Európa határainak megvédése kapcsán ma szinte csak technikai kérdésekről beszélünk, ami csak tüneti kezelést jelent, a hosszú távú megoldáshoz viszont évtizedek halogatása után végre meg kellene határozni, kik vagyunk mi, mit jelent európainak lenni. Georges Prévélakis, a Sorbonne Egyetem professzora szerint már így is elkéstünk, mivel az európai elit évtizedekig nem volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel.
Az európai elit hosszú évtizedeken át félretolta a kényes kérdések megválaszolását, részben ennek is a következménye a jelenlegi migrációs válság, és az, hogy valójában sosem határoztuk meg, mi is igazából Európa – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a budapesti Francia Intézet meghívására Budapestre érkező Georges Prévélakis, a párizsi Sorbonne Egyetem professzora, geopolitikai szakértő. Görögország egykori OECD-képviselője úgy látja, a határok kérdése, amely a masszív menekülthullám okán került előtérbe, nem oldható meg pusztán technikailag, kerítéssel vagy teljes nyitással. Szerinte a hosszú távú megoldás megtalálásához meg kell beszélni, kik vagyunk, hogy mit jelent európainak lenni, és hogy miként akarjuk alakítani kapcsolatainkat a környezetünkkel. Márpedig az európaiság meghatározása nem egyszerű. – Görög származásom okán én például a Balkánt és Görögországot Európához sorolnám, más azonban Európát jóval szűkebben határozza meg, de a németországi törökök között simán lehet, aki a hazáját is Európához sorolná – magyarázza Prévélakis.
Csakhogy miközben mindent a gazdasági fejlődés igénye határozott meg, a hasonló, a jövőt igen erősen meghatározó kérdésekről az európai elit évtizedeken át „elfelejtett” tárgyalni. A határok kérdését is félretolták, aminek több oka is volt: jellemző például az elit egy részének szemellenzősségére, hogy mivel a határviták a második világháború előtt konfliktusokat okoztak, egyszerűen kényelmesebb volt nem piszkálni meg azokat újra. Másodsorban, a hidegháború alatt a Szovjetunió a keleti határok kérdéseit egyszerűen lerendezte a vasfüggönnyel. Noha – Prévélakis szerint – a kommunista rendszer szétesése után Európa tele volt optimizmussal, ismét csak elfelejtődött a határok kérdése, az unió ahelyett, hogy kijelölt volna egy szilárd határvonalat, egyre keletebbre akart terjeszkedni.
A kétezres évek elejétől kezdve viszont sorra jöttek a problémák, mint a terrorizmus, a gazdasági válság, majd a menekültválság. Prévélakis szerint a globalizáció ebben az időszakban gazdasági fellendülést hozott ugyan Európának, ám a sokk, hogy a világméretű jelenség a mostani migrációs hullámhoz hasonló negatív, társadalmunkat destabilizáló hatásokkal járhat, csak nemrég ért el minket. – Az európaiak érzik, hogy kemény kihívás előtt állnak, a válság első jelére viszont pánikba esnek, ezért nem tudnak eredményes, hosszú távú stratégiában gondolkodni – véli a szakértő. Szerinte nem az egymillió migráns okozza az igazi félelmet, hanem hogy az európaiak úgy érzik, ez csak egy a társadalmukat megváltoztató folyamat kezdete. Márpedig Prévélakis úgy látja, az igazi probléma az, hogy az európai társadalom úgy öregedik el, hogy közben jóval dinamikusabb társadalmakkal van körülvéve. Szerinte ez olyan egyenlőtlenség, amelyet csak hosszú távú stratégiával lehet kezelni.
A halogatás viszont nagy árat követelt. Mivel nem volt egységes európai doktrína, a migrációs válság Európát teljesen felkészületlenül érte. A tagállamok improvizálni kezdtek, márpedig Prévélakis szerint tagállami szinten nem lehet ilyen méretű problémákra hatékony választ találni. Volt, aki túlzottan kinyílt, más a kelleténél jobban bezárkózott. Bár a szakértő a Németországra jellemző teljes nyitást sem tartja jónak, a bezárkózásról szólva kijelentette: ha egy állam vagy egy egységes kontinens elszigeteli magát, előbb-utóbb elveszíti a kapcsolatot környezetével. – Ha bezárkózol, az nem jelenti azt, hogy a társadalmad nem fog változni, hiszen az így is folyamatosan változik, egyre idősebb, egyre konzervatívabb, és egyre kevésbé innovatív lesz – vélekedik a professzor. Egyensúlyt kell találni a kérdésben, az eddigi késlekedés miatt lehetőleg minél hamarabb, hiszen olyan súlyú problémáról van szó, amely végső soron Európa széteséséhez is vezethet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 19.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
