Csalások, csúszópénzek, nácizás – Így teltek a mindennapok egy regisztrációs központban

Csalások, csúszópénzek, nácizás – Így teltek a mindennapok egy regisztrációs központban

A migránsok mindössze 20 százaléka származott háborús országból, a legtöbben egyedülálló fiatal férfiak voltak – mondta Marion De Bruijn, aki másfél évig dolgozott egy németországi regisztrációs központban. A sátorvárosban Marion becslései szerint 250 ezer migránst regisztráltak. Akkor titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia, de a sátorvárost azóta felszámolták, és ma már beszélhet az ott történt megvesztegetési kísérletekről és visszaélésekről. Marion De Bruijn-nel Noll Katalin készített interjút, amelynek során beszélt korábbi munkájáról, csalásokról és a csúszópénzekről is.

2015 októberétől érkeztek migránsok abba a regisztrációs központba, ahol Marion De Bruijn is dolgozott. Az M1 tudósítójának a nő elmondta, a munkára maga jelentkezett, hogy lássa, hogyan történik a regisztráció. Fő feladata az volt, hogy regisztrálja az embereket, és szétossza őket Németországban az „Easy Program” keretében, így gyorsított eljárással történt minden.

Arról is beszélt, hogy a migránsok buszokkal érkeztek a regisztrációs központokba, a máltaiak vagy a biztonságiak már kioktatták őket, mit kell mondaniuk.

„Kértük az útlevelüket, vagy más dokumentumot; a legtöbben azt mondták, nincs, mert beleesett a tengerbe; de a mobiltelefonok és a laptopok természetesen megvoltak. Senki sem ellenőrizte, hogy az illető valóban szír, afgán vagy líbiai. Odajöttek az ablakhoz, megkapták a tartózkodási engedélyt, majd elosztottuk őket”

– fogalmazott Marion De Bruijn.

„A migránsokkal úgy bántak, mint a hímes tojással”

Csalások is történtek a regisztrációs táborban a nő elmondása alapján. Voltak, ugyanis, akik nem akartak Kelet-Németországba kerülni, ők megpróbálták megvesztegetni az ott dolgozókat, hogy oda mehessenek, ahova szeretnének.

„Mi 130-an voltunk, köztünk is sok volt a külföldi, és sok csalás történt. A migránsokat busszal és vonattal szállították tovább a kijelölt helyre. Sokan nem voltak hajlandók továbbmenni, és egész egyszerűen eltűntek”

– emlékezett vissza.

Arra a kérdésre, hogy voltak-e olyan kollégái, akik elfogadták a pénzt a migránsokról, azt mondta, nem látott ilyesmit. Kiemelte, neki is ajánlottak pénzt, de nem fogadta el.

„Arról viszont tudomásom van, hogy más kollégáim gyakran újranyomtattak, hogy a migráns abba a tartományba kerüljön, ahova szeretne. Kelet-Németországba vagy Bajorországba senki sem akart menni, itt akartak maradni Észak-Rajna-Vesztfáliában”

Hírdetés

– magyarázta Marion De Bruijn.

Hozzátette, a migránsok tudták, hogy gyorsított eljárás keretében történik az elosztás, véletlenszerűen, de volt adminisztrációs kiskapu. Marion-nak egy migráns azt mondta, ad 500 eurót, ha oda mehet, ahova szeretne, de a nő úgy döntött, nem fogadja el a pénzt. Hívta a biztonságiakat, de ők azt mondták, felejtse el az egészet. „A migránsokkal úgy bántak, mint a hímes tojással” – kommentálta.

„Ebben a sátorvárosban mindenki mindent megkaphatott”

Kitért arra is, hogy a migránsok talán két hete lehettek Németországban, de már tudták, hol kaphatnak segítséget, ha jogtalanság érné őket. Még nem is döntöttek róluk, már tudták, hol találnak ügyvédet, vagy éppen, hogy hogyan lehet taxit hívni.

Márciusban a migránsokat visszaküldték a regisztrációs központokba, hogy újraregisztrálják őket, ezúttal már ujjlenyomattal. Megjegyezte, voltak, akiket már többször is regisztráltak, akár ötször vagy tízszer is, de voltak olyanok is, akiket ki kellett volna utasítani az országból, mert bűnözők voltak. További érdekes dolgokat is felfedezett Marion: gyerekek is érkeztek, csecsemők, akiknek már német útlevelük volt. „De vajon hogy jutottak hozzá? Ebben a sátorvárosban mindenki mindent megkaphatott” – tette hozzá.

Marion De Bruijn arról is beszélt, hogy ha valaki azt mondta, Szíriából jött, és úgy tűnt, nem mond igazat, az sem számított. Ha kiskorúnak mondta magát, és látták, hogy 18 évnél idősebb, senkit nem érdekelt.

„Senkit nem érdekelt az igazság”

„A Gyámügyi Hivatal is ott volt, azt mondták, tartsuk a szánkat. Senkit nem érdekelt az igazság, ha valaki mégis szólni mert, rögtön nácinak nevezték”

– mondta.

Marion hozzátette, könnyen lehetett látni, ha valaki hazudott, például, hogy a migráns nem 15 éves, hanem legalább 20, és a Gyámügyi Hivatal munkatársa is a migránsoknak adott igazat: „ha azt mondja, hogy 15 éves, akkor az úgy is van”.  A regisztrációs központ korábbi munkatársa felidézett egy különösen szomorú esetet is. Túlóráznia kellett, már csak egyedül volt. Akkor a gyámügy megjelent előtte egy 14 éves kislánnyal és a férjével, aki 44 éves volt. Marion szerint látszott, hogy teljesen megfélemlítették a lányt még úgy is, hogy teljesen el volt fátyolozva.

„Ott ültek előttem mindketten, és nekem ezt a kislányt feleségként kellett regisztrálnom. Szóvá tettem a Gyámügyi Hivatalnak, hogy engedhetnek meg ilyesmit, hogy ez csak egy gyerek, akinek még babával kellene játszania, és már össze kell költöznie egy férfival. Furcsán néztek rám, ez a családegyesítés, mondták. És mindez itt nálunk Németországban! Ennek a lánynak már volt egy gyereke, és ismét állapotos volt. Így mentek a dolgok, és ezt a kislányt senki sem védte meg”

– fakadt ki Marion De Bruijn az M1 Ma Este című műsorában.

hirado.hu

The post Csalások, csúszópénzek, nácizás – Így teltek a mindennapok egy regisztrációs központban appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »