A 43 éves vallásos katolikus asszony először 2012-ben került börtönbe, mert
egy abortuszklinikán, virágokkal és szórólapokkal felszerelkezve próbálta lebeszélni a magzatuk elhajtására várakozó nőket.
Igen, tényleg ezért.
A bírósági eljárás bármelyik sztálinista rezsimnek is becsületére vált volna. A bíró hosszú és indulatos beszédben ítélte el az aktivista „bűneit”, majd kereken kijelentette:
„Az ön Istenének, és önnek nincs igaza!”
A kurta, de határozott teológiai kinyilatkoztatás után az abortuszklinika rovására történt „károkozásért” a kiszabható legsúlyosabb büntetésre, hat hónap börtönre ítélte Wagnert. Hogy igazán bolsevik ízű legyen a történet:
ennél még az ügyész is enyhébb szankciót kért.
Az asszony azonban hajthatatlan maradt, és ahogy szabadult, máris újabb hasonló akciókba fogott, amelyeknek rendszerint ugyanaz lett a vége: letartóztatás és elítélés. Eddig összesen
négy évet és nyolc hónapot töltött rács mögött.
Egyetlen alkalommal sem lépett fel erőszakosan, pusztán csak életpárti tájékoztató anyagokat akart átadni az abortuszra készülő kismamáknak. Ilyenkor mindig vitt magával rózsákat is, így a virág mára békés ellenállásának jelképe lett.
Az asszonynak világszerte sok ezer tisztelője van, vallási és életpárti szervezetek küzdenek szabadságáért. A nagyrészt hívő katolikus Lengyelországban hősként tisztelik, életéről film is készült, tiszteletére még bélyeget is adott ki a lengyel posta.
Legutóbb két héttel ezelőtt került börtönbe.
Ezúttal felajánlották neki, hogy az eljárás végéig szabadlábon védekezhet, ha esküt tesz rá: távol tartja magát a abortuszklinikáktól. Lelkiismereti okokra hivatkozva azonban ezt nem vállalta, így valószínűleg
cellában tölti az idei karácsonyt.
A börtönből adventi üzenetet küldött támogatóinak, amelyben ezt írja:
„A reggel 8 órás szentmisére érkeztünk a Borromei Szent Károlyhoz, én pedig egyetlen fényt láttam az épületnek azon az oldalán, ahol a gyermekeket megölik. A gyilkolóhely egyik szobájából szűrődött ki. Tőlem balra volt a gyilkolóhely, tőlem jobbra pedig a templom, ahol imádkozunk, és ahol Jézust őrzik. Kívül egy életnagyságú Betlehem, a gyermek Jézusra várva – a Testté lett Ige szimbólumára, Aki ott van közöttünk a templomban, és ott van a legkisebb emberi lények között is.
Isten szava jut eszembe a Második Törvénykönyvből: „Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Válaszd hát az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert az Úr a te életed…” (MTörv 30,19-20.)
Később, amikor a rendőrség megérkezett, kértük őket, hogy segítsenek megvédeni a gyermekeket… Elvittek minket, és amikor megkérdeztem kettejüket, hogy mi történne, ha elengednének, azt mondták, eljárás alá vonnák őket „kötelességszegésért”.
Imádkozzunk, hogy Isten valamennyi gyermeke megértse, hogy az elsődleges kötelességünk a Mi Mesterünk.
Mi vagyunk a szolgái. Ne érjenek kötelességszegésen minket Ővele szemben.”
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
