Csernobili hullagyalázás

Nagyon örültem a friss Chernobyl sorozatnak, mely végre méltóan rekonstruálja az eseményeket, amelyet eddig a filmesek érthetetlenül elhanyagoltak. Ennek apropóján jutott eszembe, hogy kiskoromtól foglalkoztatott a téma és “kiskölökként” ment a szervezkedés egy Myvip klubban, hogy összedobjunk egy túrára, a Zónába. Még a Fókuszig is eljutott a klub főmérnöke, hogy egy rövid riportot adjon. Végül persze sosem jutottam el. Már nem is akarok. Azóta hihetetlen biznisz lett a lezárt övezetbe való turistáskodás, évente ki tudja hány tucat ember özönlik a világ számos pontjáról katasztrófaturistának Pripjatyba és az erőmű mellé szelfizni. Nézem ezeket az embereket felvételeken, képeken, videókon és valami nyomasztó érzés lesz úrrá rajtam. Olyan ez mint egy össznépi hullagyalázás. Mennek az amerikai fiatalok szelfibotokkal, miközben gyakorlatilag azt sem tudják földrajzilag hol vannak és azt is csodálom, ha azt tudja, hogy épp Ukrajnában van és nem Oroszországban, még ha a térképen meg se tudná tippelni. De hagyjuk az amerikaiakat, bárki más is lehet ez. Fotóznak, csodálkoznak, hüledeznek és megadják maguknak azt a kémiai löketet, amit egy horrorfilmnél élnek át. A bizarr érzésért vannak ott, ami akkor jön elő, ha olyan helyeket, tárgyakat nézegethetünk, amit egykor békésen élő emberek használtak, de tudjuk, hogy tragikusan hagyták itt ezeket. Ez a borzongató, de mégis hívogató érzés, valami démoni flash lehet. Mert erkölcsileg nézve rettentő elkeserítő. Emberek, akiknek közünk nem volt ehhez a tragédiához, akik békében, nyugalomban élték az eddigi kis életüket, maguktól özönlenek borzongani oda, ahonnan menekülnie kellett azoknak, akik valóban tragédiát éltek át. Egyik nap felkeltek, ott hagyták mindenüket és többé nem mehettek haza. Sokuk a mai napig nem ment vissza mert a szívük szakad meg attól, ha valamit újra látnak élőben abból a helyből, ahol egykor éltek. Aztán ezekben a házakban, melyet így hagytak ott, most valami nyugati kíváncsiskodó csoport áll és fotózza az ott hagyott dolgokat, ami neki egy menő Instagram kép lesz csernobili hashtaggel, míg másnak az élete volt, amit soha többé nem kaphat vissza. Az egészben persze a legnyomasztóbbat maguk a cégek jelentik, amelyek haszonlesés céljából szervezik meg úgy, hogy egy nagy kalandnak tűnjön az egész. Ott ahol emberek haltak meg, vagy ment tönkre az életük. És még busás pénzt is keresnek ebből az emlékgyalázásból. Csernobil az a hely, amelynek épületei, fái, útjai, megtapasztalhatták a szocializmus szellemiségének szörnyű pusztítását, most pedig a kapitalizmus erkölcstelen élősködését ennek emlékén. Csak ezek a fák, bokrok, szobrok, házak tudják igazán, hogy az ember jöjjön bárhonnan is, ideológiai rendszertől függetlenül, mélységesen gyarló.

Hírdetés


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »