Reneszánszát éli a „Pista bácsi már mikor megmondta…” kezdetű Jobbik-gyalázás. Fideszesek ezzel a Csurka-nosztalgiával igyekeznek alátámasztani, hogy a Jobbik valójában a magyar nép ellen dolgozik, sőt, ahogyan Pista bácsi már régen megmondta, a pártot egyenesen az izraeli titkosszolgálat mozgatja. Ha azonban a választói emlékezetet 2006 előtti eseményekkel frissítjük, érdekes dolgokat találunk arról, hogy „Pista bácsi már mikor megmondta…”. Például a Fideszről és Orbán Viktorról.
Nincs ebben semmi meglepő. Miért éppen ezeket a kései Csurka-teóriákat ne használnák fel fideszesek a Jobbik ellen, ha már számukra Terry Black is hiteles hírforrás? Ugyanakkor nem árt észben tartani azt sem, hogy az író-politikus a Fideszről is markáns véleménnyel volt, ahogyan persze ők is róla. Nézzünk néhány példát arra, hogy Csurka István mikor, miket mondott korábban a Fideszről, és erre hogyan reagáltak ők.
1992. augusztus 20-án megjelent tanulmányában az MDF akkori alelnöke alaposan kiverte a biztosítékot a polkorrektségtől már akkor is sújtott közéletben. Többször is megemlítette a Fideszt, mint amelyik az SZDSZ-szel karöltve azon dolgozott, hogy az MDF-et bugrisok gyülekezetének mutassa be, és a kormánypártot megbuktassa. „Pista bácsi már akkor megmondta, hogy” – idézzük szó szerint – „Mindehhez, az SZDSZ kemény magja, akármennyire bolsevista központosító vasfegyelemmel dolgoztak is ezek az emberek, önmagában édeskevés lett volna, nem is szólva a Fidesz egyöltözőnyi ifjúsági csapatáról, ehhez az egész állampárti apparátus adatszolgáltató tevékenysége és besegítése, a bankrendszer hathatós nemzetközi támogatása kellett. Az amerikai támogatók, élükön az alapítványi formát öltő, korábban behívott Sorossal, nem sajnálták a pénzt a nagy cél érdekében. A megindult választási kampányban az SZDSZ-Fidesznek nagyságrendekkel nagyobb összegek álltak rendelkezésére. A sajtó őket futtatta, az MDF-et pedig akadályozta. Ingyen?”
A Magyarország állapotát, helyét a világpolitikában részletesen elemző tanulmányra reagált a Fidesz is. Az Országgyűlésben Kövér László esett neki Csurkának, amikor augusztus 31-én a baloldal lelkes egyetértése mellett azt mondta, „Eddig csak handabandázó kis csoportocskák léptek fel vérfagyasztó politikai követelésekkel, most azonban megváltozott a helyzet. Az elmúlt hetekben a kormánypárton belül is diktálni kezdtek azok az erők, amelyek az országot a balkáni káosz irányába kívánják vezetni. Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.”
Persze, ez a Kövér-idézet még a volt KISZ-es, MSZMP-s, Hazafias Népfront-os fiatalok liberális korszakából való, de Csurka akkor sem bánt velük kesztyűs kézzel, amikor Orbánék már nemzetiek és keresztények voltak.
Például 1997 júniusában a MIÉP elnöke így szólt: „A Zeneakadémián mondott beszédével Orbán Viktor Antall József mezében, de Csurka István némiképp tompított szavaival lépett fel”. Csurka a Fidesz első emberének mondanivalójából csak a hatalmi elit leváltásának, a kamatrabszolgaság megszüntetésének, és a privatizáció felülvizsgálatának követelését hiányolta.
Fidesz: semmi közünk Csurka gondolatvilágához
A Fidesz azonnal elhatárolódott: „Sok minden mellett éppen az a különbség a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a MIÉP között, amit Csurka István hiányol a Fidesz parlamenti frakciója által kibocsátott Ellenzéki Nyilatkozatból. A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindig is a higgadt, kiegyensúlyozott, mérsékelt politizálás híve volt, s kizárólag alkotmányos, a polgárok békés hétköznapjait nem megzavaró eszközökkel kívánta s kívánja elérni célját. (…) A Fidesz-Magyar Polgári Párt megerősíti: semmi köze nem volt és nincs Csurka István és pártja gondolatvilágához.”
Egy évvel később, a választási kampány hajrájában, 1998. május 6-án egy választási gyűlésen ezt mondta Csurka: „A MIÉP egyedül maradt az igazság kimondásában, hiszen a többi ellenzéki párt (tehát az akkori Fidesz is – a szerk.) nem vállalja a hatalom visszásságainak közvélemény elé tárását.” Az MTI tudósításából kiderül: Csurka felvetette, hogy talán az ellenzék is a Postabank kenyerét eszi, példaként a Szekeres-család és a Postabank ügyét említette. Mint elmondta: az MSZP frakcióvezetőjének szállodaépítési esetét dokumentumokkal először a Fidesz lapjának kínálták fel a szabálytalanságokat feltárók. Csurka szerint a lap Orbán Viktor telefonutasítására tagadta meg a közlést.
Ha már napjaink egyik aktuális narancs-slágere, hogy a Jobbik az erdélyi magyarság ellen fordult, bezzeg a Fidesz megadta nekik az állampolgárságot, nézzük meg, annak idején hogyan kezelte ezt a kérdést a MIÉP, és hogyan a már nemzeti Fidesz: 1998. április 5-én Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke leszögezte: a határon túl élő magyaroknak alanyi jogon kell megkapniuk a magyar állampolgárságot, és a választásokon érvényesülő szavazati jogosultságot.
Miközben erre reagálva „Pista bácsi már akkor megmondta”, hogy a MIÉP a „legnagyobb mértékben támogatja a javaslatot”, a Fidesz egy szánalmas mismásolással rukkolt elő, amikor Németh Zsolt akkori alelnök arról maszatolt, hogy pártja támogatja, hogy a „határon túli magyarokat ne turistaként kezelje a magyar jog, hanem megkülönböztetett státuszt kapjanak Magyarországon.”
A MIÉP 1998-2002 között konstruktív, de kritikus ellenzéke volt az első Orbán-kormánynak. Csurka István a 2002-es bukás után sem fukarkodott a Fidesz-kritikával. Terjedelmi korlátok miatt képtelenség mindet felsorolni, de azért lássunk néhány markáns véleményt!
2004. szeptember 17-én Csurka kijelentette, hogy a „Fidesz minden volt és lehetséges szövetségesét elnyelte, mint az őserdő óriáskígyója”, és „a Fidesz óriási tápcsatornájában ott van a kisgazdapárt, a kereszténydemokrata párt, farral már félig lenyelve az MDF, már csak pislogó gazellafeje áll ki, amint kétségbeesetten kér segítséget az MSZP-től, hogy felső testrészét nyelné el inkább ő”. Csurka István megítélése szerint „mindez a globalizmus és az Európai Uniót irányító politikus cégvezetők szándéka szerint történt”. (Vagyis azáltal, hogy nem tagozódott be a Fideszbe, a Jobbik a globalizmus és az EU-t irányító politikus cégvezetők szándéka ellenében cselekedett – a szerk.) Már mikor megmondta…
Hajrá Magyarország? Nem, inkább hajrá Gyurcsány!
Három héttel később még rátett egy lapáttal, amikor azt mondta, „A Fidesznek illenék változtatni a fő jelmondatán: a Hajrá Magyarország helyett ildomosabb volna Hajrá Gyurcsányt mondani.” Csurka ezt azzal indokolta, hogy a Fidesz egyetértésével az Országgyűlés felhatalmazza Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy Rómában aláírja az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. A MIÉP elnöke úgy értékelte, hogy a döntéssel a Fidesz minden addigi szavát, tiltakozását hitelteleníti, a párt „jó partner lesz abban a pillanatban, amikor a nemzetközi liberális megbízók, a nagytőke és a bankárok érdekei így kívánják”.
Érdemes idézni a MIÉP egy másik közleményét is, amit 2005. május 28-án Pongrátz Gergely búcsúztatása után adtak ki. A rendezvényen felszólaló Bayer Zsolt szemére vetik, hogy „Egy szót sem ejtett a Corvin-köz névtelen gyermekharcos áldozatairól, a forradalom után a kádári bitófákon hősi halált halt magyar mártírokról.” „Olyan akarok lenni, mint te Gergely bácsi” – mondta el egymás után Bayer, a MIÉP pedig rámutatott, hogy „A pillanatnyi haszon és lehetőség érdekében eladott életet azonban, nem lehet jóvátenni egy koporsó előtt. Még egy Bayer Zsoltnak sem. Ő sohasem lehet olyan, mint a Corvin-közi srácok.”
Egy hónappal később aztán Csurka István megint alaposan megmondta, amikor említést tett Orbán Viktor izraeli látogatásáról, „amely kísértetiesen hamar követte a köztársasági elnökválasztás lebonyolítását. Nem véletlen, hogy néhány hónappal ezelőtt az izraeli külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmával a Fidesz kinyilvánította, hogy szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Likud párttal, melynek vezetője Ariel Saron jelenlegi miniszterelnök, akit a világ több országában háborús bűnösként tartanak nyilván. A Fidesz kijelentette, hogy testvérpártjának tekinti a szélsőséges cionista Likud pártot.”
Mint az ebből a kis összeállításból is kiderül, Csurka sokszor, sok mindent megmondott. Vitathatatlanul a rendszerváltoztatás utáni magyar politika egyik legjelentősebb alakja, aki nélkül talán nem is öltött volna szervezett kereteket, vagy legalábbis máshogyan, a nemzeti radikalizmus. Ugyanakkor miépes körökben gyakran visszatérő, és mai szemmel nézve is helyesnek tűnő megállapítás volt, hogy Csurkának meg kellett volna maradnia ideológusnak, és a párt gyakorlati politizálását másra, vagy másokra bízni. Akkor talán 2002-ben nem jelenti be, hogy a választások második fordulójában száz jelöltjét lépteti vissza a MIÉP a Fidesz javára, amivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a párt kiessen a parlamentből. Ez pedig alaposan megrogyasztotta Csurkát, egyben megerősítette a kritikus hangokat a MIÉP körül, ami a Jobbik párttá alakulásához, majd három évvel később a két szervezet balul sikerült 2006-os választási szövetségéhez vezetett.
A Jobbik és Ron Werber
Itt kell emlékeztetnünk arra, hogy 2005 júniusában a MIÉP világossá tette „teljes elhatárolódását az álnemzeti, a nemzeti jobboldal megosztására létrehozott és fenntartott Jobbiktól”, hangsúlyozva, hogy a semmi közük a párthoz, nem volt és nem lesz. Sőt, egy Csurka által jegyzett értekezésből az is kiderült, hogy szerinte a Jobbik felemelése Ron Werber műve volt. Mindezek ismeretében jogos a kérdés, hogy Csurka István 2005 októberében miért lépett szövetségre „a nemzeti jobboldal megosztására létrehozott és fenntartott” Jobbikkal?
A MIÉP és a Jobbik útja tehát 2006-ban végleg szétvált, aminek eredményeként 2009-ben az Európai Parlamenti választáson 14,77 százalékot ért el Vona Gábor pártja. Csurka ezt vélhetően nehezen, vagy sehogy nem tudta feldolgozni, s innentől kezdve végérvényesen egy cél lebegett a szeme előtt: a lehető legtöbbet ártani a Jobbiknak. Az EP-választás után négy hónappal meg is írta a moszados-jobbikos cikkét, 2010-ben pedig vállalta azt a korábbi jelentőségéhez és érdemeihez méltatlan szerepet, hogy a gyakorlatilag nem létező MIÉPet felajánlja a Fidesz szolgálatára, a Jobbik gyengítésére. Ezért aztán akinek az emlékezete nagyjából 2006-ig terjed, abban érthető módon alakulhatott ki az a képzet, hogy Csurka István az idők kezdete óta Orbán Viktor atyai tanítómestere volt, aki „már mikor megmondta…”.
Igen, sok mindent mondott. Hogy ebből mi lehet igaz a Jobbikra, azt az olvasó belátására bízzuk. De a puding próbája az evés. Egy párt próbája pedig a kormányzás.
P. S.: A sors fintora, hogy ha legalább annyi ember szavaz 2002-ben a MIÉPre, ahány fideszes ma „Pista bácsizik”, nem MSZP-SZDSZ kormány alakul, s talán egy életre eltűnnek a balliberális pártok.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
