Ellenzék és valóság véletlen találkozása a Tranzit fesztiválon.
Hajnal Miklós képe lebeg a szemem előtt. Van széles e hazában olyan honfitársunk, aki nem ismeri ezt a nevet? Ha csak egy is akad, akkor most ő is megismerheti, mert nevezett úriember olyan furcsa helyzetbe navigálta magát a hétvégén, ami több, megfontolásra érdemes gondolatot is felvet.
Történt, hogy a tihanyi Tranzit fesztiválon vitázott Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára és Hajnal Miklós, a Momentum országgyűlési képviselője. Miután Hajnal bizonyságot tett arról, még mindig nem érti, miért nem akarjuk több millióan, hogy hazánkon keresztül szállítsanak fegyvert Ukrajnába, rávilágított, hogy lövése nincs a kárpátaljai magyarok sanyarú sorsáról, föl nem fogja, hogy az ő biztonságukat, életüket féltjük, nem a sajátunkét, amikor minél távolabb szeretnénk tudni tőlük a háborút, megszavaztatta a közönséget. Megkérte őket, tegye fel a kezét, aki szerint melegpropaganda vagy transznemű-propaganda, nemátalakító műtétes propaganda menne ma az óvodákban, ha ők nyertek volna az áprilisi választáson. Mire a többség fel is tette a kezét.
Hajnal Miklós pedig nagyon elcsodálkozott ezen. Látszott rajta, nem is érti, miért gondoljuk ezt róla, a pártjáról, a szövetségeseiről, az egész levitézlett – ahogy Ujhelyi István fogalmazta meg ugyanott: gatya állapotban lévő – balliberális ellenzékről. Ezen pedig én csodálkoztam el. Mit nem ért Hajnal Miklós? Hiszen ha eljátszunk a gondolattal, és feltételezzük, hogy ő személy szerint nem ért egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek minél hamarabb, minél fiatalabb korban fel akarják világosítani gyermekeinket a nemváltás fantasztikus lehetőségeiről, nem osztja azokat az áltudományos nézeteket, amelyek szerint egy négyéves óvodás igenis el tudja dönteni, fiú akar-e lenni vagy lány, és amellett sem kardoskodik, hogy szülői beleegyezés nélkül is elvégezhessenek ilyen visszafordíthatatlan orvosi beavatkozásokat akár kiskorúakon is, akkor is súlyos ellentmondásokba botlunk.
Mit keres ez esetben Hajnal Miklós azok között, akik pénzt, energiát nem kímélve támadják a gyermekvédelmi törvényt? Miért nem határolódik el Cseh Katalintól és Donáth Annától, akik a Momentum nevében fáradságot nem ismerve járatják le Brüsszelben Magyarországot azzal az ócska dumával, hogy a magyar kormány összemosta a törvényben a homoszexualitást és a pedofíliát? Miért nem szólal föl összes tekintélyét latba vetve minden fórumon, de különösen a parlamentben annak érdekében, hogy értse meg a genderlobbi szerte a világban, szerintünk az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén?! Ez az ordító ellentmondás egy módon oldható fel: ha kerek perec kijelentjük, Hajnal Miklós hazudik.
Ül a kormánypárti közegben, a kölcsönös megértés és az egymás iránti tisztelet látszatát mímeli, és a képünkbe hazudik. Ez teljesen hétköznapi, mondhatni megszokott viselkedésnek számít az ő köreiben. Volt ő már közgazdász is, ne feledjük! A módszert tökélyre fejlesztő Gyurcsány elégedetten dörzsölheti készülődés közben a tenyerét. De hazudhat Hajnal Miklós önmagának is. Józan eszének maradéka naponta okozhat kognitív disszonanciát a fejében, amikor őszinte gondolatai a migrációról, az elbaltázott európai szankciós politikáról vagy a gyermekvédelem kérdéseiről beleütköznek az ideológiai alapon magára erőltetett politikai nézeteibe, és rendre alulmaradnak. Csoda, hogy nem őrül bele, de ez már legyen az ő gondja.
Fontosabb, hogy ez a szavazós játék sok más egyéb kérdésben is hasonló eredményre vezetne. Hajnal Miklós kérdezhetné azt is: Ti itt a jobboldalon komolyan azt gondoljátok, hogy ha mi nyerünk, számolatlanul engednénk be az illegális határsértőket az országba? Hogy lebontanánk a kerítést, mint a szlovén elvtársak? Gondolkodás nélkül küldenénk fegyvert és katonákat is, ha úgy hozná a szükség, Ukrajnába? Azonnal elzárnánk az olaj- és gázcsapokat azon az áron is, hogy összeomlik a magyar gazdaság és éhínség alakul ki? És amikor hárommillió kéz döbbenti rá a magasban, hogy igen, ezt gondoljuk, akkor sunyin csak annyit motyog maga elé, hogy ő ezt nem is érti.
Elfogadnunk nem kell a Hajnal Miklós-féle, ideológiák által vezérelt politikai viselkedést, de a megértésével érdemes elbíbelődnünk. Miért csinálják ezt, mire jó ez az egész, ha állandóan hazudozni kell önmaguknak is? A válasz nem egyszerű, mert éppen a józan észt teszi próbára minden ideológia, szándékosan akadályozva a kívülálló szemlélődést. Vagy menthetetlenül magába szippantja az óvatlan embert a világmegváltó maszlag, vagy fölfoghatatlan marad, mitől bolondultak meg a követők. Egy biztos, a legaljasabb nyelvpolitika eszközeivel manipulálják a társadalmakat. Az alapértékeket hordozó fogalmainkat, mint szabadság, emberség, szolidaritás, együttérzés, segítőkészség, szeretet, oly módon használják gazdasági és politikai érdekeik érvényesítésére, hogy azok sokszor homlokegyenest az ellenkezőjét jelentik az ő szájukból, mint a miénkből. Ám ők úgy állítják be magukat, mint a progresszió, a haladás hívei, s az ehhez szükséges tudás egyedüli birtokosai, akiknek mindig mindenben igazuk van. Aki tehát nem ért velük egyet, az maradi, múltba bámuló, lejárt szavatosságú, így nem lehet szabad sem, szolidáris sem, és szeretet helyett nyilván gyűlöletet terjeszt. Ki akarna ilyen lenni?
Ám, ha az a haladás, hogy feladjuk nemzeti, vallási, sőt nemi identitásunkat is, ha megtagadjuk kultúránkat és hagyjuk elpusztítani a civilizációt, amelyben jól-rosszul, de nemzedékeken át éltünk, akkor bátran ki kell mondani: köszönjük, ebből nem kérünk! És ettől még jó emberek maradunk, szolidárisak, segítőkészek vagyunk, a szeretetet állítjuk szembe a gyűlölködéssel, és naponta megküzdünk a nehezen kivívott szabadságunk megvédéséért. Sőt! Az említett bátor kiállás erősíti fel igazán bennünk ezeket a tulajdonságokat!
Úgyhogy üzenjük jó hangosan Hajnal Miklósnak, a hozzá hasonlóknak és azoknak, akik rájuk szavaztak – azt gondoljuk rólatok, amit ti is magatokról! Csak nekünk nincs okunk letagadni a gondolatainkat. És segítünk abban is, hogy kicsit jobban értsetek bennünket, ezért folytassuk a szavazós játékot! Ti komolyan gondoljátok, hogy hárommillióan agymosottak vagyunk? Hogy megvettek bennünket krumpliért, alacsony rezsiért kilóra? Hogy teljesen meghülyültünk mindannyian, mert soha nem látott nemzetépítésnek gondoljuk azt, amit ti az ország szétlopásának? Azt gondoljátok rólunk, hogy nem vagyunk szolidárisak, mert nem tartjuk rendszerszintű korrupciónak, amikor nem csak a balliberálisok kaszálnak? Komolyan magyarkodás szerintetek, hogy erősíteni akarjuk a nemzeti összetartozást? Azt hiszitek, hogy nem tudunk úgy gyűlölni titeket, ahogyan ti gyűlöltök minket? És így tovább.
Nézzen mélyen magába, aki bármelyik kérdésnél feltette a kezét!
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
