Csernus Imre a megalkuvásról…
„…Azonban nem ez a legdurvább, kedves olvasó. Ezután jön csak a brutálisok között a legbrutálisabb dolog: a megalkuvás. Ilyenkor a csajok és a pasik felismerik, hogy szeretetkurvák lettek, hogy a párkapcsolati boldogság szempontjától pont olyanok, mint az anyjuk vagy az apjuk. És mindezt hagyják és tűrnek, mert nem merik kimondani azt, amit éreznek. A megalkuvó állapota azért brutális, mert feladta a belső törvényeit. Az emberből lemegy kutyába.
Az egyik legfontosabb belső törvény: boldognak lenni. Amikor fiatal voltam, sok mindent nem
tudtam, de boldog voltam, mert hittem valamiben. Aki a belső törvényét feladja, az feladja a belső hitét, az önbecsülését. És megszünteti a méltóságát, a női vagy férfi tartását, és nem lesz többé önbizalma. A feszültség tovább fokozódik, és kialakul az
önvád,
önmarcangolás,
önbüntetés,
rinyálás.
Ez kívülről így hangzik: „Jaj, én szegény, szerencsétlen, miért baszik ki velem ennyire az élet?”, „Mivel érdemeltem ezt ki?”, „Miért csinálják ezt velem, hiszen olyan jó vagyok?”, „ő a hibás mindenért!” Befelé pedig csak nyelek, tűrök, hallgatok, mérgezem magam. Az emberek ilyenkor a feszültségre megoldást keresve rendszerint tüneti kezelést választanak. Például belemenekülnek a munkába, mert ott esetleg sikerélményeik vannak. Vagy a gyerekeikre támaszkodnak, és az ő energiájukat szívják. Ezeket a szülőket úgy lehet felismerni, hogy így beszélnek: „Ó, én a gyerekemtől annyi mindent tanulok”, „Olyan sok energiát adnak”, „Ők sokkal okosabbak, mint én.” Vagy elkezdenek enni, mert az endorfin oldja a feszültséget. Vagy büntetik magukat, és elkezdenek fogyni.
Vagy drogoznak, isznak, nyomják magukba a nyugtátokat. Megállás nélkül vásárolnak, már ha megtehetik. Vagy orrba-szájba az interneten lógnak, Facebook, Twitter, Skype. A fogyasztói társadalom összes kompenzációs eszköze a rendelkezésükre áll. Tünetileg lehet oldani a feszültséget, de semmi sem fog változni, csak az idő múlik. Majd a sok lenyelt feszültség egyszer csak benyújtja a számlát a testnek és a léleknek egyaránt. Kialakulnak a testi és lelki tünetek, esetleg pszichoszomatikus bajok, vagy genetikai hajlam esetén autoimmun betegségek, esetleg rák – aki kíváncsi rá, megnézheti a neten. És akkor szépen lassan – vagy épp gyorsan -, mivel csak vegetálásból áll az életem: megdöglök.
És a vége előtt egyre inkább halmozódni fognak az olyan kérdések, hogy mi lett volna akkor, ha másképp élem az életem, vagyis mi lett volna akkor, ha merek élni. Az ilyen emberek brutális bűntudattal mennek el.
Ezt hívom én a gyávaság körének. Ez mindannyiunkban ott van. Csak vannak olyanok, akik ezt tagadják, ezért nem változtatnak, vannak, akik tudják, és mégsem változtatnak, és vannak olyanok, akik tudják és változtatnak. Nap mint nap. Mert a tulajdonságainkat kitépni magunkból nem lehet. Amit lehet: napról napra levágni az ártalmas oldalhajtásokat…”
/Részlet Csernus Imre: A kiút című könyvéből/
Forrás:magyarfoldre.hu
Tovább a cikkre »
