Eszkalálódni látszik az ukrán válság, készültségben vannak az Európában állomásozó amerikai katonák, Kijev pedig határozottabb segítséget vár szövetségeseitől az oroszok ellenében. A helyzet nem egyszerű, a további eszkalációra is jó esély van. Közben mindkét szemben álló fél a másikat gyanúsítja haderő-összevonással a határ mentén. Milyen motivációk húzódnak a hétéve húzódó és jó ideje befagyott konfliktus feltüzelése mögött? Körkép-elemzés.
A szövetségesek osztják Kijev aggodalmait az Oroszország közelmúltbeli nagyszabású katonai mozgolódása miatt Ukrajna közelében – írja a BBC brit közszolgálati média, azzal kiegészítve, hogy az Európában állomásozó amerikai erők „fokozottabb készültségben vannak” az ukrajnai hírek okán.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a minap arról beszélt, hogy a „határmenti katonai gyakorlatok és provokációk a megszokott orosz játszmák eszközei”.
Március 26-án hosszú idő óta nem látott véres összecsapásokra került sor, és a hivatalos közlések szerint hét ukrán katona elesett a donbaszi frontnál. Az amerikai elnök adminisztrációja éles hangú nyilatkozatot tett közzé, amelyben „Oroszország folyamatos donbaszi és krími agressziójáról” beszél.
Orosz-ukrán kardcsörte: “Fenyegető légkör”-ről beszélnek az ukránok
Dobálóznak a hadosztályokkal
Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter arról számolt be, hogy Ukrajna és Oroszország közé ékelődő szakadár területeknél illetve Krímnél az orosz hadsereg csapatösszevonásokat hajt végre, egyúttal némileg talán túlságosan is hangsúlyozva kijelentette, hogy Ukrajnának nincs szüksége háborúra és nem keresi az eszkaláció lehetőségét.
Jelentések szerint Oroszország 20-25 ezer katonát telepített Ukrajna keleti határaihoz, és Oroszország nemrég maga is elismerte, hogy négyezer katonát vezényelnek át a Krím félszigetre.
Ahogy nagyon gyakran lenni szokott, a politikai nyilatkozatok ezúttal is inkább a valóság elfedését szolgálják, és nem a valós helyzetet tükrözik. Az amerikai (tehát Oroszország javára történő elfogultsággal aligha vádolható GeopoliticalFutures korábbi elemzésében már jelezte, hogy Ukrajnának érdekében áll a konfliktus kiélezése. Ugyanakkor a szerző szerint a konfliktus nyílt háborúvá aligha fajulhat – egyszerűen egyik félnek sem érdeke erőhiány és a megfizetendő ár miatt.
Ezúttal Kijevnek kell a konfliktus
Ekaterina Zolotova azt írja a a GF hasábjain, hogy bár Kijevben a kormány valóban nagyszabású offenzívától tart, Ukrajnának van több oka provokálni Oroszországot, így erőszakolva ki a 2015 óta teljesítetlenül hagyott minszki megállapodás teljesítését. Nem mellesleg, Ukrajna szeretné aktívabb szereplőkén bevonni az Egyesült Államokat a tárgyalásokba, és ehhez áldozati szerepbe kell kerülnie.
Az elemzés alighanem jó irányból közelíti meg az eseményeket. Joe Biden adminisztrációja és főleg külügyminisztériuma az elmúlt hetekben látványosan bizonyította, milyen agresszíven képesek tárgyalni az USA geopolitikai vetélytársaival. Kijev tehát elérkezettnek láthatta az időt. De más okai is vannak az időzítésnek.
Az ukrán kormány rendkívül gyenge lábakon áll, Volodimir Zelenszkij népszerűsége 22 százalékra csökkent, jórészt a koronavírus okozta veszteségek, korlátozások és gazdasági nehézségek miatt.
„Oroszország démonizálásával, akár bevonásával egy konfliktusba, Kijev agresszornak nevezheti Moszkvát.”
írja az elemző, hozzátéve, hogy egy ilyen eszkaláció kapóra jönne a belpolitikai színtéren, figyelemelterelés céljából.
Patikamérlegen az ár és a haszon
Akárhogy is alakul, ha villámkonfliktusra kerül sor, abból Kijev még jelentős alkupozíciót is nyerhet. Ugyanakkor, egyik félnek sem érdeke egy totális offenzíva. Annak ellenére, hogy évek óta beszélnek arról, hogy Ukrajna „bosszút akar állni Donbaszért”, és mindkét félnek van lehetősége a konfliktus újbóli felszítására.
Ukrajna sokat költött a hadsereg fejlesztésére, és további modernizálásokat is kitűzött célul, de annyit nem változott az oroszokkal szembeni lemaradása, hogy eredményes ellentámadásban reménykedhessen. Ráadásul Ukrajna továbbra is szorosan kötődik pénzügyi és gazdasági (és munkaerőpiaci) téren Oroszországhoz, ami bizonyos fokig megköti a kezét.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a NATO rengeteg kiképző programot valósított meg Ukrajnában, és Kijev Szeverodonyeckben két katonai bázist tervez építeni. Az is fontos információ, hogy az ukránok az elmúlt hetekben szintén hadállásokat telepítettek a donyecki frontnál. Ez az ukrán hadsereg nyilván nem az, amit 2014-ben láthattunk. A kérd az, hogy elegendő változáson ment-e keresztül.
A nagyhatalmaknak jó ez így
A befagyott konfliktus fura mód jó az USA-nak és megfelel Oroszországnak is. Az USA azt nyeri vele, hogy úgy vethette meg a lábát a régióban, hogy az nem került neki túl sokba. Oroszország pedig azért örülhet, mert amíg Ukrajna jelentős területeit befolyása alatt tartja, Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz. És ennél messzebbre egyelőre nem is akar merészkedni, mert azt gazdasági ereje és az európai szankcióktól való félelme nem teszi lehetővé. A szakértők ugyanakkor figyelmeztettek: ha Moszkva úgy dönt, különösebb gond nélkül ténylegesen is elfoglalhatná Donbaszt. Csak azért nem teszi, mert számára Kelet-Ukrajna ütközőzónaként hasznosabb.
A kép tehát egyáltalán nem fekete fehér. Elég nyilvánvaló, hogy Ukrajna saját erejéből nem tudja visszaállítani területi egységét, az USA számára azonban egyelőre megfelel a jelenlegi helyzet, ezért Kijev kétségbeesetten próbálja kieszközölni, hogy Washington döntse már el, kinek az oldalán áll. És ezért nem is nagyon lehet őket hibáztatni – szeretnék visszakapni az országukat.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
