Nemzeti ünnepünk 175. évfordulója nagykaposi ünnepségének főszervezője a Magyar Házat működtető Nagykapos és Vidéke Társulás volt, társszervezőként szerepet vállalt az önkormányzat, valamint a Csemadok helyi alapszervezete. Petőfi Sándor új mellszobrát is leleplezték, ami régi helyén, a közelmúltban megújult városi művelődési központ előtt áll.
Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően az ünneplő közönség a megemlékezés kiemelt vendégei között köszöntötte a Rákóczi Szövetség elnökét, Csáky Csongort, Magyarország kassai főkonzulátusának első konzulját, Buczkó Istvánt, Nagykapos polgármesterét, Petrikán Pétert és alpolgármesterét, Boczán Ferencet, valamint az iskolák, civil szervezetek vezetőit és a történelmi egyházak méltóságait, valamint a környező Ung-vidéki települések polgármestereit.
A Komócsa Néptáncegyüttes újonnan koreografált szirénfalvi karikázóját követően az est ünnepi szónokaként Csáky Csongor bevezetőjében elmondta, hogy külön megtiszteltetés számára Nagykaposon ünnepelni azt a nemzeti ünnepünket, amit minden magyar sajátjának érez, legyen anyaországi, Kárpát-medencei vagy a diaszpóra tagja. Ahogy mondta, sajátjának érezheti minden olyan nép és nemzet is, amely részese volt a 175 évvel ezelőtti monarchiának.
Kiemelte annak jelentőségét, hogy történelmünk hosszú évszázadai során nehéz még egy 1848. március 15-éhez fogható példát találni, amikor az egész magyar társadalom egységesen ki tudott volna állni egyazon ügy érdekében, mert a mohácsi vésztől egészen a XX. századig mindig volt valaki, aki kimaradt, kivétel nélkül a bukást idézve ezzel elő.
De 175 évvel ezelőtt nem tudott érvényesülni az „oszd meg és uralkodj!” elve.
Hangsúlyozta, hogy ez a nap valójában a modern, polgári magyar nemzet születésének a napja, kulturális és politikai értelemben egyaránt. A reformkor nyelvi, kultúrális, tudományos eredményei ekkor nyerik el igazi magyar mibenlétüket. Csáky szerint joggal van mire büszkének lenni magyarként március 15-én, de a Kárpát-medence bármely más nemzetének is, hisz 1848. március 15-ének vívmányai egyformán vonatkoztak az akkori ország minden lakójára. A magyar jobbággyal együtt szabadult fel a szlovák, a román, a ruszin, a szerb, a horvát. Ahogy mondta,
talán soha olyan pozitív megítélése nem volt a magyaroknak, mint 1848-49-ben. Joggal és büszkén ünnepeljük hát a forradalom hőseit, a márciusi ifjakat, köztük Petőfi Sándort, a legnagyobb magyart, gróf Széchenyi Istvánt, de Kossuth Lajost és a többi nagyszerű 1848-as magyart is.
Véleménye szerint azonban az ünnep önmagában nem jelent semmit, ha nem nézünk szembe mai magyar valóságunkkal. Hogy állunk vajon a büszkeséggel, a józan bátorsággal, amikor a mai magyarságunkra tekintünk? – tette fel a kérdést.
Az összmagyarság bajaiból megemlítette ugyan a leglényegesebbeket: fogyunk, magyar gyermekeink egy része nem anyanyelvén kezd tanulni, sokszor az ön- és nem a közösség érdeke számít, gyakran érezhetjük, hogy a család-nemzet-isten hármasa idejétmúlttá vált.
Örömtelinek nevezte, hogy egyre több közösség érezheti, hogy részese az egységes magyar nemzetnek. Ez az összetartozás, egymás és mások iránti felelősségünk szép megnyilvánulása tapasztalható az olyan súlyos helyzetekben is, mint a keleti szomszédunkban zajló háború. Ünnepi gondolatai végén azt kívánta Csáky Csongor, hogy március 15-i nemzeti büszkeségünk adjon megfelelő, józan bátorságot ahhoz, hogy a jó ügyekben cselekvő összefogással, szűkebb és tágabb nemzeti közösségünk életét jobbá tudjuk tenni. Hiszen, mint tudjuk, nem másokon, hanem rajtunk, a mi hétköznapi életünkön és döntéseinken múlik közösségünk jövője.
Az ünnepi megemlékezés hátralévő részében a helyi Erdélyi János Alapiskola diákjainak színvonalas verses-zenés-táncos összeállítását megelőzően, az emlékévre való tekintettel, Tóth András gimnazista tolmácsolásában Petőfi Sándor és Nagykapos szülötte, Erdélyi János költő, filozófus, kritikus, néprajzgyűjtő kapcsolatáról hallhattak a megjelentek. A költőóriással kapcsolatban kortársa és hozzá rokoni szálakkal is kapcsolódó Erdélyi több ízben is állást foglalt írásaiban. Először 1844-ben, amikor Petőfit elsőként értékelte, elindítva ezzel a pályáján, kijelölve helyét a magyar irodalomban. Majd 5 évvel Petőfi halálát követően, 1854-ben megjelent jelentős tanulmányában költészetkritikailag hiteles lélekrajzot adva róla, máig érvényesen értékelte. Megtudhattuk azt is, hogy
Az alapiskolások összeállításában egy ötletes témafeldolgozással is találkozhattunk. Az iskolából hazaérkezett diáklány az anyjával beszélget, elmeséli, milyen napja volt a suliban: a magyar dolgozatot maximum pontszámra írta és a töri órát a világosi fegyverletételről és a körülötte zajló események jelentőségéről érdekesnek találta. Az anya visszakérdezett, vajon megértették-e a márciusi események lényegét. Sziszi úgy vélte, igen és ezt bizonyítandó elmondta, hogy a márciusi ifjak a szabadságukért harcoltak, hozzátéve, jó, hogy nekik, mai fiataloknak nem kell. Az anya elcsodálkozott lánya ezen megállapításán s nyomatékosította, hogy
a szabadságért mindig küzdeni kell.
Elrévedve mondta, hogy élete legemlékezetesebb március 15-éje éppen 34 éve volt: érettségi előtt álltak s fiatalokként úgy gondolták, megválthatják a világot. A lánya utánaszámolt és felkiáltott, hogy hiszen akkor volt a rendszerváltás és megkérte anyját, mesélje el az akkori eseményeket. Azzal kezdte, hogy úgy érezték, mindenki megmozdult, százezres tüntetés volt Budapesten, Orbán Viktor beszédet mondott és Cserhalmi György felolvasta a 12 pontot.
Mint mondta, biztosak voltak a győzelmükben és hitték, hogy a népnek ereje van, ahogy Petőfi is mondta: Habár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr. Igazuk lett, mert Magyarország hamarosan újra köztársaság lett. Miután az anya munkába ment, Sziszi elgondolkodott az anyja által mondottakon… A figyelmes hallgató észrevehette, hogy bár édes ékes anyanyelvünkön háromszor ismételte meg az anyja által mondott A szabadságért mindig küzdeni kell –t, de attól függően, hogy kijelentő, kérdő-e vagy éppen felszólító módban hangzott mindez, más-más jelentéstartalommal bírt.
Az Erdélyi János Vegyeskar márciusi ifjaknak tisztelgő énekeit és a Szózat közös eléneklését követően a kultúrközpont előtti téren Csáky Csongor és Petrikán Péter, Nagykapos polgármestere leleplezték a bicentenárium alkalmából készült új Petőfi szobrot, Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművész alkotását, amit ezt követően a megjelent vendégek és a civil szervezetek, valamint a Szövetség Nagymihály járási alapszervezetének képviselői is megkoszorúztak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
