Babits írta:
„Dekadens alkony volt, amely hajnalt mímelt, mint az egész modern kultúra.”
Verlaine írta:
A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma:
jönnek a szőke és roppant barbárhadak
s a Birodalom únt akrosztikont farag
s stílusát bágyadó alkonyat aranyozza.
A lélek émelyeg, árvasága kínozza.
Mondják, hogy messze nagy háborúk zajlanak.
Óh, hogy a lassú szív s a gyenge akarat
nem tud már s nem akar kigyúladni pirosra!
Hogy nem tud, nem akar meghalni egy kicsit!
Ah, nincs több bor? Bathylle, tréfáid mind kifogynak?
Ah, serleg s tál üres! Nincs értelme a szónak!
Csak egy kis csacska vers maradt: tűzbe vetik;
csak egy rabszolga, ki járja a maga útját;
csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!
Minden stimmel. Csak a barbár hadak most nem szőkék, hanem feketék. Ennyi csupán a változás. A gazemberek pedig immáron megrontják a gyerekeket is…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
