, hogy egészségesek legyenek.
Hasonlóan van ez az ablakba tett és meggyújtott gyertyával is: ha hagyja leégni, magához hívja a jó szerencsét.
Szerencsét hoz, ha zoknikat akasztanak a ház kéményei mellé, bőséges újesztendő ígérkezik.
December 24-én a nők kitakarították és kisöpörték az egész házat, mert egy régi hiedelem szerint az ördög beköltözik mindenhova, ahol nincs tisztaság.
Hogyan kerüljük el a balszerencsét?
A szokások szerint bizonyos dolgokat jobb, ha elkerülünk a szeretet ünnepén, mert balszerencsét hozhatnak.
Mosás, ruhaszárítás
A népi hagyományok szerint rosszat jelent, ha egy asszony vagy lány karácsonykor mos, illetve ruhát szárít.
Úgy tartották, akinek a ruhája a padláson szárad, hamarosan meghal. Az sem jó, ha a kimosott ruhát rúdon szárítják, mert arra a rúdra, melyen a ruha szárad, a marha bőre jut fel, s jószágok közül elpusztul egy szarvasmarha.
Voltak vidékek, ahol azt tartották, hogy a vizes ruha betegséget hoz a családra.
Kölcsönadás, kölcsönkérés
Jobban tesszük, ha karácsonykor nem kérünk és nem is adunk kölcsön semmit sem, mert az elviszi a szerencsét.
Szemétkivitel
A szemetet sem ajánlatos ilyenkor kivinni: azzal együtt a szerencse is távozik a háztól.
Karácsonyi sütemény korai felszeletelése
Ha a karácsonyi vacsora előtt vágja fel a süteményeket, akkor elvágja szerencséjét.
Nem karácsonyi dalok éneklése
A karácsonyi időszakban csak karácsonyi dalokat szabad énekelni, különben elszáll a szerencse.
Szentestei fésülködés, új ruha viselete
Karácsonykor öltözzön a legszebb ruhájába, de vigyázzon, hogy ne viseljen semmi újat, mert az balszerencsét hoz. Szenteste ne fésülködjön, mert hamar elmúlik a szépsége.
Nem volt tanácsos varrni, foltozni, nehogy hályog legyen a gazdasszony szemén.
Intelmek
A karácsonyi munkát ne bízza másra, mert a következő évben sokszorosát kell majd visszafizetnie.
Tárja ki nagyra az ajtót szenteste, hogy a házban lévő rossz szellemek eltávozhassanak.
Emlékezzünk arra az intelemre is, miszerint a fát is csak vízkeresztkor dobjuk ki, mert különben gonosz koboldokat és halált hozunk a házra.
Karácsonyi szerelmi babonák, jóslatok
Karácsonyhoz kötődően a magyar néphitben számos szerelemre, időjárásra, termékenységre, halálra vonatkozó jóslat alakult ki.
Harangkötél szála
A hajadon lányok a hajnali misére hívó harangozásra ellopakodtak, mert a hiedelem szerint az ilyenkor megszólaló harang köteléből, ha három szálat letéptek és a hajukba font szalaggal együtt viselték, akkor farsangra sok udvarlót szerezhettek.
Mákos tészta
A hagyományok a tészták esetében majdnem mindig szerelmi jóslások voltak. Úgy tartották, hogy a karácsonyi vacsoránál, ha a fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát és kiszalad vele a ház elé, olyan nevű lesz a férje, amilyen nevű férfi először a ház felé jár. A tésztafélék közé tartozott a kenyér, a fonott kalács, a pogácsa és a perec is.
Méz
A néphit szerint az a hajadon, aki az éjféli misére való harangozáskor mézet vagy cukrot eszik, és így indul el a templomba, minden bizonnyal hamarosan férjet talál magának.
Úgy vélekedtek, hogy az így megédesített nyelvükkel férjet édesgethetnek magukhoz.
Mezítláb a ház körül
Egy másik babona szerint, aki szerette volna megtudni, hogy ki lesz a férje, annak az éjféli misére hívó harangszó alatt a szobában befelé kellett söpörnie, az asztalt megteríteni tányérral és evőeszközzel, majd egy szál ingben, mezítláb körbe kellett járnia a házat, melynek ablakán ha benézett a szobába, akkor megláthatta a jövendőbelijét, leendő urát.
Köles, kukorica, tökmag
Mák
A néphit a méz mellett a máknak is különleges szerepet tulajdonít. Úgy tartották, hogy aki karácsony napján mákot darál, az nagyon hamar fog férjet találni magának. A mákszemek nemcsak a közelgő férfira, de egyben a termékenységre is biztosítékok voltak.
Kutyaugatás
A férj érkezését szerették volna kikövetkeztetni a lányok a kutyák ugatásából is.
Egy régi szokás szerint, a lányoknak vacsora után ki kell menniük a házból, és amerről az első kutyaugatást meghallják, onnan fog származni a férjük.
Ugyanebből az irányból várták a leendő kérő várva várt érkezését is.
Kukorékolás, kotkodálás
Az a lány, aki egy kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont pár nélkül marad, aki egy tyúk kotkodácsolását hallja.
Gombócok
Az egyik legnépszerűbb karácsonyi jóslási mód a máig sokak által ismert gombócfőzés. Ez azt jelentette, hogy 13 gombócot főztek meg egy fazékban, és egy kivételével mindegyikben elrejtettek egy férfinevet.
Mikor a víz felforrt, megfigyelték, hogy melyik gombóc jön fel elsőre, és a benne lévő név volt a leendő férj neve. Az üres gombóc azt jelentette, hogy még várni kell egy évet a házasságra.
Kútba tekintés
A lány, aki harangszókor a kútba tekintett, láthatta jövendőbelijét.
Kerítés
Várandósság
Úgy tartották, ha karácsonykor víz ömlik a lány lábai elé, akkor bizony jövőre érkezik a gólya.
Időjóslás
Az időjóslások egyik legismertebbje, a „fekete karácsony, fehér húsvét” jóslata, vagyis ha karácsonykor nem esik a hó, húsvétkor fog havazni.
A tiszta, csillagos ég a gazdag termés szimbóluma, a sok hó a zöld húsvét hírnöke, míg a hideg, szeles szenteste a jó szerencse jele, mivel elfújja a rossz, ártó szellemeket, ezzel derűt hozva az újévre.
Ha karácsony reggele felhőtlen, száraz nyár várható. Ha karácsony felhős havas, akkor esős lesz a nyár, gyenge termés várható.
Lejárt a jóslások és babonák ideje?
Ki tudja, mennyire valósak ezek a babonák, jóslások de biztos, ami biztos, a szerencsével nem érdemes viccelődnünk. A babonák, hiedelmek valóságtartalmát sokan, sokszor megkérdőjelezték, de tény, hogy őseink valóban hittek a mágikus erőkben, a megmagyarázhatatlan összefüggésekben.
Jó lenne, ha létezne olyan mágikus erő is, amely az emberi szívekben a karácsony igazi szellemét ültetné el: békességben, jóakaratúan, szeretetben és könyörületesen élni.
A háborúskodás közepette is megfogadhatná ezt az emberiség, s a karácsony a béke reményét és a fényt hozná a sötétségbe. S végre véget érne az értelmetlen háború.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
