Nem szívesen lennék ma olyan befektető helyében, aki portfóliója jelentős részét aranyban tartja. A nemesfém árfolyama az év eleje óta csaknem 8 százalékot esett, miközben az amerikai tőzsdeindexek mindenkori csúcsra futottak, illetve a kétéves amerikai államkötvény hozama is meghaladta e sorok írásakor a 2,75 százalékot.
A tengerentúlon mért infláció eléri az évesített 2,9 százalékot, ebből adódóan az arany reálhozama bőven meghaladja a 10 százalékos negatív értéket. A piaci folyamatok azonban számomra azt mutatják, hogy közeledik a fordulópont.
Múlt hét csütörtök óta a fejlődő országok tőzsdeindexei a medvepiacba léptek, az elmúlt hetek esése meghaladta a 20 százalékot a korábbi csúcsokhoz képest.
A feltörekvő piacokról kivonuló tőke elsődleges célpontja az amerikai tőzsde. Ugyanakkor a kockázati étvágy csökkenése következtében az arany árfolyama is stabilizálódni látszik az 1200 dolláros szint fölött.
Az amerikai gazdaság 4 százalékot meghaladó növekedési üteme igen robusztus (köszönhetően az idén bevezetett vállalati adócsökkentés egyszeri hatásának), ellenben a Kína, az Európai Unió és Japán elleni kereskedelmi konfliktusok szinte biztosan visszavetik a jövőbeni gazdasági növekedést.
Bizakodásra adhat okot a vételi oldalon állóknak az arany ezüsthöz mért relatív aránya, amely majdnem 15 éves csúcson van. Historikus adatokra támaszkodva megfigyelhető, hogy amikor a hányados extrém magas értéket ér el, megnő az esélye egy tőzsdei válság kialakulásának (1990, 2008), ami felfelé hajtja az arany árfolyamát. Jelentős túlpozicionáltságról árulkodnak az aranyra kötött spekulatív pozíciók is. Az Amerikai Határidős Árutőzsde-felügyelet legfrissebb adatai szerint tíz egymást követő héten át nettó eladási pozícióban vannak az intézményi befektetők. A hatalmasra duzzadt shortállomány nyomás alatt tartja az arany árfolyamát, ugyanakkor egy gyors ütemű zárás megemelheti az árfolyamot. Mindezek alapján egy-másfél éves időtávon az arany felértékelődésére számítok.
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »