Krisztus követőnek, azaz kereszténynek lenni döntést, egy életre szóló döntést kíván, és kitartást e döntés mellett.
Ugye te is szoktál keseregni, hogy mennyire istentelen a világ? Nem sorolom azt a sok bolondságot, amit az emberek elkövetnek. Diogenész, ha most élne, nem embert, hanem a józan észt keresné. A füstölgés közepette az ember könnyen elsiklik a pozitív jelenségek mellett.
Ilyennek tartom a napokban a betlehemi csillagnézést. Valójában egy csöppet sem érdekel, hogy mit láttak a napkeleti bölcsek. Akár azonos is lehetett ez a mostani jelenséggel, akár nem. Ha a napokban kitisztul az ég, azért megnézem majd őfényességét, de most fontosabb dologról van szó. Az a pozitív ebben a csillagnézésben, hogy a vallási kérdésekkel kicsit sem foglalkozó sajtó, vagy akár azok, akik bármikor készek valami rosszat mondani az Egyházról, kereszténységről, teljes természetességgel tárgyalják a Jupiter és a Szaturnusz együttállását, eközben pedig történelmi tényként beszélnek a bölcsekről, Betlehemről, közvetve tehát Jézus születéséről.
Tudom, hogy Jézusról több adatunk van, mint az ókor sok más történelmi szereplőjéről, de a legtöbbünk számára ezek nehezen átlátható ismeretek. A betlehemi csillagról szóló mostani híradások jelenvalóvá, kézzelfoghatóvá teszik a Jézus-jelenséget is. Manapság mondvacsinált indokokkal eldugják az emberek elől a transzcendensre utaló jelképeket, mintegy kidobva ezeket az ajtón, lám visszajönnek a kitárt ablakon, amikor a fényességes csillagot keressük. Ha már ezt hozta nekünk – a vírus mellett – 2020, akkor lépjünk tovább.
Böjte Csaba úgy látja, hogy a három bölcs azért példakép, mert látván, amit láttak, nem elégedtek meg azzal, hogy okosakat beszéljenek róla, hanem elhatározták, hogy elindulnak az ismeretlenbe. Döntöttek és megvalósították. Mi döntésképtelenek vagyunk. Nemcsak a fiataljaink hozzák meg nehezen a pályaválasztásra és a párválasztásra vonatkozó döntéseiket, hanem bizonyos fokig minden korosztályra jellemző, hogy többet tépelődik, mint cselekszik. Főleg attól rettenünk meg, ha egy döntés életre szóló. Ezért kevés a papi hivatás, ezért kevés a házasság. Hiszen minden döntés egyben lemondás a másfajta döntésekről. Mi viszont mindent akarunk.
Csaba testvér szerint az a kérdés, hogy „merünk-e, tudunk-e dönteni, talpra állni, útra kelni, hogy megkeressük azt, ami értelmet ad a létünknek, hogy megtaláljuk, és szeretettel átöleljük a világ Megváltóját, Jézus Krisztust?!” Krisztus követőnek, azaz kereszténynek lenni döntést, egy életre szóló döntést kíván, és kitartást e döntés mellett.
Értelmes és hasznos karácsonyi ajándék tehát, ha döntésképességet és a döntéshez való hűséget kérjük magunknak, és ezt kívánjuk másoknak. Szeretteinknek és voltaképp mindenki másnak. Jó döntésekkel, hűséggel szebbé tehetjük a világot.
Ezért idén ez az én jókívánságom is.
Szeretettel köszönt: 2020. december 22-én
Surján László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
