A varsói ellenzék holdudvarába is gurultak a kampánydollárok
Agnieszka Holland legújabb filmjét, a Zöldhatárt nemrég mutatták be Lengyelországban, és ízibe félmillióan tódultak a mozikba, hogy megnézzék. Egy afféle – legalábbis ahogy a mi falunkban mondják – migránssimogató filmről van szó, a jó ember benne nyilván a lengyel–belorusz határon felsorakozott szíriai migráns és az őt segítő aktivista, a gonosz pedig a lengyel határőr, aki megpróbálja megakadályozni a törvénytelen bevándorlást. (Régen tiltott határátlépési kísérletnek mondták az ilyet, de ez is túlterhelt fogalom lett, és kidobtuk a kukába.)
A 74 éves Holland talán a legnagyobb élő lengyel filmrendező Andrzej Wajda és Krzysztof Kieslowski halála óta. Esetleg egálban van Krzysztof Zanussival, akinek ugyanúgy az asszisztense volt régebben, mint Wajdának is. Holland filmjét egészen véletlenül – most még higgyünk a véletlenekben, bár a cikk végére már nem fogunk – néhány héttel a most vasárnapi lengyel parlamenti választás és migrációs népszavazás előtt vetették a közvélemény szeme elé. Hogy egy kicsit megdolgozza a dolgozókat. A filmből kampánytéma lett, a lengyel jobboldal vehemensen támadta annak hangvételét. Holland is megtette tétjeit: szavai szerint a határon kialakult migrációs helyzet a holokauszt áldozatainak képeire emlékeztette. Ez szép, kövér tét, amin nincs mit csodálkozni: olyan összehasonlításra volt szüksége, amire a világ közvéleménye felsikkantva emeli majd szája elé a kezét. (A rendezőnő egy szép, kampánycsendes délután majd elgondolkozhat azon, hogyan aránylanak valójában az Európán végigtrappolt idegen migránsok a hárommillió lengyel holokausztáldozathoz.)
Mindenesetre egybehangzó értékelések szerint óriási a mostani választások tétje. A fő kérdés az, tovább kormányozhat-e a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS), és folytatódhat-e ezáltal Varsóban a nemzeti-keresztény (liberális újbeszélül: a populista-klerikális) irányvonal. A felmérések szerint a PiS vezet az ellenzéki Polgári Koalíció előtt, amelynek élén hazai viszonyaink ismert bírálója, Donald Tusk áll. Lévén Lengyelország az EU meghatározó tagállama – a keleti térfélen pedig különösképpen az –, a tét a nemzetközi érdekcsoportok számára is világos, és nem is bíznak semmit a véletlenre. A magyarországi dollárbaloldal finanszírozási botrányában nyakig érintett Action for Democracy (A4D) jelen van a lengyel kampányban is – erősítik meg varsói sajtóbeszámolók, valamint a konzervatív oldalhoz kötődő ottani barátaink, akiket megkérdeztünk e cikkhez.
Ezt nem is rejtik különösebben véka alá: az A4D maga is a négy fontos idei választási csatatere között említi Lengyelországot, természetesen – mi másra? – a demokrácia és a jogállamiság védelmére hivatkozva. Az ellenzéki holdudvart támogatják, mint például a Strajk Kobiet (Női Sztrájk) feminista szervezetet, amely az utóbbi időben élen járt az abortuszpárti mozgósításban. Lelkiismeret-furdalástól gyötört, ezáltal önbecsülésüket vesztett, hálóinges magzatgyilkos lúzerekből, valamint támogatóikból öntudatos bakancsos forradalmárokat faragnak. Olyanokat, akik nem mellesleg most és a jövő évi európai választásokon is bevethetők.
A globális érdekcsoportok – így az amerikai Demokrata Párt holdudvarában lévő A4D – ugyanazt látják fontosnak az inkább jobboldalellenes, semmint ténylegesen baloldali ellenzék megerősítéséhez: az atomizált ellenzéki szavazóknak egységes, csoportkohézió révén összetartott bázissá kell összeállniuk. Ehhez Washingtonból minden támogatást meg tudnak adni: pénzt, (szivárvány)színes lufikat és kitűzőket, tüntetésszervezési és mozgósítási ismereteket. A lengyel liberális körök egyébként a legutóbbi népszámlálás alkalmával arra buzdították a polgárokat, hogy ne vallják magukat katolikusnak ebben a szinte színtiszta katolikus országban. A globális körök érdekében a legfontosabb kötődéseikről, így vallásukról és hazájukról is önként és dalolva lemondó, ezáltal pedig a nyílt társadalom ideológiájának szabad prédájává váló népek állnak, hogy mielőbb a migránsbetelepítésekhez, az LMBTQ-mozgalomhoz és a negyedik birodalmi márka (oppardon, az euró) bevezetéséhez adják a nevüket, lelküket.
Különösen nagy igény támad a befolyásolásra egy olyan ország esetében, amely Nyugat és Kelet metszéspontján áll, és amelynek oroszellenessége eddig a NATO és az Egyesült Államok malmára hajtotta a vizet. Igazán elkelne nekik egy kis mellékes siker az uniós vonalon is, hogy a varsói vezetés a globális elvárások szerint feladja Brüsszel- és migrációellenes politikáját, így aztán Varsó gyorsan leváljon a mindig renitensnek tartott magyarokról, újabb rést vágva a visegrádi négyeken belül.
Az A4D a honlapján is látható propagandavideóval gyűjtött adományokat lengyelországi kampányára. Ugyanannyira feltételezhető, hogy Ohióban robotoló szilézai takarítónők dobják itt is be a malacperselybe a tízdollárosaikat, mint amennyire Magyarországon elhittük, hogy „mikroadományokból” állt össze a szép summa, amely a 2022-es országgyűlési választásokon az ellenzéket segítette – mint kiderült, mindhiába. (Ha ez igaz lenne, egy-egy „mikroadományozó” fejenként 288 millió forintot adott volna.) Az A4D azt is közölte, ezután a Jelen című lapot is támogatja Magyarországon. Nyilván merő véletlen – emlékezzenek, töretlenül hiszünk a véletlenekben! –, hogy ebben a lapban ma a demokrácia zászlaja alatt ugyanaz a személy aggódik a lengyel választások és a PiS újabb győzelme miatt, aki következetesen a Szolidaritás-ellenes oldalon állt az 1980-as években. De ennél is abszurdabb, hogy az A4D egy olyan országból, az Egyesült Államokból akarja „megerősíteni a demokráciát” (értsd: megbuktatni a jobboldali lengyel, majd később nyilván a magyar kormányt), amelyre egykor felnéztünk ugyan, jelenlegi közállapotai azonban legfeljebb katasztrófaturistáknak vonzóak.
„A jelenleg rendelkezésre álló információk feldolgozása, értékelése és elemzése alapján a 2022. évi magyarországi parlamenti választásokon elindult egységes ellenzék támogatását – egyben a választás eredményének befolyásolását – egy koherens működési modell szerint tevékenykedő, az adatbázisépítésben, az adatgyűjtésben, a kampánytechnológiák alkalmazásában, valamint jogi és kampánytanácsadásban jártas, erre specializálódott, profitorientált, innovációs ökoszisztéma végezte” – áll egy 2052. december 31-ig titkosított, de ezalól nemrég feloldott hazai titkosszolgálati jelentésben.
Természetesen merő véletlenség lenne az is, ha egy lengyel dokumentum majd hasonló következtetést vonna le a Varsóba gurult dollárokról.
A lengyel választások jelentősége Európa (és hazánk) szempontjából is kiemelkedő. Varsó igen jelentős szerepet tölt be az amerikaiak Európa-politikájában, és ezt az ukrajnai háború csak tovább fokozta. Az Európai Unió a lengyel–német megbékélés és Közép-Európa 41 milliós kulcsországa nélkül olyan lenne, mint az a ház, amelynek nem ástak alapot. A visegrádi négyek a migráció-, a háború- és a genderellenességben a lengyel kormánypártok újrázása esetén remélhetnek közös hangot. Ehhez Robert Fico győzelme a kilenc nappal ezelőtti szlovák választásokon jó reménnyel is szolgál. A nemzeti-konzervatív Varsó hazánk – és Pozsony – fontos szövetségese az unión belüli belharcokban, az oroszokkal és a kínaiakkal nem bíró Brüsszel a tagállamokra irányuló frusztrációs támadásainak elhárításában.
Ha a lengyeleknél változik a kép, mindez borul.
A jobboldalon ugyancsak komoly reményt fűznek egy francia–lengyel–olasz–magyar európai parlamenti együttműködéshez a júniusi uniós választások után. A kérdés az, hogy az ezzel kapcsolatos döntést a lengyel polgárok maguk érlelhetik-e ki egy olyan országban, ahol erős a parlamenti ellenzék és az ellenzéki hangvételű média is. Vagy globális érdekcsoportokhoz, elsősorban az amerikai Demokrata Párthoz köthető szervezetek dolgozzák-e meg őket szóval és baksissal. Lengyelország valóban csatatér – ebben az A4D-nek igaza van.
Borítókép: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Andrzej Duda lengyel államfő egy közös rendezvényen (Fotó: Marcin Obara)
Szőcs László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
