Igaz, nem Magyar Péter az első, aki ilyen forgatókönyvekben bízik – ők valószínűleg mindannyian a saját prioritásaikat, vágyálmaikat, ízlésvilágukat vetítik ki a jobboldali táborra. Szemben ugyanis az MDF egykori szakadárjaival, akik a politikai koordináta-rendszer legkülönbözőbb irányaiba távoztak, a Fideszből vagy annak holdudvarából dezertáló politikusok, médiamunkások, értelmiségiek és egyéb sértettek eddig szinte mind a liberális térfélen kötöttek ki (ami szintén megérne egy külön elemzést), s Magyar Péter esete tankönyvi pontossággal illeszkedik ebbe a trendbe. A centrumfilozófia, ez a furcsa állagú politikai termék azonban a liberális szubkultúra számára egészen más jelentést hordoz. Az SZDSZ már a kilencvenes évek elején ráébredt, hogy Magyarországon az általuk képviselt irányzatnak semmi esélye a választási győzelemre, s a hatalomra kerülés egyetlen módja, ha felkapaszkodnak a várható befutó hátára (ld. Demokratikus Charta). Ez a befutó közel két évtizeden át az MSZP volt, míg végül a kapcsolatuk – az elöregedett szocialista szavazótábor természetes fogyatkozásával, valamint az SZDSZ-tábor összetöpörödésével, illetve szétszóródásával – okafogyottá vált. Maga az innováció azonban változatlanul érvényes: Vagyis a centrumpolitika hívószava innen nézve már nem az örök elégedetleneknek komponált sziréndal, hanem a jobboldali szavazók leszalámizását szolgáló bullshit. „Mutassuk meg, hogy mi, polgári demokraták, szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívok, elsősorban magyarok vagyunk!” – szólította meg a nemzetet kossuthi hangfekvésben az Opera mellől Magyar Péter, elfelejtve, hogy ahol a politikában mindenkit hellyel kínálnak, oda végül nem szívesen száll be senki. Az utolsó eset, amikor egy ilyen gondolat még érzelmeket is kiváltott, Medgyessy Péter „nemzeti közép” című blöffje volt, amikor az öreg kommunista nénik szó szerint megkönnyezték, hogy a végre ők is lehetnek magyarok. Ám ha valami baleset folytán mégis termékeny talajra hullana majd a „mindenki hozzám” politikai giccse, csupán addig tartana a polgári demokrata farkas és a konzervatív bárány közös wellnesshétvégéje, amíg konkrét válaszokat nem kellene adni olyan húsbavágó kérdésekre, mint a kárpátaljai magyarok jogfosztottsága, Kijev katonai támogatása, vagy az azonos neműek házassága. (Már csak ezért is helyesen tette Magyar, hogy némi pironkodással letudta a miniszterelnöki ambícióit firtató újságírói kérdést.) Könnyen lehet azonban, hogy ennek a mozgási pályának az íve rövidesen lefelé, völgymenetbe görbül majd. A nemzeti ünnep után az egyik gyurcsányista zugportál már Rogán Antal embereként állította be Magyar Pétert, ám az ilyen hibbant (bár DK-s logikával nagyon is érthető) konteók sehol sincsenek ahhoz képest, amivel ezekben a napokban kellett és valószínűleg kell majd még szembenéznie. Bár az utóbbi napok és órák fejleményei alapján úgy tűnik, a végén önmagát fogja kiütni. Kovács Erik
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »