A trianoni békeszerződéssel kapcsolatban mindenki számára nyilvánvaló, hogy az események megítélésében a szlovák és a magyar történettudományban, illetve a két nép közgondolkodásában alapvető ellentétek vannak. A nézetkülönbségek oka érthető.
Míg az egyik nemzet szempontjából igazságos békeszerződésről van szó, amely jogos államhatárok keretében utat nyitott a nemzeti fejlődésre, a másik fél egy erőszakos diktátumról beszél, amely nemzettársainak millióitól vette el az önrendelkezés szabad megválasztásának jogát. A határok kialakítását ellenző magyar érvrendszer ismert, a csehszlovák fél emellett felhozott indokai azonban kevésbé publikusak.
A csehszlovák diplomácia érvei
A csehszlovák diplomácia már a háború második évétől térképek segítségével propagálta az új állam létrehozatalát. Csehszlovákia megalakulása után, 1918 végén, megszületett az úgynevezett Beneš-memorandum, amely az alábbi módon próbált érvelni a csehszlovák elképzelések mellett:
1. Szlovákiában a durva magyarosítás miatt az ország egész területén, de főleg a városközpontokban él magyarul beszélő lakosság, ezeket azonban csakhamar el fogja nyelni a szlovák környezet;
2. Bizonyos magyar többségű területek elfoglalásakor azzal kell érvelni, hogy azonos számú szlovákság marad majd Magyarországon;
3. A követelt terület egységes földrajzi teret alkot. Ezt északon a Kárpátok, délen Pozsonytól Vácig a Duna határolja;
4. Csehszlovákia demokratikus állam lesz, amely biztosítja a nemzetiségi jogokat a magyarok és a németek számára. A cseh diplomácia ezen felül mindig egységes Csehszlovákiáról beszélt, amelynek Szlovákia szerves része. A nyugat felé azt közvetítette, hogy létezik egy egységes csehszlovák nemzet.
Felvidék megszállása
Az állam-és történeti jog alapján az ország megalakulását 1918. október 28-tól számítják. Az ország valós birtokbavételére később került sor. A cseh légiósok 1919. január 20-án fejezték be a Felvidék megszállását a Pichon francia külügyminiszterről elnevezett demarkációs vonalig. Ez megközelítőleg megegyezett a mai magyar-szlovák határral. A szlovák történészek is elismerik, hogy az akkori cseh tábornokok nagyobb ellenállásra számítottak.
Csehszlovákia képviselői mindvégig szoros kapcsolatban álltak az Antant-hatalmak vezetőivel. Ezzel szemben Magyarországnak a Tanácsköztársaság megalakulása majd a belső viszonyok konszolidációja miattcsak 1920 januárjától volt lehetősége kifejteni a véleményét. Ennek a teatralitását viszont az mutatja, hogy az Antant-hatalmak vezetőiből összeállított Legfelsőbb Tanács a csehszlovák-magyar határok ügyében már 1919. június 12-én végső döntést hozott.
Versailles, trianoni kastély. Kép: ujpestifidesz.hu
Komoly magyar statisztikai-térképészeti anyag
Ismert tény, hogy a párizsi tárgyalásokra a magyar fél komoly statisztikai-térképészeti anyaggal készült fel. Ez 346 emlékiratot és 100 térképet tett ki több mint 4000 oldalon, amiket később további emlékiratokkal egészítettek ki.
A csehszlovák delegáció mindezt már önmagában is nehezményezte, és úgy írja le, hogy a magyar delegáció papírok tömegével árasztotta el a békekonferenciát, és heves irredenta propagandatevékenységbe kezdett.
A magyar célokat a szlovák történettudomány négy pontba foglalja össze:
1. A teljes integritás megőrzése;
2. Népszavazás az elszakítandó területeken;
3. A meghúzott határok módosítása Magyarország javára;
4. Bizonyos kulturális, gazdasági, közlekedési és vallási engedmények az elcsatolt területeken.
A csehszlovák delegáció a legfontosabb magyar érvéket az alábbi ellenérvekkel kísérelte meg cáfolni:
A legfontosabb magyar jogalap az ezeréves határokkal rendelkező Magyarország volt. Erre a szlovák delegáció azzal válaszolt, hogy az ország ez idő alatt többször is fel volt osztva, illetve hogy a jogtalanságra nem lehet jogot alapozni. Éppen itt az idő, hogy orvosolják a nem magyar népeken elkövetett sérelmeket.
Ellenvetések a magyar indokokra
Magyarország mint földrajzi egység indokára az ellenvetés az volt, hogy ha ez igaz, miért akarták Magyarországhoz csatolni Szerbia egy részét illetve ha a Kárpátok Magyarország természetes határa, miért nem lehet az Szlovákiáé is? Végül ha a Lajta folyó lehet természetes határ Ausztria felé, akkor a Tisza miért nem lehet az Románia felé?
Ami az ország gazdasági egységét illeti a szlovák fél azzal cáfolta, hogy a szlovákok alföldi idénymunkái csak azt igazolják, hogy otthon nem találtak munkát, mivel Szlovákiát elhanyagolták. Végül a kultúrfölényre azzal kontráztak, hogy éppen az Apponyi-féle iskolatörvények miatt tudnak kevesen írni-olvasni, aki akkor a magyar békedelegáció vezetője volt.
Magyarok Szlovákiában. Kép: Wikipedia
Másik fél: a magyar statisztikák nem pontosak
Amikor a magyar delegáció végül egy igazságosabb határt szeretett volna kialkudni Pozsony-Nyitra-Léva-Losonc-Pelsőc-Rozsnyó vonalon, a másik fél ezt azzal hárította el, hogy magyar statisztikák nem pontosak, továbbá a magyarok folyamatosan gyarmatosították Dél-és Kelet Szlovákiát. A Csallóközről Szlovákia pedig azért nem mondhat le, mivel nélküle nem lenne életképes, illetve a környék lakossága szívesebben csatlakozik ahhoz az államhoz, amelyhez Pozsony és Komárom is tartozik.
A szlovák álláspont szerint 1920 áprilisáig a békekonferencia valamennyi magyar érvet megvizsgált. A békeszerződés a kiegyensúlyozottság elvét érvényesítette, fél millió magyar maradt a határ csehszlovák és négyszáz ezer szlovák a határ magyar oldalán. Az új határ nem kizárólag etnikai, a meghúzását földrajzi, gazdasági, természetes jogi, történeti, közlekedési és egyéb geopolitikai aspektusok is befolyásolták.
Teleki Pál híres vörös térképe. (Wikimedia)
Diplomáciai kötélhúzás
A csehszlovák-magyar vita mellett komoly diplomáciai kötélhúzás alakult ki Csehszlovákia és Lengyelország között is. A vitatott terület Teschen (Těšín), Árva és Liptó volt. A két utóbbi esetében a csehszlovák érvek szintén történeti-földrajziak voltak. Az amerikai szlovákok Szlovákia integritásának a védelmében érveltek.
Ebben az esetben a lengyel oldal szeretett volna népszavazást kiírni, de erőfeszítését nem koronázta siker. A szlovák delegációs tagok nagy bánatára a Csehszlovákiának adott Téšínt Lengyelország felé Árvával és Liptóval kompenzálták. A kétoldalú tárgyalások keretében 1920 júliusában Lengyelországnak sikerült elérnie 25 község átcsatolását. A csehszlovák-lengyel határvita később még a hágai nemzetközi bíróság elé is került, és csak 1924-ben oldódott meg.
Körkép.sk/Nemo
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
