Ha a mai fiatal generációhoz tartoznék, biztosan mondanék valami nagyon tömöret, ám nem szalonképeset. De megpróbálom kordában tartani az indulataimat, miközben azt kérdezem magamtól, vajon Merkel és kánonban vele a belügyminisztere, valamint hűséges vazallusai tudják-e még, mit beszélnek, vagy egyáltalán tudták-e valaha? Milyen EU-s szolidaritásról beszél ez az NDK-ban domesztikálódott politikusnő?
Nem szívességet tett az EU, amikor Magyarországot – és a továbbiakban csak rólunk szólok, nem vagyok a többi kelet-európai ország fogadatlan prókátora – felvette a tagok közé; egyrészt teljesítettük a megfelelő feltételeket, másrészt az EU alapítói egyedül nem lettek volna képesek azt a gyönyörű légvárat tovább építgetni, amely szerint Európa konkurenciája lesz az USA-nak. Időközben ez a lemez lekerült, most van helyette multikulti. Lassan kezdek kételkedni az EU-t vezető, döntéseket kisajátítók és Merkel ítélőképességében. Angela Merkel rendszerint úgy beszél, mintha egyszemélyi felhatalmazást kapott volna az EU képviseletére, de ki hatalmazta fel erre? Mert tudtommal, mi magyarok nem.
Mikor volt az EU és annak Bizottsága velünk szolidáris? Akkor miért nem állt ki a pulpitusra Merkel és védte meg Magyarországot, amikor gyalázatos támadások érték (Tavares-jelentés, média-, adó-, és egyéb törvények megtámadása)? Merkel lapított, mint dinnye a fűben, amikor Faymann, osztrák kancellár és vele összhangban több osztrák és német politikus lefasisztázta Orbánt, miközben éppen Angela Merkel indította el felelőtlenül, vagy nagyon is tudatosan a migrációs lavinát. Mégis mennyire, pontosabban fogalmazva, ennyire rövid az emlékezete Merkelnek? Vagy történelemből beszekundált? Ki vigyázott a keletnémet migránsokra ’89-ben, ki látta el őket élelemmel, szállással hónapokig? Úgy nagyjából 200.000 embert. Ha emlékeim nem csalnak, mi magyarok. Az nyilván egy feledhető mellékkörülmény a nagy német hegemónia képviselői és a Bizottságot vezető Juncker számára, hogy akkor nyitottuk ki a határokat a keletnémetek előtt, amikor még létezett a béketábor és az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet csapatok még itt tanyáztak!
Hol volt Merkel, amikor Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén nem kis kockázatot vállalva elmondta történelmi beszédét és hazaküldte a szovjet csapatokat? Ha jól emlékszem, egy biztonságos keletnémet akadémiai állásban “kutakodott”. Á, mi nem vagyunk szolidárisak, mi nem szeretjük a szegény migránsokat! Mi egy ronda nacionalista, populista banda vagyunk, Orbánnal az élen, mert szeretjük a hazánkat, a nyelvünket, a művészetünket, a kultúránkat, a hagyományainkat. Mert mi inkább bort iszunk, vagy pálinkát és nem koccintunk sörrel.
Nem lehet inkább az a probléma, hogy vége az összjátéknak a magyar gazdaságot kiárusító, nemzeti értékeket elherdáló baloldal és a gátlástalan külföldi kapitalisták között? Hogy vége a mamelukok uralmának? Egy, a rendszerváltozásra pénzügyileg teljesen legatyásodott Magyarország – amiben egy jó nagy adag német adósság is benne volt – milyen szolidaritást élvezett német részről? A német multik a rendszerváltozás után úgy csaptak le a magyar gazdaság legzsírosabb falatjaira, mint az éhes héják, és dolgoztatták éhbérért a magyar munkavállalókat! Monopolhelyzetüket kihasználva többször is pofátlanul emelték meg az élethez szükséges alapellátások díját, miközben a szolgáltatás minősége maradt a régi. Amire csak tudták rátették a kezüket, ja mert a privát gazdaság működik csak jól! Hát persze, ha a magyar nép által megtermelt többletérték, jó kis szivattyúk segítségével többek között a német GDP-t gazdagította. És akkor már nem beszélek a külföldi, zömmel EU-s tagországok tulajdonát képező bankok áldásos tevékenységéről, amelyek a devizahitel című csalás-társasjátékból elég alaposan kivéve a részüket, családok tömegeit tették tönkre. Persze mindez a hazai kollaboránsok nélkül aligha mehetett volna végbe.
Egy vesztes Németország Marshall-segéllyel talpra állított gazdaságának képviselői mikor tanúsítottak akár egy icipici szolidaritást is, a nagyhatalmak által a szovjetnek koncként odadobott egykori szövetségessel, Magyarországgal szemben? Kivel szemben kötelessége egy politikusnak szolidárisnak lennie? Azt még Merkelnek is tudnia kell, hogy elsősorban a hazájával és a választóival! Persze ezt nehezen érti meg az az ember, aki hazát cserél. Neki, aki nagykoalícióban főnök, minden döntésénél fátyoltáncot kell járnia – bár jobban állna neki a burka –, hogy érvényt szerezhessen a javaslatainak.
Orbánnak viszont a magyar választók kétharmada adott fölhatalmazást, két ízben. Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, de ez akkor is tény, hogy ne mondjam, faktum. Tőle azt várták és várják el a választói, hogy védje meg Magyarország maradékát, azt, amit ugyebár a nagyhatalmak, egymással szemben igen szolidárisan meghagytak, löktek oda nekünk Trianonban. Merkel asszony most a saját maga által felállított csapdába esve vagdalkozik összevissza, és még ellentmondásosabban fogalmaz, mint a hétköznapokban. Mélypont a teljes eddigi politikai pályáján, a nagy választási duettje Schulz elvtárssal.
Az, hogy Magyarország megvédi a határait, meg az EU-ét is, tiszteletet érdemel. Egy kicsit sem zavarja sem őt, sem az EU többi nagykutyáját, hogy a magyar adófizetők pénzéből védjük – mint a történelemben nem először – Európa külső határát? Mégis, mit gondol Merkel kancellár és a vele egy kórusban éneklő, Európát lassan kivégző osztaga, meddig lehet teljesen hülyének, kiskorúnak és gyengeelméjűnek nézni bennünket, magyarokat, hogy felhatalmazás nélkül gondnokság alá akarnak bennünket helyezni?
Nekünk nincs gyarmatosító múltunk, így emiatt történelmi bűntudatunk, és ha jó emlékszem, Hitlert sem a magyar nép juttatta hatalomra! Hogy a magyarok többsége és a miniszterelnök nem akar párhuzamos társadalmakat az országban, nem jelenti azt, hogy mi nem tiszteljük a muzulmánokat, vagy nem adjuk meg számukra az emberi méltósághoz való jogot. A nagy vagdalkozás közepette bátran utána lehet nézni, hány történelmi egyház, vagy egyéb felekezet működik szabadon Magyarországon. Rólunk aztán senki sem mondhatja, hogy ne lennénk befogadóak, vagy ne élnénk együtt a kisebbségeinkkel.
Az, hogy a német lelkiismeretet ma is gúzsba köti a holokauszt, hogy a mai napig nem sikerült a belső integráció, a kelet- és a nyugatnémetek egyesítése, csakis rájuk váró megoldandó feladat, ha úgy tetszik, magánügy. Szerencsés lenne nem keverni a saját félelmeiket, fantomjaikat, a kelet-európai országok problémáival. Amíg a saját, belső integrációs problémáikat nem oldották meg és „noch dazu” megfejelték a végiggondolatlan migránsáradattal, addig ne adjanak tippeket, tanácsokat és legkevésbé se osztogassanak parancsokat, hogy mi kikkel és hogyan éljünk együtt! Van egy régi magyar mondás, ami így hangzik: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! Ezt jó szívvel ajánlom Angela Merkel és szövetségesei figyelmébe is!
Csanády Lili
The post Csanády Lili: Szolidaritás német módra appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »