Csökken a szennyeződés a Sajóban, a folyó színe is megváltozott

Csökken a szennyeződés a Sajóban, a folyó színe is megváltozott Károly Zsolt2025. 05. 21., sze – 11:51 Alsósajó |

Haladnak a munkálatok az alsósajói bányában, melyek célja a bányavíz Sajó folyóba történő beáramlásának megállítása. A bányatérségben bevezetett intézkedések már hozzájárultak a kifolyó víz kémiai összetételének csökkenéséhez, valamint a folyó elszíneződésének és a vas- és arzéntartalom változásának javulásához – közölte Karol Weis, az állami tulajdonú Rudné bane vállalat igazgatója a TASR hírügynökséggel.

A szennyezett bányavizek kifolyásának megoldására irányuló munkálatok tavaly nyáron kezdődtek Alsósajón, az első beavatkozásokat a Fő Bányamentő Állomás mentői végezték azzal a céllal, hogy a víz áramlását irányítsák, és elválasszák a szennyezett és tiszta vízrétegeket. 

2024 végén további komplex munkák kezdődtek a föld alatt, melyek elvégzésére a Rudné bane vállalat adott megbízást.

Elsősorban egy névtelen akna szigetelését végeztük el, amelyen keresztül a víz közvetlenül a bánya mélyebb szintjeibe áramlott, ahol mineralizálódott. Ez már most jelentős pozitív változásokat eredményezett. Nagy mértékben sikerült megerősíteni a bánya szerkezetét az összeomlás ellen, és elkészült az elvezető csatorna a Manó és Jozef tárnákon keresztül

 – részletezte Weis.

Kapcsolódó cikkünk Alsósajó |

A rendőrség április végén megszüntette a 2022-es Sajó szennyezésével kapcsolatos büntetőeljárást. A rendőrségi nyomozás szerint az erősen mineralizált bányavíz folyásba jutása előre nem látható esemény és rendszerhibák következménye volt. A környezetben keletkezett károk értékét több mint 357 millió euróra becsülték. A Rozsnyói Szlovák Horgászszövetség helyi szervezete, amely a büntetőfeljelentést tette, nem ért egyet a rendőrség megállapításaival, és panaszt kíván benyújtani a döntés ellen.

„Az eddig biztosított bizonyítékok egyedi és összefüggő vizsgálata alapján a nyomozó arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben nem valósult meg a környezet veszélyeztetésének és károsításának bűncselekményéhez szükséges objektív tényállási elem” – közölte a TASR-rel az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztálya.

A környezetkárosítás vétsége miatt indult büntetőeljárás 2022 májusában kezdődött a Sajó folyóba került bányavíz miatt. Az elmúlt három évben meghallgatták az érintett személyeket, és begyűjtötték azon intézmények dokumentumait is, amelyek részt vettek az érintett bányaterületek felszámolási tervében. A nyomozás megszüntetéséről a nyomozó április 30-án határozott.

A szennyezett bányavíz kiömléséből eredő környezeti károkat közel 357,8 millió euróra becsülték a nyomozás során. További csaknem 667 ezer eurós kárt a helyi horgászszervezet vagyoni veszteségeként azonosítottak.

A rendőrségi vizsgálat szerint a szennyezett bányavíz a Manó-tárnában található betonteknő beomlása miatt került a Sajóba. Ez az esemény a tiszta víz irányát az alsóbb bányaszintek felé terelte, ahol a víz szennyeződött. Emiatt a bányaterületek a vártnál hamarabb víz alá kerültek.

„Ezt a folyamatot 2011-ben egy szakmailag illetékes személy 20 évre becsülte, ennek ellenére a bányaterületek már 2022 elejére víz alá kerültek – kilenc évvel korábban. A teknő beomlása nemcsak a bányaterületek korai elárasztását, hanem a Sajó folyóban történt rendkívüli eseményt is okozta. Logikus módon ez lényeges mértékben megnövelte a szennyezett víz mennyiségét, amely az elvezető csövön keresztül került a vízfolyásba. Ez a cső egy tanulmány és szakértői vélemény alapján került kiépítésre”

 – közölte a rendőrség.

A rendkívüli esemény és a teknő beomlása közötti összefüggést a rendőrség szerint azok a beavatkozások is alátámasztják, amelyeket az elmúlt években hajtottak végre a megfelelő vízhozam visszaállítására a Sajó folyóba. 

A bányában végzett intézkedések révén a szennyezett víz mennyiségét 22–25 literről 2–4 literre sikerült csökkenteni másodpercenként.

Kapcsolódó cikkünk Rozsnyó |

A rozsnyói Regionális Közegészségügyi Hivatal (RÚVZ) továbbra is folyamatosan ellenőrzi a Sajó mentén található kutak minőségét, amelyet a Alsósajói bányából származó bányavíz szennyez. A higiénikusok 26 kút minőségét ellenőrzik, amelyeket a lakosság ivóvízellátásra használ. Egyikben sem regisztráltak magas arzénszintet. 

 „2024-ben három mintavételi ciklust végeztek, az utolsó mintavételre idén májusban került sor, a következő mintavételt pedig szeptember első hetére tervezik. Az ellenőrzött ivóvízminőségi mutatók határértékének túllépését az arzén, a kadmium, a vas, a szulfát és az elektromosság vezetésének tekintetében, a legutóbbi elvégzett mintavételi ciklusban egyetlen mintavételi ponton sem észleltük” – mondta Jana Hricková regionális higiénikus a hírügynökségnek. 

Nyolc mintavételi helyen, köztük Berzétén (Brzotín), Sajóházán (Nadabula) és Tornalján a higiénikusok alacsonyabb értékeket mértek, mint az erre a mutatóra vonatkozó határértéktartomány alsó határa, de egészségügyi szempontból ez jelentéktelen eredmény. Öt minta Betlérből (Betliar), Csoltóról (Čoltovo) és Pelsőcről (Plešivec) ismételten megbukott a mangán indikátoron. A higiénikusok úgy vélik, hogy ez egy hosszú távú probléma, amely a szóban forgó települések geológiai altalajával kapcsolatos. A nikkel indikátor határértékét Rozsnyó-Sajóháza településen egy mintában túllépték, a víz nikkelszennyezettségének forrása ezen a mintavételi ponton a RÚVZ szerint a házi vízellátó rendszerek végdarabjai.

A Sajó szennyezésével kapcsolatban a rozsnyói és rimaszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszerügyi Igazgatóságok (RVPS) augusztus elején intézkedést hoztak a vízfolyásból kifogott halak kifogásának és fogyasztásának tilalmáról. Ennek oka a 2022 szeptembere és idén június között elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei, amelyek azt mutatták, hogy a halhúsban az arzén koncentrációja növekszik.

Kapcsolódó cikkünk

Tilos horgászni a Sajóban és a kifogott halakat elfogyasztani, mivel a laboratóriumi vizsgálatok szerint arzént tartalmaznak. A tiltást a rozsnyói és a rimaszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet (RVPS) rendelte el – tájékoztatta a TASR-t a rozsnyói felügyelet.

A tilalom az alsósajói bányától Rozsnyón, Pelsőcön, Tornalján és Sajólénártfalván keresztül egészen a magyar határig érvényes.

Kivételt képez a sporthorgászat, tehát a kifogott halakat vissza kell engedni a vízbe. A felügyelet utasította a Szlovák Horgászszövetség helyi szervezeteit, hogy végig a part mentén helyezzenek ki a tiltásra figyelmeztető táblákat.

A 2022-től idén júniusig elvégzett laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy a Sajóban élő halakban egyre több az arzén, és fogyasztásuk veszélyes az egészségre – erősítette meg a TASR-nek Rudolf Smriga, a rimaszombati felügyelet igazgatója.

A Sajót 2022 elején festette vörösre a Siderit 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányájából kifolyó víz. A mérések megerősítették, hogy a vas, a mangán, a szulfátok és az arzén szintje is meghaladta a megengedett értékeket a folyó vizében. A kormány 2022 júniusának elején 1,5 millió eurót különített el a szennyeződés felszámolásához szükséges munkákra, amelyeket július második felében kezdtek meg a bányában. Emellett a Rozsnyói, a Nagyrőcei és a Rimaszombati járásban rendkívüli helyzetet hirdetett a kormány a Sajó mentén.

„A kutak minőségének eddigi megfigyelési eredményei alapján összefoglalható, hogy a Sajó szennyezésével és a meghozott intézkedésekkel kapcsolatos helyzet stabil. Az ivóvízminőség egészségügyi mutatójának, az arzénnek a határértékét egyetlen mintavételi ponton sem lépték túl az eddigi monitoring ciklusok során, ebben a mutatóban az összes eddig vett minta megfelelt az ivóvízminőségre vonatkozó követelményeknek” – részletezte Hricková.

(tasr)

Kapcsolódó cikkünk Alsósajó (Nížna Slaná) |

A rozsnyói járásbeli Alsósajó egykori szideritbányájában a bányamentők a múlt héten megkezdték a munkát, hogy megállítsák a bányavíz kiömlését a már jócskán szennyezett Sajó folyóba. Stanislav Paulík, a Legfelső Bányamentő Állomás (HBZS) igazgatójának meglátása szerint a mentők valószínűleg az év végéig dolgozni fognak a bányában.

„A bánya bizonyos részeiben fokozatosan zajlik a munka. A József-aknában a bányajáratok alján dolgoznak, és már megkezdték az ott lefektetendő vágányokhoz szükséges előkészítő munkálatokat is. A Marta nevű silóban megkezdtük annak a gátnak az építését, amely a szennyezett vizet fogja fel, s majd azt követően úgy vezetjük ki, hogy ne kerüljön bele a Sajó vizébe” –  magyarázta Paulík, aki szerint az alsósajói bányában jelenleg öt bányamentő dolgozik. Az igazgató szerint az építési objektumok munkálatai, amelyekért a HBZS felel, az év végéig tartanak. A terve szerint ezt követi majd a vízgyűjtő tartályok kialakítása, valamint a bányavíz kezelésének technológiájának és a bányaműveleteknek a biztosítása. „Ezekre a feladatokra vonatkozó pályázatokat a Rudné bányák állami vállalat fogja lebonyolítani” –  tette hozzá Paulík. A Sajót tavaly februárban festette vörösre a Siderit 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányájából kifolyó víz. A mérések megerősítették, hogy a vas, a mangán, a szulfátok és az arzén szintje is meghaladta a megengedett értékeket a folyó vizében. Tavaly június végén sikerült csökkenteni a folyóba jutó bányavíz mennyiségét, de a szennyezést nem sikerült teljesen megállítani. A bányában 2022 nyarát megelőzően olyan munkálatokat végeztek, amelyek segítségével csökkenthető az erősen ásványi anyagokkal szennyezett víz kiáramlása a folyóba. Idén júniusban a kormány 1,5 millió eurót különített el a folyó szennyezésének kezelésére. A pénzt elsősorban a bányavíznek a bánya mélyebb részeibe történő beáramlásának korlátozására fordítják, így megakadályozva annak későbbi szennyeződését, valamint annak a Sajó folyóba történő kiömlését. (TASR, Németi)

„A nyomozó arra a megállapításra jutott, hogy ebben az ügyben nem a közfeladatot ellátó intézmények vagy személyek hibája, hanem egy előre nem látható esemény és rendszerhiba történt, így nincs lehetőség büntetőjogi felelősségre vonásra sem intézmény, sem magánszemély vonatkozásában”

 – áll a rendőrség közleményében.

A feljelentést benyújtó Rozsnyói Szlovák Horgászszövetség helyi szervezete nem ért egyet a nyomozás lezárásával.

„Történtek hibák, ezért úgy döntöttünk, panasszal élünk a határozat ellen”

– nyilatkozta a hírügynökségnek Varga Tibor, a szövetség vezetőségi tagja.

A Sajó folyót 2022 februárja óta szennyezi a volt Siderit bányavállalat területén, Alsósajó községben található vasércbányából kiömlő bányavíz. A víz elsődleges vizsgálatai megemelkedett vastartalmat, mangánt, szulfátokat és arzént mutattak ki. 2022 nyara előtt már megkezdődtek a munkálatok a bányában a szennyezett víz mennyiségének csökkentésére. A szlovák kormány 2023 júniusának elején 1,5 millió eurót különített el a probléma megoldására, a föld alatti munkák nyáron folytatódtak. A Sajón áthaladó Rozsnyói, Nagyrőcei és Rimaszombati járásokban továbbra is érvényben van a kormány által elrendelt rendkívüli helyzet.

(TASR)

Kapcsolódó cikkünk

2022. február 24-e vastag fekete betűs napként vonult be a történelembe. Aznap reggel arra a hírre ébredtünk, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, háború vette kezdetét a szomszédunkban. S még fel sem ocsúdtunk a megrázkódtatásból, amikor érkezett a következő katasztrófa híre: mérgező anyagokkal szennyezett bányavíz ömlik a Sajó folyóba Alsósajó község határában – megállíthatatlanul. Három év telt el azóta, de egyik katasztrófát sem sikerült elhárítani. Bár a folyó színe már nem rozsdaszínű, mint a kezdetekben, továbbra is mérgező anyagokkal van tele. Varga Tibor rozsnyói orvos és aktivista három éve figyeli és dokumentálja a folyó állapotát – őt kérdeztük a fejleményekről.

Kezdjük a történetet az elején. 
Volt egyszer egy szideritbánya, amely 1975-ben nyitotta meg kapuit Alsósajón. Bár ez így nem pontosan igaz, hiszen a bányászatnak arrafelé hagyománya van – már a 19. században bányásztak arrafelé ezüstöt, higanyt, de vasércet is. Majd a 20. század viharos első fele a környékre is rányomta bélyegét, de 1945 után újra beindult a termelés, a környék is új életre kelt, még üzemi mozi (Kino Baník) is működött… Mindez már a múlté. 2008-ban végleg bezárt a bánya – csődbe jutott. S ha valaki ellátogat ma a környékére, omladozó, kibelezett épületek, szellemjárta romhalmaz várja – ráadásnak pedig egy szennyezett folyó.

Miért folyik a víz a bányából?
Egy bánya lezárása után nem lehet „csak úgy” lakatot tenni a kerítésre, befalazni a tárnák bejáratát, hiszen a természet mindeközben végzi a dolgát – a felszín alatti források nem apadnak el a csődeljárás során, hanem folynak, csordogálnak tovább. Úgy, ahogy a bánya működése idején, annak lezárása után is működnie kell a szivattyúnak, amely a felszínre juttatja a bányában felgyülemlő vizet. S a szivattyú működött is – egy ideig. 2012-ben leállították anyagi okokra hivatkozva, és 10 év kellett ahhoz, hogy a majdnem 400 méter mély és több száz kilométeres alagútrendszerrel rendelkező bányaüregeket ellepje a víz, reakcióba lépjen az ott található kőzetekkel, és a Gabriella aknánál utat találjon magának a felszínre. Tehát képzeljünk el egy nagyjából 9 millió köbméter térfogatú, hatalmas hordót, amibe folyamatosan folyik bele a tiszta forrásvíz, amely ott benn a hordó falának köszönhetően rozsdás vízzé válik, majd rést találva magának a dongák közt, a szennyezett víz egyre csak ömlik kifelé. 

Erre senki nem számított?
Dehogynem. Az illetékeseknek – vagyis az Ércbányák Állami Vállalatnak (Rudné bane) – kötelessége volt negyedévente figyelni a bánya aktuális helyzetét, hiszen várható volt, hogy a felgyülemlő víz előbb-utóbb gondot fog okozni. Csakhogy az előzetes számítások szerint az üregeknek csak 2035 környékén kellett volna megtelniük. Addig meg, „Ej, ráérünk arra még!”, kiáltottak fel valószínűleg a spórolós tulajok – hadd folyjon a víz! A számításokat maga a természet húzta keresztbe, ugyanis olyan további vízforrások áramlottak be a bányába – az üregek beszakadása következtében –, amelyek addig nem, ezért gyorsult fel az aknák telítődése. Mígnem 2022. február 24-re ébredtünk. 

Mi a helyzet ma?
Varga Tibor három éve nyomon követi az eseményeket, és hívja fel a nyilvánosság figyelmét arra, mi történik a helyszínen – pontosabban mi nem történik. Legutóbb januárban kért jelentést a geológiai intézettől a bányavíz összetételét illetően. A táblázat továbbra is sokkoló adatokkal szolgál. Eszerint majdnem 4 liter szennyezett víz folyik ki másodpercenként a Sajóba. A mérések a 2024-es év utolsó harmadából valók, amely meglehetősen száraz és csapadékmentes időszak volt. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi esőzések után akár ez a vízhozam magasabb is lehet. De most jöjjenek a jelentésből kiolvasható tények: 

1 liter szennyezett vízben többek között 18 mg arzén, 1880 mg vas, 5 mg nikkel és 206 mg mangán található, vagyis nagyjából 6 kg arzén, 600 kg vas, 1.5 kg nikkel és 70 kg mangán kerül a folyóba – naponta!

Itt álljunk meg egy pillanatra. Még ha nagyvonalúan is számolunk, akkor három év alatt ez minimálisan 7 tonna arzént, 700 tonna vasat, 1.5 tonna nikkelt és 76 tonna mangánt jelent. Fel tudja mérni bárki, milyen következményekkel jár mindez? Csoda, ha nincs élet a folyóban?

„Élővilág”?! Ugyanmár!
„A legnagyobb problémát már a kezdetekben is a vas okozta, mert abból volt kiugróan nagy mennyiség a vízben. Attól fulladtak meg a halak, mivel a rozsda befedte a légzőszerveiket, a kopoltyújukat, az pusztította el először az élővilágot. Összehasonlításképpen a normális vas-szint a természetes vizekben nagyjából 4 mg/l – itt 1880 mg vas van jelenleg 1 liter bányavízben, de volt ez ennél sokkal magasabb is kezdetben”, avat be a részletekbe Varga Tibor.
Ha most kémleljük a vizet, halat nem találunk. Ha mégis elvétve itt-ott felbukkannak, az annak az eredménye, hogy a felsőbb szakaszokból az esőzések utáni megemelkedett vízszint lesodor néhány példányt, esetleg az alsóbb szakaszokból felúsznak. A másfél évvel ezelőtti ichtiológiai, azaz halismereti felmérés is azt mutatta ki, hogy nem élnek halak ezen a szakaszon, csupán „vendégségbe” érkeznek, majd jó esetben arzénnal a szervezetükben távoznak. „Az arzén nem ürül ki gyorsan a szervezetből, hosszú távon mérgezi az élővilágot. Ezért a Sajó érintett szakaszain – Alsósajótól egészen a magyar határig – tiltott a kifogott halak fogyasztása. A további szakaszon, vagyis a magyar oldalon, a határtól egészen a Tiszáig pedig nem javasolják a kifogott halakat evésre. Kapcsolatban vagyok a Észak-Magyarországi Horgász Egyesülettel, tőlük tudom, hogy nem is terveznek jelenleg telepíteni halakat a Sajóba”, mondja Tibor.

„A csermely halkan zúgott,
Hol útja völgyre nyílt.
Hűs mélyén
pisztráng úszott,
Úgy surrant, mint a nyíl.”
Franz Schubert dalát, A pisztrángot akár a Sajó is ihlethette volna, hiszen közismerten pisztrángos folyó volt egészen három évvel ezelőttig. A felsőbb szakaszokon még manapság is vígan él benne a sebes pisztráng, de Alsósajótól délre szinte teljesen eltűnt. De eltűnt a botos kölönte és a tiszai ingola is. „A pisztráng nagyon érzékeny a víz tisztaságára és az oxigénmennyiségre – a hideg, tiszta vizeket szereti. A felsőbb részeken végeztünk méréseket, és száz méteres szakaszon 400 pisztrángot számoltunk meg. De itt lejjebb semmi. Rozsnyó és Berzéte környékén épp a botos kölönte és a Petényi-márna miatt a Sajó egy része Natura 2000-es természetvédelmi besorolást kapott. De a botos kölönte már onnan is eltűnt. Erre sem reagált azóta se senki…”, teszi hozzá csüggedten a rozsnyói aktivista. Vajon mi kell ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket? 

Folytatjuk…

Kapcsolódó cikkünk

A pusztulás képei – riport a gömöri ökológiai katasztrófáról.

Ez tragédia, mondja az ősz hajú lekenyei férfi, akivel a Sajó partján találkozunk. Mindennap kisétál a folyóhoz. Kutyája követi. Megnézik, hogy mi a helyzet.

Ugyanott, ahol néhány hete még pisztrángok cikáztak az áttetsző, tiszta vízben, most rozsdaszínű, vörös áradat zúdul alá.

Arzén, cink, mangán.

Néhány kilométerrel följebb ugyanis, az egykori vasércbányából szennyezett víz ömlik a Sajóba. Percenként több mint ezer liter. Toxikus folyam.

Felelősök, persze, nincsenek.

Pedig a mérgező arzén mennyisége 400-szorosa az európai uniós határértéknek. De a halakat nem a nehézfémek ölik meg, hanem a vas-hidroxid, ami rozsdaként csapódik ki a kopoltyújuk belsejére, emiatt aztán – hosszas agónia után – megfulladnak.

Így lesz a Sajóból halott folyó.

A parton folyami rákok tetemei. Három, öt, tíz. Kitinpáncélok hevernek a rozsdaszínű kavicsokon, élet nélkül.

Katasztrófa, csóválja fejét a lekenyei férfi. Ki fogja megmenteni a Sajót? Ötven méterre lakik a folyótól. Közelebb lép. Mondjak valamit? Ha ez északabbra történik, szlovák területen, már rég megoldották volna!

De ez itt Gömörország. Lekenye, Gömörhorka, Szalóc.

Megállunk a berzétei boltban. A pultosnők kedvesek, de nem túl beszédesek. Messziről jött újságírók vagyunk, pozsonyi rendszámú autóval, úgy gondolják, jobb az óvatosság. Van véleményem a dologról, hogyne volna, mondja egy gyógycipős bácsi. Eláruljam, mit kell tenni? Hatásszünetet tart, akkurátusan rakodik, a vászonszatyrából néz föl: még ma felakasztani a bánya tulajdonosát!

Az egyik pultosnő szabadkozik, jaj, ne figyeljenek rá, mondja, nem gondolja ám komolyan, és gyorsan kitessékeli a boltból a bosszúszomjas öreget.

Délelőtt tíz óra. A bolt mögött idősebb roma férfiak ülnek a lépcsőn. Pihennek az árnyékban, iszogatnak. Néha körbejár egy borovicskás üveg, sörrel kísérik. Ráérnek, nem kapkodnak, beosztanak minden kortyot. Várják, hogy dél legyen. Aztán délután, aztán este. S végül elteljen ez a nap is.

Szószólójuk, egy farmerdzsekis férfi a „majetokban” dolgozott. Most munkanélküli. Havi 140 eurót kap. Nem segély, javít ki, hanem „hmotná núdza”. Hát hogyan kell ebből megélni, kérdezi. Elöl összesen két foga van. Azt mondja, elvállalna bármiféle munkát, de csak akkor, ha rendesen megfizetik.

– Máma már a tyúk se kapirgál ingyen!

– Ez igaz.

– Na lássa!

A kérdést, hogy miért nem mentek el Berzétéről olyan helyre, Rozsnyóra vagy Kassára, ahol esetleg több a munkalehetőség, nem értik. El? Hogyhogy el? Mi itt születtünk, Berzétén, mondják.

A Sajó ügye őket is bosszantja. Ilyen piros víz itt még sosem volt, méltatlankodik egyikük. Meghalt a folyó, mondja a farmerdzsekis, ez már ki van jelentve officiálisan. A többiek bólogatnak. Az officiális szó tetszik nekik, a következő percekben többször elismétlik.

Alsósajón Orosz Örs kalauzol bennünket az egykori vasércbánya kulisszái között. Romos épületek, árva ablakkeretek, háztetőkön átütő lombok: akárha Pripjaty-külső. Ne lélegezzünk mélyeket, mondja az egyik tárna bejáratánál, mert mérgező gázok vannak itt is.

Isten hozott a zónában!

Örs a Szövetség politikusa, múltját tekintve tapasztalt aktivista, aki gerillamódszerekkel próbálja áttörni a hatóságok ingerküszöbét. Hírverést csap, nyilatkozik a Daily Mirrornak, tartálykocsit tol a minisztérium elé, petíciót szervez.

Hány évbe telik majd, mire az élővilág visszatér a folyóba? Nem tudni. A katasztrófa bejelentése óta három hónap telt el. Azóta nem történt semmi. Az illetékes hivatalok egymásra mutogatnak. Ahelyett, hogy cselekednének.

A szennyezett bányavíz pedig továbbra is ömlik a folyóba.

A pisztrángok nem tudnak tiltakozni. A fejes domolykók, a kérészlárvák és a folyami rákok sem. Az ősz hajú lekenyei férfi hangja sem hallatszik el a minisztériumig.

Ki menti meg a Sajót?

A cikk a Vasárnap 2022. május 31-i számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkünk

A három évvel ezelőtt induló ökológiai katasztrófa akkoriban nem csupán a környékbelieket mozdította meg. Aláírásgyűjtés indult, hallani lehetett a médiában arról, mi történik, miért történik, és persze megindult az érintettek között az egymásra mutogatás, a felelősség hol az egyik, hol a másik állami szerv nyakát húzta. De az elégedetlen hangok fokozatosan elhalkultak, annak ellenére, hogy a helyzet – bár plasztikai beavatkozáson átesett – nem oldódott meg. Nézzük, mi történt azóta! Varga Tibor orvossal, a Sajó helyzetét folyamatosan dokumentáló rozsnyói aktivistával beszélgettünk.

Nem mondhatjuk, hogy nem történt semmilyen változás a 2022. február 24-én bekövetkezett ökológiai katasztrófa indulása óta. Az első időszakban ugyanis másodpercenként 20-25 liter szennyezett víz ömlött ki a bányából a Sajóba, 2022 májusára pedig a bányamentőknek sikerült egy, a bányába beáramló forrás vizét leválasztani, és külön csövön keresztül kivezetni a bányából, amely ezáltal nem keveredik a bányavízzel – ott bent. De a felszínen továbbra is összefolynak, mint ahogy beleömlik maga a szennyezett víz is a folyóba immár több mint három éve folyamatosan.

Együtt élni a rosszal
Varga Tibort a helyiek érdektelenségének okáról kérdezem, de nem tud egyértelmű választ adni, ő maga sem érti a helyzetet. Talán azért nincs hangos tiltakozás a helyiek részéről, mert igazán nem élnek együtt a folyóval. „Egészen Rozsnyóig a folyó nem folyik át a településeken, Henckót leszámítva. Ott kezdetben többen jelezték, hogy félnek. Pelsőcön is keresztülfolyik a Sajó, ott is nagyobb volt az aktivitás, amíg narancssárga volt a víz. Ma már nem látszik a baj, pedig továbbra is ömlik a méreg a Sajóba. Tudjuk, hogy az arzén rákkeltő, és mégis szó nélkül tűrjük ezt az egészet”, teszi hozzá. Amiről az jut eszembe, hogy lám, a háborúval is megtanultunk együtt élni – sajnos. „Ráadásul a környéken szinte mindenki a bányában dolgozott, vagy valahogyan kötődött hozzá. Nem mernek ezekről a dolgokról beszélni. Talán nem akarják az ismerősöket kellemetlen helyzetbe hozni”, keresi a lehetséges okokat Tibor.
Azon túl, hogy toxikus anyagok „gazdagítják” a folyót és a környékét, további ijesztő dolgok történtek az egykori bánya üregeiben. A kiömlő, szennyezett bányavíz ugyanis nagyjából másfél éve szinte egyik napról a másikra megváltozott: 9 millió köbméter víznek 20 fokkal megemelkedett a hőmérséklete. „Ekkor egyébként megugrott az arzén szintje is a vízben. Azelőtt 12 mg arzén volt 1 liter vízben, akkor felugrott 20-ra, jelenleg pedig 18-nál stagnál. És azóta sincs pontos magyarázat arra, hogyan történhetett mindez, milyen reakciók zajlanak ott benn. És az az érzésem, nem is nagyon gondolkodik rajta senki”, fejezi ki aggodalmát Tibor. 

Nincs megoldás? De van!
„Sokan azt gondolják, azért nincs megoldva a helyzet, mert nem lehet megoldani. De ez nem így van. A Sajón is történt már korábban hasonló típusú katasztrófa, igaz, jóval kisebb mértékű, és ott a tulajdonos cég víztisztító berendezést szereltetett fel, ami máig működik. De Magyarországon is találunk példákat”, magyarázza Varga Tibor. Felmerül a kérdés, hogy Alsósajónál azért akadozik-e az ügyintézés, mert az állami tulajdonú Ércbányák malmai lassan őrölnek, vagy egyáltalán nincsenek felelősségre vonva egy ugyancsak állami szerv – mondjuk a környezetvédelmi minisztérium – által? Esetleg az is nehezíti a helyzetünket, hogy Szlovákia déli – főként magyarok lakta – régióját érinti a probléma? 
Tény, hogy a víztisztító berendezés nem olcsó mulatság. Eleinte nagy befektetést igényelne, de később az így kinyert kémiai elemek, mint a vas, az arzén, a nikkel vagy a mangán is értékesíthetők lennének. De ha esetleg a pénz lenne a gond, van olcsóbb megoldás is, amire a kassai kutatóintézet szakemberei is felhívták már a figyelmet. „A legkönnyebb út egy ülepítő medence kialakítása lenne, amelybe tulajdonképpen csupán meszet kell adagolni a megfelelő módon. Ezáltal megváltozik a víz PH-értéke, lúgosabb lesz, így a bányából kiömlő savas vízből lecsapódik a vas, ez pedig megköti az arzént”, számol be a lehetőségekről az aktivista. „Végeztünk erre irányuló kísérletet, az eredmény magáért beszél: az így ülepített vízben nulla vas- és arzénszintet mutattunk ki”.

Tények, nem spekulációk
Ezek tehát a tények, amelyekre Varga Tibor három éve folyamatosan felhívja a közvélemény, illetve az adott szervek figyelmét videós beszámolók formájában. Számára orvosként lelkileg még megterhelőbb figyelni a mérgek terjedését, és megtapasztalni, hogy az emberek gyakran még a számoknak sem hisznek. 

A természet pedig továbbra is teszi a dolgát, a víz folyamatosan csordogál. Be a bánya üregeibe, és onnan ki. Hol lesz vége ennek a történetnek? Előfordulhat, hogy a szennyezettség eléri a talajvizeket? Hogy az emberek a saját bőrükön érzik a mérgek hatását? Vagy esetleg a víz annyira kimossa az üregeket, olyan helyekre ér el, ami további reakciókat indít meg, és évek múlva akár az egykori bánya beomlását eredményezi? Mire várunk?!

Kapcsolódó cikkünk

A pusztulás képei – riport a gömöri ökológiai katasztrófáról.

Ez tragédia, mondja az ősz hajú lekenyei férfi, akivel a Sajó partján találkozunk. Mindennap kisétál a folyóhoz. Kutyája követi. Megnézik, hogy mi a helyzet.

Ugyanott, ahol néhány hete még pisztrángok cikáztak az áttetsző, tiszta vízben, most rozsdaszínű, vörös áradat zúdul alá.

Arzén, cink, mangán.

Néhány kilométerrel följebb ugyanis, az egykori vasércbányából szennyezett víz ömlik a Sajóba. Percenként több mint ezer liter. Toxikus folyam.

Felelősök, persze, nincsenek.

Pedig a mérgező arzén mennyisége 400-szorosa az európai uniós határértéknek. De a halakat nem a nehézfémek ölik meg, hanem a vas-hidroxid, ami rozsdaként csapódik ki a kopoltyújuk belsejére, emiatt aztán – hosszas agónia után – megfulladnak.

Így lesz a Sajóból halott folyó.

A parton folyami rákok tetemei. Három, öt, tíz. Kitinpáncélok hevernek a rozsdaszínű kavicsokon, élet nélkül.

Katasztrófa, csóválja fejét a lekenyei férfi. Ki fogja megmenteni a Sajót? Ötven méterre lakik a folyótól. Közelebb lép. Mondjak valamit? Ha ez északabbra történik, szlovák területen, már rég megoldották volna!

De ez itt Gömörország. Lekenye, Gömörhorka, Szalóc.

Megállunk a berzétei boltban. A pultosnők kedvesek, de nem túl beszédesek. Messziről jött újságírók vagyunk, pozsonyi rendszámú autóval, úgy gondolják, jobb az óvatosság. Van véleményem a dologról, hogyne volna, mondja egy gyógycipős bácsi. Eláruljam, mit kell tenni? Hatásszünetet tart, akkurátusan rakodik, a vászonszatyrából néz föl: még ma felakasztani a bánya tulajdonosát!

Az egyik pultosnő szabadkozik, jaj, ne figyeljenek rá, mondja, nem gondolja ám komolyan, és gyorsan kitessékeli a boltból a bosszúszomjas öreget.

Délelőtt tíz óra. A bolt mögött idősebb roma férfiak ülnek a lépcsőn. Pihennek az árnyékban, iszogatnak. Néha körbejár egy borovicskás üveg, sörrel kísérik. Ráérnek, nem kapkodnak, beosztanak minden kortyot. Várják, hogy dél legyen. Aztán délután, aztán este. S végül elteljen ez a nap is.

Szószólójuk, egy farmerdzsekis férfi a „majetokban” dolgozott. Most munkanélküli. Havi 140 eurót kap. Nem segély, javít ki, hanem „hmotná núdza”. Hát hogyan kell ebből megélni, kérdezi. Elöl összesen két foga van. Azt mondja, elvállalna bármiféle munkát, de csak akkor, ha rendesen megfizetik.

– Máma már a tyúk se kapirgál ingyen!

– Ez igaz.

– Na lássa!

A kérdést, hogy miért nem mentek el Berzétéről olyan helyre, Rozsnyóra vagy Kassára, ahol esetleg több a munkalehetőség, nem értik. El? Hogyhogy el? Mi itt születtünk, Berzétén, mondják.

A Sajó ügye őket is bosszantja. Ilyen piros víz itt még sosem volt, méltatlankodik egyikük. Meghalt a folyó, mondja a farmerdzsekis, ez már ki van jelentve officiálisan. A többiek bólogatnak. Az officiális szó tetszik nekik, a következő percekben többször elismétlik.

Alsósajón Orosz Örs kalauzol bennünket az egykori vasércbánya kulisszái között. Romos épületek, árva ablakkeretek, háztetőkön átütő lombok: akárha Pripjaty-külső. Ne lélegezzünk mélyeket, mondja az egyik tárna bejáratánál, mert mérgező gázok vannak itt is.

Isten hozott a zónában!

Örs a Szövetség politikusa, múltját tekintve tapasztalt aktivista, aki gerillamódszerekkel próbálja áttörni a hatóságok ingerküszöbét. Hírverést csap, nyilatkozik a Daily Mirrornak, tartálykocsit tol a minisztérium elé, petíciót szervez.

Hány évbe telik majd, mire az élővilág visszatér a folyóba? Nem tudni. A katasztrófa bejelentése óta három hónap telt el. Azóta nem történt semmi. Az illetékes hivatalok egymásra mutogatnak. Ahelyett, hogy cselekednének.

A szennyezett bányavíz pedig továbbra is ömlik a folyóba.

A pisztrángok nem tudnak tiltakozni. A fejes domolykók, a kérészlárvák és a folyami rákok sem. Az ősz hajú lekenyei férfi hangja sem hallatszik el a minisztériumig.

Ki menti meg a Sajót?

A cikk a Vasárnap 2022. május 31-i számában jelent meg.

Az igazgató elmondása szerint az utóbbi hónapokban javult a helyzet az erősen mineralizált bányavizek kifolyásával és a Sajó folyó szennyezettségével kapcsolatban. Csökkent a kifolyás mennyisége és a víz kémiai összetétele is enyhült. 

A Gabriela aknából kifolyó víz mennyisége is csökkent. 2024 áprilisában még közel 5 liter/mp volt, jelenleg körülbelül 2,38 liter/mp. A folyó megjelenése és színe jelentősen megváltozott, és a vas- és arzéntartalom kimutathatóan csökkent

 – tette hozzá Weis.

A jelenlegi munkálatokat a közbeszerzés eredményeként az Elgeo-Banská és a Hornonitrianske bane Prievidza cégek alkotta konzorcium végzi. A megvalósítás várhatóan június második feléig befejeződik. 

A munkálatok során több biztonsági kockázatot is azonosítottunk, amelyek további beavatkozásokat igényelnek – ezeket kizárólag a megtakarított forrásokból fedezzük

 – mondta.

Kapcsolódó cikkünk Rozsnyó |

A rozsnyói Regionális Közegészségügyi Hivatal (RÚVZ) továbbra is folyamatosan ellenőrzi a Sajó mentén található kutak minőségét, amelyet a Alsósajói bányából származó bányavíz szennyez. A higiénikusok 26 kút minőségét ellenőrzik, amelyeket a lakosság ivóvízellátásra használ. Egyikben sem regisztráltak magas arzénszintet. 

 „2024-ben három mintavételi ciklust végeztek, az utolsó mintavételre idén májusban került sor, a következő mintavételt pedig szeptember első hetére tervezik. Az ellenőrzött ivóvízminőségi mutatók határértékének túllépését az arzén, a kadmium, a vas, a szulfát és az elektromosság vezetésének tekintetében, a legutóbbi elvégzett mintavételi ciklusban egyetlen mintavételi ponton sem észleltük” – mondta Jana Hricková regionális higiénikus a hírügynökségnek. 

Nyolc mintavételi helyen, köztük Berzétén (Brzotín), Sajóházán (Nadabula) és Tornalján a higiénikusok alacsonyabb értékeket mértek, mint az erre a mutatóra vonatkozó határértéktartomány alsó határa, de egészségügyi szempontból ez jelentéktelen eredmény. Öt minta Betlérből (Betliar), Csoltóról (Čoltovo) és Pelsőcről (Plešivec) ismételten megbukott a mangán indikátoron. A higiénikusok úgy vélik, hogy ez egy hosszú távú probléma, amely a szóban forgó települések geológiai altalajával kapcsolatos. A nikkel indikátor határértékét Rozsnyó-Sajóháza településen egy mintában túllépték, a víz nikkelszennyezettségének forrása ezen a mintavételi ponton a RÚVZ szerint a házi vízellátó rendszerek végdarabjai.

A Sajó szennyezésével kapcsolatban a rozsnyói és rimaszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszerügyi Igazgatóságok (RVPS) augusztus elején intézkedést hoztak a vízfolyásból kifogott halak kifogásának és fogyasztásának tilalmáról. Ennek oka a 2022 szeptembere és idén június között elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei, amelyek azt mutatták, hogy a halhúsban az arzén koncentrációja növekszik.

Kapcsolódó cikkünk

Tilos horgászni a Sajóban és a kifogott halakat elfogyasztani, mivel a laboratóriumi vizsgálatok szerint arzént tartalmaznak. A tiltást a rozsnyói és a rimaszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet (RVPS) rendelte el – tájékoztatta a TASR-t a rozsnyói felügyelet.

A tilalom az alsósajói bányától Rozsnyón, Pelsőcön, Tornalján és Sajólénártfalván keresztül egészen a magyar határig érvényes.

Kivételt képez a sporthorgászat, tehát a kifogott halakat vissza kell engedni a vízbe. A felügyelet utasította a Szlovák Horgászszövetség helyi szervezeteit, hogy végig a part mentén helyezzenek ki a tiltásra figyelmeztető táblákat.

A 2022-től idén júniusig elvégzett laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy a Sajóban élő halakban egyre több az arzén, és fogyasztásuk veszélyes az egészségre – erősítette meg a TASR-nek Rudolf Smriga, a rimaszombati felügyelet igazgatója.

A Sajót 2022 elején festette vörösre a Siderit 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányájából kifolyó víz. A mérések megerősítették, hogy a vas, a mangán, a szulfátok és az arzén szintje is meghaladta a megengedett értékeket a folyó vizében. A kormány 2022 júniusának elején 1,5 millió eurót különített el a szennyeződés felszámolásához szükséges munkákra, amelyeket július második felében kezdtek meg a bányában. Emellett a Rozsnyói, a Nagyrőcei és a Rimaszombati járásban rendkívüli helyzetet hirdetett a kormány a Sajó mentén.

„A kutak minőségének eddigi megfigyelési eredményei alapján összefoglalható, hogy a Sajó szennyezésével és a meghozott intézkedésekkel kapcsolatos helyzet stabil. Az ivóvízminőség egészségügyi mutatójának, az arzénnek a határértékét egyetlen mintavételi ponton sem lépték túl az eddigi monitoring ciklusok során, ebben a mutatóban az összes eddig vett minta megfelelt az ivóvízminőségre vonatkozó követelményeknek” – részletezte Hricková.

(tasr)

Kapcsolódó cikkünk Alsósajó (Nížna Slaná) |

A rozsnyói járásbeli Alsósajó egykori szideritbányájában a bányamentők a múlt héten megkezdték a munkát, hogy megállítsák a bányavíz kiömlését a már jócskán szennyezett Sajó folyóba. Stanislav Paulík, a Legfelső Bányamentő Állomás (HBZS) igazgatójának meglátása szerint a mentők valószínűleg az év végéig dolgozni fognak a bányában.

„A bánya bizonyos részeiben fokozatosan zajlik a munka. A József-aknában a bányajáratok alján dolgoznak, és már megkezdték az ott lefektetendő vágányokhoz szükséges előkészítő munkálatokat is. A Marta nevű silóban megkezdtük annak a gátnak az építését, amely a szennyezett vizet fogja fel, s majd azt követően úgy vezetjük ki, hogy ne kerüljön bele a Sajó vizébe” –  magyarázta Paulík, aki szerint az alsósajói bányában jelenleg öt bányamentő dolgozik. Az igazgató szerint az építési objektumok munkálatai, amelyekért a HBZS felel, az év végéig tartanak. A terve szerint ezt követi majd a vízgyűjtő tartályok kialakítása, valamint a bányavíz kezelésének technológiájának és a bányaműveleteknek a biztosítása. „Ezekre a feladatokra vonatkozó pályázatokat a Rudné bányák állami vállalat fogja lebonyolítani” –  tette hozzá Paulík. A Sajót tavaly februárban festette vörösre a Siderit 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányájából kifolyó víz. A mérések megerősítették, hogy a vas, a mangán, a szulfátok és az arzén szintje is meghaladta a megengedett értékeket a folyó vizében. Tavaly június végén sikerült csökkenteni a folyóba jutó bányavíz mennyiségét, de a szennyezést nem sikerült teljesen megállítani. A bányában 2022 nyarát megelőzően olyan munkálatokat végeztek, amelyek segítségével csökkenthető az erősen ásványi anyagokkal szennyezett víz kiáramlása a folyóba. Idén júniusban a kormány 1,5 millió eurót különített el a folyó szennyezésének kezelésére. A pénzt elsősorban a bányavíznek a bánya mélyebb részeibe történő beáramlásának korlátozására fordítják, így megakadályozva annak későbbi szennyeződését, valamint annak a Sajó folyóba történő kiömlését. (TASR, Németi)

Kapcsolódó cikkünk

Tilos horgászni a Sajóban és a kifogott halakat elfogyasztani, mivel a laboratóriumi vizsgálatok szerint arzént tartalmaznak. A tiltást a rozsnyói és a rimaszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet (RVPS) rendelte el – tájékoztatta a TASR-t a rozsnyói felügyelet.

A tilalom az alsósajói bányától Rozsnyón, Pelsőcön, Tornalján és Sajólénártfalván keresztül egészen a magyar határig érvényes.

Kivételt képez a sporthorgászat, tehát a kifogott halakat vissza kell engedni a vízbe. A felügyelet utasította a Szlovák Horgászszövetség helyi szervezeteit, hogy végig a part mentén helyezzenek ki a tiltásra figyelmeztető táblákat.

A 2022-től idén júniusig elvégzett laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy a Sajóban élő halakban egyre több az arzén, és fogyasztásuk veszélyes az egészségre – erősítette meg a TASR-nek Rudolf Smriga, a rimaszombati felügyelet igazgatója.

A Sajót 2022 elején festette vörösre a Siderit 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányájából kifolyó víz. A mérések megerősítették, hogy a vas, a mangán, a szulfátok és az arzén szintje is meghaladta a megengedett értékeket a folyó vizében. A kormány 2022 júniusának elején 1,5 millió eurót különített el a szennyeződés felszámolásához szükséges munkákra, amelyeket július második felében kezdtek meg a bányában. Emellett a Rozsnyói, a Nagyrőcei és a Rimaszombati járásban rendkívüli helyzetet hirdetett a kormány a Sajó mentén.

A Rudné bane a szennyezés kezelésének részeként két vésztározó és a víz kiengedését, illetve szabályozását biztosító technológia kiépítését is előkészíti. Már megtörtént a szükséges telkek felvásárlása, illetve a megközelítési útvonal földjének hosszú távú bérlete. A munkálatok közbeszerzése jelenleg az előkészítési fázisban van.

Jelenleg folyamatban van az engedélyezési eljárás az érintett bérleményeken található fák kivágásáról, megtörtént a geodéziai mérés is a megközelítő út nyomvonalán, és elkezdődött a projekt dokumentációjának előkészítése az engedélyeztetési folyamatokhoz

 – foglalta össze Weis.

A Sajó folyó szennyezése 2022 februárjától tart, amikor a volt Siderit bányavállalat alsósajói vasércbányájából megindult a bányavíz kiömlése. A vízminták már az elején kimutatták a vas-, mangán- és szulfáttartalom határérték feletti szintjét, valamint arzén jelenlétét. 

2022 nyaráig már elvégeztek bizonyos munkálatokat a kifolyás csökkentése érdekében. A kormány 2024 júniusának elején 1,5 millió eurót különített el a helyzet megoldására, ennek köszönhetően tavaly nyáron újabb föld alatti munkák kezdődhettek. 

A Rozsnyói, Rimaszombati és Nagyrőcei járásokban – ahol átfolyik a Sajó – továbbra is érvényben van a kormány által kihirdetett rendkívüli helyzet.

Kapcsolódó cikkünk

2022. február 24-e vastag fekete betűs napként vonult be a történelembe. Aznap reggel arra a hírre ébredtünk, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, háború vette kezdetét a szomszédunkban. S még fel sem ocsúdtunk a megrázkódtatásból, amikor érkezett a következő katasztrófa híre: mérgező anyagokkal szennyezett bányavíz ömlik a Sajó folyóba Alsósajó község határában – megállíthatatlanul. Három év telt el azóta, de egyik katasztrófát sem sikerült elhárítani. Bár a folyó színe már nem rozsdaszínű, mint a kezdetekben, továbbra is mérgező anyagokkal van tele. Varga Tibor rozsnyói orvos és aktivista három éve figyeli és dokumentálja a folyó állapotát – őt kérdeztük a fejleményekről.

Kezdjük a történetet az elején. 
Volt egyszer egy szideritbánya, amely 1975-ben nyitotta meg kapuit Alsósajón. Bár ez így nem pontosan igaz, hiszen a bányászatnak arrafelé hagyománya van – már a 19. században bányásztak arrafelé ezüstöt, higanyt, de vasércet is. Majd a 20. század viharos első fele a környékre is rányomta bélyegét, de 1945 után újra beindult a termelés, a környék is új életre kelt, még üzemi mozi (Kino Baník) is működött… Mindez már a múlté. 2008-ban végleg bezárt a bánya – csődbe jutott. S ha valaki ellátogat ma a környékére, omladozó, kibelezett épületek, szellemjárta romhalmaz várja – ráadásnak pedig egy szennyezett folyó.

Miért folyik a víz a bányából?
Egy bánya lezárása után nem lehet „csak úgy” lakatot tenni a kerítésre, befalazni a tárnák bejáratát, hiszen a természet mindeközben végzi a dolgát – a felszín alatti források nem apadnak el a csődeljárás során, hanem folynak, csordogálnak tovább. Úgy, ahogy a bánya működése idején, annak lezárása után is működnie kell a szivattyúnak, amely a felszínre juttatja a bányában felgyülemlő vizet. S a szivattyú működött is – egy ideig. 2012-ben leállították anyagi okokra hivatkozva, és 10 év kellett ahhoz, hogy a majdnem 400 méter mély és több száz kilométeres alagútrendszerrel rendelkező bányaüregeket ellepje a víz, reakcióba lépjen az ott található kőzetekkel, és a Gabriella aknánál utat találjon magának a felszínre. Tehát képzeljünk el egy nagyjából 9 millió köbméter térfogatú, hatalmas hordót, amibe folyamatosan folyik bele a tiszta forrásvíz, amely ott benn a hordó falának köszönhetően rozsdás vízzé válik, majd rést találva magának a dongák közt, a szennyezett víz egyre csak ömlik kifelé. 

Erre senki nem számított?
Dehogynem. Az illetékeseknek – vagyis az Ércbányák Állami Vállalatnak (Rudné bane) – kötelessége volt negyedévente figyelni a bánya aktuális helyzetét, hiszen várható volt, hogy a felgyülemlő víz előbb-utóbb gondot fog okozni. Csakhogy az előzetes számítások szerint az üregeknek csak 2035 környékén kellett volna megtelniük. Addig meg, „Ej, ráérünk arra még!”, kiáltottak fel valószínűleg a spórolós tulajok – hadd folyjon a víz! A számításokat maga a természet húzta keresztbe, ugyanis olyan további vízforrások áramlottak be a bányába – az üregek beszakadása következtében –, amelyek addig nem, ezért gyorsult fel az aknák telítődése. Mígnem 2022. február 24-re ébredtünk. 

Mi a helyzet ma?
Varga Tibor három éve nyomon követi az eseményeket, és hívja fel a nyilvánosság figyelmét arra, mi történik a helyszínen – pontosabban mi nem történik. Legutóbb januárban kért jelentést a geológiai intézettől a bányavíz összetételét illetően. A táblázat továbbra is sokkoló adatokkal szolgál. Eszerint majdnem 4 liter szennyezett víz folyik ki másodpercenként a Sajóba. A mérések a 2024-es év utolsó harmadából valók, amely meglehetősen száraz és csapadékmentes időszak volt. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi esőzések után akár ez a vízhozam magasabb is lehet. De most jöjjenek a jelentésből kiolvasható tények: 

1 liter szennyezett vízben többek között 18 mg arzén, 1880 mg vas, 5 mg nikkel és 206 mg mangán található, vagyis nagyjából 6 kg arzén, 600 kg vas, 1.5 kg nikkel és 70 kg mangán kerül a folyóba – naponta!

Itt álljunk meg egy pillanatra. Még ha nagyvonalúan is számolunk, akkor három év alatt ez minimálisan 7 tonna arzént, 700 tonna vasat, 1.5 tonna nikkelt és 76 tonna mangánt jelent. Fel tudja mérni bárki, milyen következményekkel jár mindez? Csoda, ha nincs élet a folyóban?

„Élővilág”?! Ugyanmár!
„A legnagyobb problémát már a kezdetekben is a vas okozta, mert abból volt kiugróan nagy mennyiség a vízben. Attól fulladtak meg a halak, mivel a rozsda befedte a légzőszerveiket, a kopoltyújukat, az pusztította el először az élővilágot. Összehasonlításképpen a normális vas-szint a természetes vizekben nagyjából 4 mg/l – itt 1880 mg vas van jelenleg 1 liter bányavízben, de volt ez ennél sokkal magasabb is kezdetben”, avat be a részletekbe Varga Tibor.
Ha most kémleljük a vizet, halat nem találunk. Ha mégis elvétve itt-ott felbukkannak, az annak az eredménye, hogy a felsőbb szakaszokból az esőzések utáni megemelkedett vízszint lesodor néhány példányt, esetleg az alsóbb szakaszokból felúsznak. A másfél évvel ezelőtti ichtiológiai, azaz halismereti felmérés is azt mutatta ki, hogy nem élnek halak ezen a szakaszon, csupán „vendégségbe” érkeznek, majd jó esetben arzénnal a szervezetükben távoznak. „Az arzén nem ürül ki gyorsan a szervezetből, hosszú távon mérgezi az élővilágot. Ezért a Sajó érintett szakaszain – Alsósajótól egészen a magyar határig – tiltott a kifogott halak fogyasztása. A további szakaszon, vagyis a magyar oldalon, a határtól egészen a Tiszáig pedig nem javasolják a kifogott halakat evésre. Kapcsolatban vagyok a Észak-Magyarországi Horgász Egyesülettel, tőlük tudom, hogy nem is terveznek jelenleg telepíteni halakat a Sajóba”, mondja Tibor.

„A csermely halkan zúgott,
Hol útja völgyre nyílt.
Hűs mélyén
pisztráng úszott,
Úgy surrant, mint a nyíl.”
Franz Schubert dalát, A pisztrángot akár a Sajó is ihlethette volna, hiszen közismerten pisztrángos folyó volt egészen három évvel ezelőttig. A felsőbb szakaszokon még manapság is vígan él benne a sebes pisztráng, de Alsósajótól délre szinte teljesen eltűnt. De eltűnt a botos kölönte és a tiszai ingola is. „A pisztráng nagyon érzékeny a víz tisztaságára és az oxigénmennyiségre – a hideg, tiszta vizeket szereti. A felsőbb részeken végeztünk méréseket, és száz méteres szakaszon 400 pisztrángot számoltunk meg. De itt lejjebb semmi. Rozsnyó és Berzéte környékén épp a botos kölönte és a Petényi-márna miatt a Sajó egy része Natura 2000-es természetvédelmi besorolást kapott. De a botos kölönte már onnan is eltűnt. Erre sem reagált azóta se senki…”, teszi hozzá csüggedten a rozsnyói aktivista. Vajon mi kell ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket? 

Folytatjuk…

Kapcsolódó cikkünk

A pusztulás képei – riport a gömöri ökológiai katasztrófáról.

Ez tragédia, mondja az ősz hajú lekenyei férfi, akivel a Sajó partján találkozunk. Mindennap kisétál a folyóhoz. Kutyája követi. Megnézik, hogy mi a helyzet.

Ugyanott, ahol néhány hete még pisztrángok cikáztak az áttetsző, tiszta vízben, most rozsdaszínű, vörös áradat zúdul alá.

Arzén, cink, mangán.

Néhány kilométerrel följebb ugyanis, az egykori vasércbányából szennyezett víz ömlik a Sajóba. Percenként több mint ezer liter. Toxikus folyam.

Felelősök, persze, nincsenek.

Pedig a mérgező arzén mennyisége 400-szorosa az európai uniós határértéknek. De a halakat nem a nehézfémek ölik meg, hanem a vas-hidroxid, ami rozsdaként csapódik ki a kopoltyújuk belsejére, emiatt aztán – hosszas agónia után – megfulladnak.

Így lesz a Sajóból halott folyó.

A parton folyami rákok tetemei. Három, öt, tíz. Kitinpáncélok hevernek a rozsdaszínű kavicsokon, élet nélkül.

Katasztrófa, csóválja fejét a lekenyei férfi. Ki fogja megmenteni a Sajót? Ötven méterre lakik a folyótól. Közelebb lép. Mondjak valamit? Ha ez északabbra történik, szlovák területen, már rég megoldották volna!

De ez itt Gömörország. Lekenye, Gömörhorka, Szalóc.

Megállunk a berzétei boltban. A pultosnők kedvesek, de nem túl beszédesek. Messziről jött újságírók vagyunk, pozsonyi rendszámú autóval, úgy gondolják, jobb az óvatosság. Van véleményem a dologról, hogyne volna, mondja egy gyógycipős bácsi. Eláruljam, mit kell tenni? Hatásszünetet tart, akkurátusan rakodik, a vászonszatyrából néz föl: még ma felakasztani a bánya tulajdonosát!

Az egyik pultosnő szabadkozik, jaj, ne figyeljenek rá, mondja, nem gondolja ám komolyan, és gyorsan kitessékeli a boltból a bosszúszomjas öreget.

Délelőtt tíz óra. A bolt mögött idősebb roma férfiak ülnek a lépcsőn. Pihennek az árnyékban, iszogatnak. Néha körbejár egy borovicskás üveg, sörrel kísérik. Ráérnek, nem kapkodnak, beosztanak minden kortyot. Várják, hogy dél legyen. Aztán délután, aztán este. S végül elteljen ez a nap is.

Szószólójuk, egy farmerdzsekis férfi a „majetokban” dolgozott. Most munkanélküli. Havi 140 eurót kap. Nem segély, javít ki, hanem „hmotná núdza”. Hát hogyan kell ebből megélni, kérdezi. Elöl összesen két foga van. Azt mondja, elvállalna bármiféle munkát, de csak akkor, ha rendesen megfizetik.

– Máma már a tyúk se kapirgál ingyen!

– Ez igaz.

– Na lássa!

A kérdést, hogy miért nem mentek el Berzétéről olyan helyre, Rozsnyóra vagy Kassára, ahol esetleg több a munkalehetőség, nem értik. El? Hogyhogy el? Mi itt születtünk, Berzétén, mondják.

A Sajó ügye őket is bosszantja. Ilyen piros víz itt még sosem volt, méltatlankodik egyikük. Meghalt a folyó, mondja a farmerdzsekis, ez már ki van jelentve officiálisan. A többiek bólogatnak. Az officiális szó tetszik nekik, a következő percekben többször elismétlik.

Alsósajón Orosz Örs kalauzol bennünket az egykori vasércbánya kulisszái között. Romos épületek, árva ablakkeretek, háztetőkön átütő lombok: akárha Pripjaty-külső. Ne lélegezzünk mélyeket, mondja az egyik tárna bejáratánál, mert mérgező gázok vannak itt is.

Isten hozott a zónában!

Örs a Szövetség politikusa, múltját tekintve tapasztalt aktivista, aki gerillamódszerekkel próbálja áttörni a hatóságok ingerküszöbét. Hírverést csap, nyilatkozik a Daily Mirrornak, tartálykocsit tol a minisztérium elé, petíciót szervez.

Hány évbe telik majd, mire az élővilág visszatér a folyóba? Nem tudni. A katasztrófa bejelentése óta három hónap telt el. Azóta nem történt semmi. Az illetékes hivatalok egymásra mutogatnak. Ahelyett, hogy cselekednének.

A szennyezett bányavíz pedig továbbra is ömlik a folyóba.

A pisztrángok nem tudnak tiltakozni. A fejes domolykók, a kérészlárvák és a folyami rákok sem. Az ősz hajú lekenyei férfi hangja sem hallatszik el a minisztériumig.

Ki menti meg a Sajót?

A cikk a Vasárnap 2022. május 31-i számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkünk

A három évvel ezelőtt induló ökológiai katasztrófa akkoriban nem csupán a környékbelieket mozdította meg. Aláírásgyűjtés indult, hallani lehetett a médiában arról, mi történik, miért történik, és persze megindult az érintettek között az egymásra mutogatás, a felelősség hol az egyik, hol a másik állami szerv nyakát húzta. De az elégedetlen hangok fokozatosan elhalkultak, annak ellenére, hogy a helyzet – bár plasztikai beavatkozáson átesett – nem oldódott meg. Nézzük, mi történt azóta! Varga Tibor orvossal, a Sajó helyzetét folyamatosan dokumentáló rozsnyói aktivistával beszélgettünk.

Nem mondhatjuk, hogy nem történt semmilyen változás a 2022. február 24-én bekövetkezett ökológiai katasztrófa indulása óta. Az első időszakban ugyanis másodpercenként 20-25 liter szennyezett víz ömlött ki a bányából a Sajóba, 2022 májusára pedig a bányamentőknek sikerült egy, a bányába beáramló forrás vizét leválasztani, és külön csövön keresztül kivezetni a bányából, amely ezáltal nem keveredik a bányavízzel – ott bent. De a felszínen továbbra is összefolynak, mint ahogy beleömlik maga a szennyezett víz is a folyóba immár több mint három éve folyamatosan.

Együtt élni a rosszal
Varga Tibort a helyiek érdektelenségének okáról kérdezem, de nem tud egyértelmű választ adni, ő maga sem érti a helyzetet. Talán azért nincs hangos tiltakozás a helyiek részéről, mert igazán nem élnek együtt a folyóval. „Egészen Rozsnyóig a folyó nem folyik át a településeken, Henckót leszámítva. Ott kezdetben többen jelezték, hogy félnek. Pelsőcön is keresztülfolyik a Sajó, ott is nagyobb volt az aktivitás, amíg narancssárga volt a víz. Ma már nem látszik a baj, pedig továbbra is ömlik a méreg a Sajóba. Tudjuk, hogy az arzén rákkeltő, és mégis szó nélkül tűrjük ezt az egészet”, teszi hozzá. Amiről az jut eszembe, hogy lám, a háborúval is megtanultunk együtt élni – sajnos. „Ráadásul a környéken szinte mindenki a bányában dolgozott, vagy valahogyan kötődött hozzá. Nem mernek ezekről a dolgokról beszélni. Talán nem akarják az ismerősöket kellemetlen helyzetbe hozni”, keresi a lehetséges okokat Tibor.
Azon túl, hogy toxikus anyagok „gazdagítják” a folyót és a környékét, további ijesztő dolgok történtek az egykori bánya üregeiben. A kiömlő, szennyezett bányavíz ugyanis nagyjából másfél éve szinte egyik napról a másikra megváltozott: 9 millió köbméter víznek 20 fokkal megemelkedett a hőmérséklete. „Ekkor egyébként megugrott az arzén szintje is a vízben. Azelőtt 12 mg arzén volt 1 liter vízben, akkor felugrott 20-ra, jelenleg pedig 18-nál stagnál. És azóta sincs pontos magyarázat arra, hogyan történhetett mindez, milyen reakciók zajlanak ott benn. És az az érzésem, nem is nagyon gondolkodik rajta senki”, fejezi ki aggodalmát Tibor. 

Nincs megoldás? De van!
„Sokan azt gondolják, azért nincs megoldva a helyzet, mert nem lehet megoldani. De ez nem így van. A Sajón is történt már korábban hasonló típusú katasztrófa, igaz, jóval kisebb mértékű, és ott a tulajdonos cég víztisztító berendezést szereltetett fel, ami máig működik. De Magyarországon is találunk példákat”, magyarázza Varga Tibor. Felmerül a kérdés, hogy Alsósajónál azért akadozik-e az ügyintézés, mert az állami tulajdonú Ércbányák malmai lassan őrölnek, vagy egyáltalán nincsenek felelősségre vonva egy ugyancsak állami szerv – mondjuk a környezetvédelmi minisztérium – által? Esetleg az is nehezíti a helyzetünket, hogy Szlovákia déli – főként magyarok lakta – régióját érinti a probléma? 
Tény, hogy a víztisztító berendezés nem olcsó mulatság. Eleinte nagy befektetést igényelne, de később az így kinyert kémiai elemek, mint a vas, az arzén, a nikkel vagy a mangán is értékesíthetők lennének. De ha esetleg a pénz lenne a gond, van olcsóbb megoldás is, amire a kassai kutatóintézet szakemberei is felhívták már a figyelmet. „A legkönnyebb út egy ülepítő medence kialakítása lenne, amelybe tulajdonképpen csupán meszet kell adagolni a megfelelő módon. Ezáltal megváltozik a víz PH-értéke, lúgosabb lesz, így a bányából kiömlő savas vízből lecsapódik a vas, ez pedig megköti az arzént”, számol be a lehetőségekről az aktivista. „Végeztünk erre irányuló kísérletet, az eredmény magáért beszél: az így ülepített vízben nulla vas- és arzénszintet mutattunk ki”.

Tények, nem spekulációk
Ezek tehát a tények, amelyekre Varga Tibor három éve folyamatosan felhívja a közvélemény, illetve az adott szervek figyelmét videós beszámolók formájában. Számára orvosként lelkileg még megterhelőbb figyelni a mérgek terjedését, és megtapasztalni, hogy az emberek gyakran még a számoknak sem hisznek. 

A természet pedig továbbra is teszi a dolgát, a víz folyamatosan csordogál. Be a bánya üregeibe, és onnan ki. Hol lesz vége ennek a történetnek? Előfordulhat, hogy a szennyezettség eléri a talajvizeket? Hogy az emberek a saját bőrükön érzik a mérgek hatását? Vagy esetleg a víz annyira kimossa az üregeket, olyan helyekre ér el, ami további reakciókat indít meg, és évek múlva akár az egykori bánya beomlását eredményezi? Mire várunk?!

Kapcsolódó cikkünk

A pusztulás képei – riport a gömöri ökológiai katasztrófáról.

Ez tragédia, mondja az ősz hajú lekenyei férfi, akivel a Sajó partján találkozunk. Mindennap kisétál a folyóhoz. Kutyája követi. Megnézik, hogy mi a helyzet.

Ugyanott, ahol néhány hete még pisztrángok cikáztak az áttetsző, tiszta vízben, most rozsdaszínű, vörös áradat zúdul alá.

Arzén, cink, mangán.

Néhány kilométerrel följebb ugyanis, az egykori vasércbányából szennyezett víz ömlik a Sajóba. Percenként több mint ezer liter. Toxikus folyam.

Felelősök, persze, nincsenek.

Pedig a mérgező arzén mennyisége 400-szorosa az európai uniós határértéknek. De a halakat nem a nehézfémek ölik meg, hanem a vas-hidroxid, ami rozsdaként csapódik ki a kopoltyújuk belsejére, emiatt aztán – hosszas agónia után – megfulladnak.

Így lesz a Sajóból halott folyó.

A parton folyami rákok tetemei. Három, öt, tíz. Kitinpáncélok hevernek a rozsdaszínű kavicsokon, élet nélkül.

Katasztrófa, csóválja fejét a lekenyei férfi. Ki fogja megmenteni a Sajót? Ötven méterre lakik a folyótól. Közelebb lép. Mondjak valamit? Ha ez északabbra történik, szlovák területen, már rég megoldották volna!

De ez itt Gömörország. Lekenye, Gömörhorka, Szalóc.

Megállunk a berzétei boltban. A pultosnők kedvesek, de nem túl beszédesek. Messziről jött újságírók vagyunk, pozsonyi rendszámú autóval, úgy gondolják, jobb az óvatosság. Van véleményem a dologról, hogyne volna, mondja egy gyógycipős bácsi. Eláruljam, mit kell tenni? Hatásszünetet tart, akkurátusan rakodik, a vászonszatyrából néz föl: még ma felakasztani a bánya tulajdonosát!

Az egyik pultosnő szabadkozik, jaj, ne figyeljenek rá, mondja, nem gondolja ám komolyan, és gyorsan kitessékeli a boltból a bosszúszomjas öreget.

Délelőtt tíz óra. A bolt mögött idősebb roma férfiak ülnek a lépcsőn. Pihennek az árnyékban, iszogatnak. Néha körbejár egy borovicskás üveg, sörrel kísérik. Ráérnek, nem kapkodnak, beosztanak minden kortyot. Várják, hogy dél legyen. Aztán délután, aztán este. S végül elteljen ez a nap is.

Szószólójuk, egy farmerdzsekis férfi a „majetokban” dolgozott. Most munkanélküli. Havi 140 eurót kap. Nem segély, javít ki, hanem „hmotná núdza”. Hát hogyan kell ebből megélni, kérdezi. Elöl összesen két foga van. Azt mondja, elvállalna bármiféle munkát, de csak akkor, ha rendesen megfizetik.

– Máma már a tyúk se kapirgál ingyen!

– Ez igaz.

– Na lássa!

A kérdést, hogy miért nem mentek el Berzétéről olyan helyre, Rozsnyóra vagy Kassára, ahol esetleg több a munkalehetőség, nem értik. El? Hogyhogy el? Mi itt születtünk, Berzétén, mondják.

A Sajó ügye őket is bosszantja. Ilyen piros víz itt még sosem volt, méltatlankodik egyikük. Meghalt a folyó, mondja a farmerdzsekis, ez már ki van jelentve officiálisan. A többiek bólogatnak. Az officiális szó tetszik nekik, a következő percekben többször elismétlik.

Alsósajón Orosz Örs kalauzol bennünket az egykori vasércbánya kulisszái között. Romos épületek, árva ablakkeretek, háztetőkön átütő lombok: akárha Pripjaty-külső. Ne lélegezzünk mélyeket, mondja az egyik tárna bejáratánál, mert mérgező gázok vannak itt is.

Isten hozott a zónában!

Örs a Szövetség politikusa, múltját tekintve tapasztalt aktivista, aki gerillamódszerekkel próbálja áttörni a hatóságok ingerküszöbét. Hírverést csap, nyilatkozik a Daily Mirrornak, tartálykocsit tol a minisztérium elé, petíciót szervez.

Hány évbe telik majd, mire az élővilág visszatér a folyóba? Nem tudni. A katasztrófa bejelentése óta három hónap telt el. Azóta nem történt semmi. Az illetékes hivatalok egymásra mutogatnak. Ahelyett, hogy cselekednének.

A szennyezett bányavíz pedig továbbra is ömlik a folyóba.

A pisztrángok nem tudnak tiltakozni. A fejes domolykók, a kérészlárvák és a folyami rákok sem. Az ősz hajú lekenyei férfi hangja sem hallatszik el a minisztériumig.

Ki menti meg a Sajót?

A cikk a Vasárnap 2022. május 31-i számában jelent meg.

Az elmúlt években a Sajó szennyezésének ügyével a környezetvédelmi rendőrség is foglalkozott. A nyomozó azonban 2024 áprilisának végén megszüntette az eljárást, azzal az indoklással, hogy a bányavíz kifolyása előre nem látható esemény és rendszerszintű meghibásodás következménye.

 A környezetkárosítás mértékét a rendőrségi nyomozás több mint 357 millió euróra becsülte. A bejelentést tevő Rozsnyói Horgászegyesület azonban nem ért egyet a rendőrség döntésével, és panaszt nyújtott be annak megsemmisítése érdekében.

(TASR)

Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »