Tíz különböző sors, tíz hasonló életút. Gyerekként a legtöbben speciális általános iskolába jártak, utána szakiskolában szövést, fonást vagy kerámiázást tanultak. Az iskolapad után viszont egyiküket sem várta munkahely, csak újra a szülői ház. Kiutat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budaörsi otthona jelentett. Szabady Szintia riportját közöljük, mely a segélyszervezet honlapján jelent meg.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat fogyatékkal élők budaörsi ellátó házában idén is különös izgalom és több hónapos előkészület előzte meg a farsangi időszakot. Ezúttal éttermeset játszottak, a gondozottak átszellemülten vettek részt a szerepjátékban. Tamás, mint barista, kávét főzött társainak, Petya szakácsként hotdogot készített.
Az intézmény tíz főt lát el, akik közül a legfiatalabb 18, a legidősebb 53 éves. Többségük már lassan tíz éve állandó tagja a közösségnek. A családias hangulatú ház napsütötte tereiben kézműves alkotásokat láthatunk falakon, polcokon. Az otthon amilyen kicsi, olyan sokszínű, bármilyen sérültséggel érkezőt felvesznek. Vannak enyhébb esetek, van, aki középsúlyosan, van, aki halmozottan sérült. Az intézmény vezetője maga is részt vesz a napi feladatokban. Munkáját egy gondozó és egy gyógypedagógiai asszisztens segíti.
Isti autizmussal él, számára a piktogramos kártyák adják meg a nap keretét, biztonságát. Őt a szóbeli magyarázat eltéríti, összezavarja, a feliratok számára a legérthetőbbek. Fontos számára a sorrend, a rendszer, ezek nélkül nehezen kezelhetővé válik. Már reggel kikészítik az aznapi útmutató kártyáit, vannak köztük állandó és változó elemek is. Most a szabadidőkártyánál tart, tizenöt percig játszik a számítógépen. Az időt főzőórával méri, ha lejár, csörög. Utána szobabiciklizés következik. Változás esetén ráteszik az „elmarad” kártyát. Így a teljes napja viszonylag önállóan telik. Ez a kialakított rendszer az ő életében elengedhetetlen.
A ház teljes gondozásra szoruló gondozottja, Kata különös figyelmet igényel. Kerekesszékkel közlekedik, csak egyik kezét tudja használni. Leginkább érzelmi jelenlétre van szüksége. Gyakran masszírozzák, amikor elhaladnak mellette, megérintik, végigsimítják a vállát. Óránként többször kap epilepsziás rohamot, ilyenkor az óvó-védő figyelem a legfontosabb, nehogy beüsse magát. Indokolt esetben gyógyszert is kap, majd lefektetik, szervezete nagyon kimerül ilyenkor. Most éppen egy szőnyegen tornáztatják, alaposan végigmozgatják izmait. Ettől Kata hamar elfárad, a fésülködéshez már nincs türelme, így fonás helyett egyszerű copfot kanyarít gondozónője.
A középsúlyosan és enyhén sérültek a házban a legaktívabbak. Látogatásunkkor sorban állnak, mindenki szeretné, ha vele is készülne interjú.
Tamás 52 éves, állapota egy buszbaleset miatt vált súlyosabbá. Művelt, választékosan és erősen raccsolva beszél. Nagyon büszke a sakktudására. Élénken meséli, ő már egy filmben is szerepelt. Szereti az állatokat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek is tagja. Gyakran szaval társainak, és németül is beszél. Négy testvérétől gyerekkorában sok mindent tanult, mindenre emlékszik.
Petya 43 éves középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalember. Ma nagyon elfoglalt, épp egy világoskék csősálat horgol nagy odaadással. Ez a finom munka gondos kézügyességet igényel. Gobelint is szokott készíteni, legutóbb mellényt horgolt unokahúgának. A Hársfa Egyesületben úszik, kosarazik, hátizsáknyi érmet gyűjtött már össze. Szívesen kertészkedik, ás, metsz és aprít fát. Imád főzni, saját szakácskönyve van, melyet a már elkészített ételeinek fotói illusztrálnak. Akkor a legboldogabb, ha boltba küldik.
Az intézmény dolgozói szeretetteljes türelemmel tanítják meg a gondozottaknak a háztartás feladatait, a rendrakást, kertészkedést. Mindent párban végeznek. Ellenőrzik, alaposan mostak-e kezet, igény szerint segítenek az étkezésben is. Muszáj készenlétben állniuk, mert van, aki segítség nélkül legurul a lépcsőn vagy összeakad a lába.
A közös étkezések, a séták, a pihenők mind a napi rutin részét képezik. A délelőtt a kézműves alkotások készítésével telik. A nemezeléssel, dekupázs technikával készített, horgolt, szőtt ajándéktárgyakat nagy szeretettel adják ismerősöknek, családtagoknak. Fontos, hogy értéket teremtsenek, ne csak olyan tárgyakat, amelyek a nap végén a papírkosárban végzik, és azzal elmondhatják, eltelt a nap. Ma nincs front, így senki nem nyugtalan. A külső szemlélő annyit lát, hogy hasznos munkát végeznek, a szakember azonban tudja, agyi területeiket is stimulálják közben.
Amióta az intézmény a Farm Szövetség tagja lett, baromfiudvart is fenntart. Eleinte kétpercenként ment valaki tojást keresni. Ez nem csak a tyúkokat, de a napi rutint is megzavarta. Most már táblázatban vezetik, aznap ki a felelős – meséli Bíró Valéria, az otthon vezetője.
A felelősségtudat fejlesztése mellett önismeretet is tanít az a terápiás kutya, amely rendszeres vendége az otthonnak. A gondozottak együtt sétáltatják, játékos feladatokat hajtanak végre Zennel. A kutya nagyon türelmes, a váratlan helyzetekre is fel van készülve. Isti egyszer a farkánál fogva húzta maga után, de az sem hozta zavarba. Óvodásokhoz, demens idős emberekhez is jár terápiás foglalkozásra. Az otthon tagjai heti rendszerességgel énekelnek is közösen, a zeneterápia eszközeit használva épülésükre.
Egy korábbi gondozottra, aki már bentlakásos intézménybe került, ma is jó szívvel gondolnak. Az 50 év körüli hölgy összetartó családból járt ide éveken át, mindenki kedvelte. Ha zenét hallott, táncra perdült, és úgy tudott örülni az adományba kapott új ruháknak, mint senki más. Súlyos értelmi fogyatékossága miatt csak néhány szót ismert, az egyik ez volt: „Szeretlek.” Ezt ismételgette mindenkinek. A sérültek emlékezetében erősen rögzül, ha valami fontos a számukra, így naponta kérdezik ma is, hogy van Rita, akkor is, ha már évek óta nem látták.
Bíró Valériával, az intézmény vezetőjével beszélgetve további részletekre is fény derül. Fontos a szülőkkel fenntartott bizalmi kapcsolat és együttműködés. „Folyamatosan egyeztetünk a családdal az ellátottak állapotáról, a gyógyszerek beállításáról. Van egy gondozottunk, Niki, 31 éves, nyolc éve jár ide. Őt iszonyúan túlféltették a szülei. Nem engedték velünk buszos kirándulásra, mert úgy gondolták, nem tud fellépni a lépcsőn. Otthon felügyelet nélkül csak a kertbe mehetett ki – meséli bíró Valéria. – Beszéltünk a szülőkkel, és elkezdtük több önállóságra tanítani, elkísértük különféle helyekre. Eljutottunk odáig, hogy ma már egyedül közlekedik, sőt bevásárolni is ő jár. Legutóbb anyukája lebetegedett, és Niki ápolta. A sikerektől teljesen kivirult.”
„A fogyatékosság hátrányai mellett rengeteg előnyt is megélnek a hozzánk járók. Fontos szem előtt tartani, hogy ők nem betegek, csak kevesebb lehetőséget kaptak az élettől. Ezt a táborok, az integrált sportprogramok, az utazások és a kirándulások során nemcsak nekik, de a külvilág számára is szeretnénk megmutatni. Az érzékenyítésre nagyon figyelünk. Ma már nem nézik meg őket annyira utazás közben.
Legutóbb a színházban leült az egyik gondozottunk valaki mellé, és elkezdett vele beszélgetni. Az illető megtapasztalhatta, hogy a sérült is ugyanolyan ember. Sokan közülük rendkívül műveltek, okosak, az emberek nem is gondolnák – teszi hozzá Bíró Valéria. – Emellett nagyon ragaszkodók. Azt mondják, napi öt ölelés kell az egészséges élethez. Én ennek a többszörösét kapom itt. Hát van még egy ilyen munkahely?!”
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Fotó: Kovács Bence
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
