Cseh László: semmiképp nem érzem, hogy nekem az úszósportban kéne lennem

Cseh László: semmiképp nem érzem, hogy nekem az úszósportban kéne lennem

Centenáriumi Díjat vehetett át a hatszoros olimpiai érmes és kétszeres világbajnok, sokszoros Európa-bajnok Cseh László a Magyar Úszó Szövetség közgyűlésén. „Nem igazán versenyformában”, hajjal is megismerik azért, és örül, ha mások miatta kapnak kedvet az úszáshoz, de ma már úgy gondolja, talán tarthatott volna egy-két lazább évet úszókarrierjében. Az, hogy valakit motivációs problémák érnek utol, teljesen természetes és normális emberi dolog.

Bizonytalan volt benne, hogy ilyen kevéssel visszavonulása után díjat kellene-e kapnia, mindenesetre köszöni; Cseh László az InfoRádiónak az úszószövetség Centenáriumi Díja kapcsán úgy fogalmazott, az elmúlt két évben jobbára a gyerekek között próbálta népszerűsíteni sportágát, sportágválasztókon – ilyen van a mostani hétvégén is -, élménybeszámolókon igyekszik átadni azt, hogy ő mennyire szeretett úszni.

„Természetesen elmondom mellette néha a negatív dolgokat is, amik nem voltak jók, hogy senki mással ilyenek már ne történhessenek meg, de azt gondolom, a gyerekek nagyon élvezik, szeretik, sokan örömüket lelik az úszásban” – rögzítette.

Pályafutása alatt az egyik legnépszerűbb magyar sportoló volt, de az érdeklődés iránta azért némileg megcsappant, amit annak tud be részben, hogy nem igazán jár uszodába.

„Azért nagyon sokan megismernek így is, bár így, hajjal és nem igazán versenyformában picit nehezebben. De ez számomra nem jelent problémát” – vallott Cseh László, akinek sokat ad, ha egy-egy alkalommal, amikor meglátják úszni, motivációt szereznek mások, hogy belekezdjenek ebbe a sportba, akár versenyszerűen.

Hogy a régiekkel mennyire tartja a kapcsolatot, arról azt mondta, beszélnek, találkoznak, de az ő részéről „kicsit nagyobb az eltávolodás”, ami nem biztos, hogy jó, de elvan az úszáson kívüli életével.

„Azt semmiképp nem érzem, hogy nekem mindenképp az úszósportban kéne lennem” – szögezte le.

Nevelő- és utolsó edzője, Plagányi Zsolt viszont kapacitálná erre, de „nem feltétlenül van a helye az uszodában” a sportoló vallomása szerint.

„Látom, hogy

sokkal nehezebb dolguk, sokkal több feladatuk van, mint nekem versenyzőként annak idején volt.

Emiatt is azt gondolom, amit gondolok” – részletezte.

Hírdetés

Egyetért viszont azzal, hogy nagy tapasztalata van, de nem szeretné elkövetni azt a hibát, hogy amit ő megtapasztalt és neki jó volt, másra is ráerőltesse valamilyen szinten.

Beszélt viszont a sportolók visszatérő nagy problémájáról, a motivációvesztésről – ismert, az új Michael Phelpsnek kikiáltott amerikai Caeleb Dresselről és másokról is hallani ilyen problémákat.

„Azt gondolom, belátni azt, hogy emberek vagyunk, nem gépek, és bizonyos olyan dolgokra szükségünk van, ami azt mutatja, hogy emberek vagyunk, semmiképpen sem probléma.

Hogy a világ egyik legjobb versenyzője azt gondolja, hogy hosszabb kihagyás kell, mert nem találja az útját, pihenni akar, ennek kéne normálisnak lenni,

nem pedig annak, hogy ha az ember elér egy eredményt, akkor minden évben a legjobbnak kell lennie, soha nem hagyhat ki semmit, nem érezheti szabadnak magát. Néha szükség van egy kis lazításra, lehet, hogy az én karrieremben is szükség lett volna néha olyan évre, amikor csak úgy vagyok, persze lejárok edzeni egy kicsit, egy-két versenyre elmegyek, de nem az van bennem, hogy júliusra és decemberre is csúcsformában kell lennem” – mondta az úszólegenda.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »