Az ozsdolai Láros Közbirtokosság tagjai szomorúan és csalódottan vették tudomásul a közösséget érintő végleges törvényszéki ítéletet, megrendült az emberek bizalma az igazságszolgáltatásban. Mint ismert, visszaállamosítják az ozsdolaiak több mint 2500 hektáros erdőjussát, amely a Romsilva Állami Erdészet ügykezelésébe kerül.
Miként arról beszámoltunk, négyrendbeli halasztás után, 2026. február 19-én a Kovászna Megyei Törvényszék végleges ítéletet hirdetett abban a perben, amely 2018 óta zajlott a román államot képviselő pénzügyminisztérium és az ozsdolai Láros Közbirtokosság között. Az ítélet nyomán visszaállamosítják az ozsdolaiak 2571,3 hektáros erdőjussát, amely a Romsilva Állami Erdészet ügykezelésébe kerül.
Pál István közbirtokossági elnököt mezőhegyesi otthonában telefonon értük utol. „A román állam elrabolta népünk amúgy is kevés vagyonát, ennél többet nem tudok mondani” – közölte lapunk megkeresésére, majd azt is elmondta, akkor tud majd bővebben nyilatkozni, ha kézhez kapja a végzést. Valami kevés erdő, hozzávetőleg 44 hektár a közbirtokosság tulajdonában marad, de annyiból már nem lehet hatékonyan gazdálkodni, a bevételből még az adó kifizetésére sem futja. „Sajnos nincs több fellebbezési lehetőségünk. A papolci közbirtokosság is a mi sorsunkra jut, és következik a többi székelyföldi közbirtokosság, mi csak kísérleti nyulak voltunk” – összegezett a Láros Közbirtokosság elnöke.
Lukács Attila közbirtokossági tag, a Láros által alapított Tekeres cég vezetőjének álláspontját is kikértük. Elmondása szerint három hónappal ezelőtt leállt a cég tevékenysége, a megmaradt két alkalmazott fizetetlen szabadságon van. A cég fénykorában tizenketten dolgoztak a cégnél. Azt is elmondta, hogy a közbirtokossági tagok szomorúan és csalódottan vették tudomásul a törvényszéki döntést, megrendült az emberek bizalma az igazságszolgáltatásban. „Az is egy nagy gazemberség, hogy a sok jóhiszemű tag erdőt vásárolt és most a semmivel maradt. Az alapszabályzat szerint a közbirtokosságon belül mozgott a tulajdonjog, adták-vették az erdőrészeket, van, aki sok pénzt tett bele, arra számított, hogy ha megvesz öt hektár erdőt, élete végéig biztosítva lesz a tűzifája, vagy osztalékot fog kapni. Az eladó is jóhiszeműen járt el, őt sem lehet hibáztatni” – mondotta Lukács Attila, aki azt is hangoztatta, amint megkapják a végzést, leülnek az ügyvéddel és megbeszélik a további lépéseket, hiszen még nem tudni, mi lesz a közbirtokosság, illetve a Tekeres cég sorsa.
Lapunk megkeresésére Pénzes Ágoston, Ozsdola község polgármestere, a helyi földosztó bizottság elnöke nem kívánt nyilatkozni.
Pál István közbirtokossági elnök. Iochom István archív felvétele
Precedenst teremtenek
Tamás Sándor megyeitanács-elnök, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke érdeklődésünkre ismertette álláspontját. „Szomorú és kiábrándult vagyok, ami a romániai igazságszolgáltatást illeti – hangsúlyozta Tamás Sándor –, hiszen 26–28 évvel ezelőtt sok esztendőn keresztül küzdöttünk, hogy lebontsuk az erdőtulajdon feletti állami egyeduralmat és visszajuttassuk az embereknek az egykori vagyonukat. Hargita megyéből Ráduly Róbert, Tánczos Barna, Maros megyéből Kelemen Attila, Kovászna megyéből Birtalan Ákos és jómagam voltunk az RMDSZ részéről azok, akik Vasile Lupuval, a Parasztpárt akkori meghatározó személyiségével együtt azért dolgoztunk, hogy az erdélyi közbirtokosságok, a moldvai „răzeșek” (szabad, földtulajdonos parasztok – szerk. megj.) és más erdőtulajdonosok visszakapják egykori tulajdonukat. Rengeteg munka volt a háttérben, amíg elértünk a 2000/1-es törvény elfogadásáig, és utána is sok éven keresztül, minden egyes települést végigjárva, közösen szerveztük meg a székelyföldi közbirtokosságokat” – magyarázta a politikus. „Emellett – folytatta – egyházaknak, helyi önkormányzatoknak, oktatási intézményeknek és magánszemélyeknek is segítettünk visszakapni tulajdonukat. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy Székelyföldön több mint 500 ezer hektár erdő került vissza jogos tulajdonosához, további 500 ezer hektár gyep, vagyis kaszáló és legelő úgyszintén. Ez egy óriási vagyon, amelynek hasznát többé-kevésbé – annak függvényében, hogy a tevékenységet hogyan szervezték meg helyi szinten – több mint százezer székelyföldi család élvezte.”
„Ami az ozsdolai közbirtokosságot illeti: pontosan ismerem a történetét – magyarázta Kovászna Megye Tanácsának elnöke –, hiszen Pál István közbirtokossági elnökkel a 2000-es évek elején több mint harmincötször voltunk különböző bíróságokon, tárgyaláson, amikor a Vrancea megyébe szakadt mintegy 1800 hektárnyi erdőterületet is vissza szerettük volna perelni. A 35 bírósági tárgyalás a Vrancea megyében, Bukarestben, illetve Konstanca megye különböző bírósági fokain zajlott. Sokszor megalázó helyzetbe kerültünk Foksányban vagy Konstancán, és bár minden követ megmozgattunk, sajnos nem sikerült azt az erdővagyont visszaszerezni. A perek előkészítése során Brassóban, Bukarestben, Bákóban és Romanban is jártunk a levéltárakban, egyrészt az állami levéltárban, másrészt pedig az erdészeti kutatóközpont levéltárában. Onnan tudom pontosan – érvelt –, hogy az első üzemtervek elkészítésekor, 1950-ben leírták, hogy kitől vették el 1948-ban az erdőt. A Romsilva tulajdonában lévő több dokumentumban szerepel, hogy az ozsdolai Láros Közbirtokosság erdőterületét az ozsdolai egykori közbirtokosságtól államosították.”
Megtört fenyő az ozsdolai Láros Közbirtokosság területén. Fotó: Iochom István
„Igazságtalannak tartom a mostani ítéletet – nyomatékosított Tamás Sándor –, mert bár tény és való, hogy az 1920-as években elindult egy kisajátítás, de már az akkori törvényben is így fogalmaztak, hogy előzetes és méltányos kárpótlás után lehet kisajátítani a magántulajdont. Márpedig az a kisajátítási folyamat, amelyet a 20-as években a román állam elindított többek között az ozsdolai közbirtokossággal szemben, nem volt méltányos és nem volt előzetesen kárpótolt. Ugyanis van egy bírósági döntés az 1930-as évekből, miszerint az ozsdolaiak kifogásolták a kisajátítás összegét, a bíróság pedig javukra döntött és kimondta, hogy az állam a tízszeresét kell hogy adja annak, amit előzetesen megállapítottak azért az erdőterületért. Tehát egyrészt nem volt méltányos, másrészt nem volt előzetes kárpótlás, és harmadrészt nem vitték végig ezt a kisajátítási folyamatot, hiszen a két háború közötti történelmi fordulatok, illetve a II. világháború kitörése megakadályozta a kisajátítás lezárását. Értelemszerűen 1948-ban az ozsdolai közbirtokosságtól vették el az erdőt, és a jelenlegi törvénykezés kimondja, hogy annak kell visszaadni, akitől elvették ezt az erdőterületet 1948-ban vagy a legközelebb eső dátumon. A mostani döntés után jogilag egyetlenegy lehetőség van az országon belül: meg kell próbálni rendkívüli perorvoslattal élni. Ezt az utat az ügyvédek pontosan ismerik.”
Az országon kívül az Európai Emberi Jogi Bírósághoz lehet fordulni, de ez nem túl kecsegtető lehetőség – vélekedett. „Nyilvánvaló, hogy a román igazságszolgáltatás precedenst akart teremteni ezzel az üggyel, mert már a papolci közbirtokosságtól is vissza akar venni az állam egy jelentős területet. Továbbá tudomásunk van arról, hogy Kovászna megyében még van öt olyan község, amelyeknél a pénzügyminisztérium tett fel kérdéssorozatot közbirtokossági ügyben. Tehát következnek, valószínű, mások is, és utána más megyékben is” – összegezett Tamás Sándor.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
