Újabb Fekete Párduc-film van készülőben – ez azonban nem a képregények szuperhőséről, és nem is az 1970-es évek fekete aktivistaszervezetéről szól, hanem az eredeti Fekete Párducokról: a második világháború amerikai 761. harckocsizászlóaljáról. 1944 októberében a 761. lett az első afroamerikai harckocsizászlóalj, amely átesett a tűzkeresztségen, a háború vége pedig csaknem minden más amerikai alakulatnál keletebbre érte őket. Ők voltak az egyik első amerikai zászlóalj, amely összetalálkozott a szovjetekkel Ausztriában.
A háború alatt a 761. zászlóalj négy nagy szövetséges hadjáratban vett részt, köztük a nyugati front utolsó nagyobb német hadművelete, az ardenneki offenzíva megállításában. A németek veresége ebben az ütközetben meghatározó szereppel bírt a háború mielőbbi befejezésében. Most a Fekete Párduc című mozifilm sztárja, Michael B. Jordan producerként vesz részt egy róluk szóló film elkészítésében, amely A felszabadítók címet fogja viselni.
Habár az amerikai haderő 1948-ig erősen szegregált maradt, az Egyesült Államok minden etnikumába tartozó férfiak jelentkeztek önként harcolni a Pearl Harbort ért 1941. decemberi támadás után. A fekete jelentkezőket többnyire szegregált egységekbe terelték, amelyek főképp támogató, nem frontvonalbeli feladatokat láttak el. Voltak azonban afroamerikai katonákból álló harcoló egységek is, mint például a híres 99-es alakulat repülősei, vagy a 761. zászlóalj, akik jelenős szerepet játszottak nagyobb hadműveletekben is.
A 761. harckocsizászlóalj parancsnoka, Paul L. Bates alezredes jól ismerte a széles körben elterjedt rasszista hozzáállást katonáival szemben, ezért kiválóságra buzdította az egységet. A 761. zászlóalj 1942 tavaszán alakult és az amerikai hadsereg archívumai szerint harminc fekete tisztből, hat fehér tisztből és hatszázhetvenhat közkatonából állt. A harminchat tiszt egyike Jackie Robinson baseballsztár volt, aki azonban nem jutott el Európába – még az Egyesült Államokban egy katonai buszon nem volt hajlandó a buszsofőr parancsára a busz hátuljába ülni, ami miatt hadbíróság elé került.
A fekete többségű egységet „fekete párducoknak” becézték az állatot ábrázoló felvarrójukról. Az, hogy a név vagy a felvarró volt-e előbb, vita tárgyát képezi. Egyes vélekedések szerint a zsákmányolt német hadifelszerelésükről, pontosabban a Panzerkampfwagen V jelű, Párducnak nevezett tankról – azonban a katonai archívumok tanúsága szerint a 761. zászlóalj is amerikai, Sherman és Stuart típusú harckocsikat használt. 1944-ben a zászlóaljat Patton tábornok Harmadik Hadseregéhez irányították Franciaországban. Patton ismert volt színes személyiségéről, első találkozásukkor így köszöntötte a katonákat:
„Emberek, maguk az első néger tankosok, akik valaha harcoltak az amerikai hadseregben. Nem kértem volna ide magukat, ha nem lennének jók. Az én hadseregemben csak a legjobbak vannak. Nem érdekel, milyen színűek, amíg kimennek és megölik azokat a német rohadékokat. Mindenki szeme magukon van, és mindenki nagy tettekre számít maguktól. Ne okozzanak nekik csalódást, és a szentségüket, nekem se okozzanak csalódást!”
Ilyet valóban nem tettek. 1944. november 7-étől kezdve a 761. zászlóalj száznyolcvanhárom napig szolgált folyamatosan a fronton Patton tábornok alatt. Összehasonlításképpen, a hasonló egységek többnyire egy vagy két hetet voltak csak egyhuzamban a fronton. Az ardenneki offenzíva alatt a 761. zászlóalj a 13. SS páncéloshadosztállyal állt szemben, 1945 januárjára a németek visszavonultak és feladták utánpótlási vonalaik védelmét. Az itteni harcok végére az egység három tisztje és harmincegy főnyi legénysége esett el. 1945 májusában a Fekete Párducok részesei voltak annak a szövetséges erőnek, amely felszabadította Gunskirchent, a mauthauseni koncentrációs tábor egyik részét. A zászlóalj által felszabadított egyik nő, a tizenhét éves Sonia Schreiber Weitz versben örökítette meg a katonát, aki megmentette:
„Egy fekete közlegény állt az ajtóban
(Sosem láttam korábban feketét)
Szabadon enged, mielőtt meghalok
Azt gondoltam, biztosan ő a Messiás.”
A háború után a hadsereg négy, a hadjáratokért járó szalaggal tüntette ki az egységet. Emellett a 761. zászlóalj emberei összesen tizenegy Ezüstcsillagot, hatvankilenc Bronzcsillagot, és körülbelül háromszáz Bíborszívet kaptak. Otthon azonban továbbra is a mélyen szegregált társadalom várta őket. A texasi Floyd Dade Jr. őrmester elbeszélésgyűjteményben írta le az ellentmondásokat, amelyek a hazatérő fekete katonákat érintették: „Nem voltak egyenlő jogaink (…) a demokrácia ellenünk volt. Én csak a hazámért harcoltam.” Amikor Johnnie Stevens őrmester megpróbált buszra szállni a georgiai Fort Benning támaszponton, hogy hazautazzon New Jerseybe, a sofőr nem engedte fel. Jackie Robinson, akinek hadbírósági ügyét végül ejtették, később megjegyezte, hogy a 761. zászlóalj emberei olyan hazáért való harcban adták életüket, ahol nem voltak egyenlő jogaik.
Ahogy teltek az évek, a Fekete Párducok érdemeikért egyre több elismerést kaptak. és1978-ban elnöki kiemelést is kapott az egység (Presidential Unit Citation). Ez a kollektív kitüntetés olyan alakulatoknak jár, amelyek „olyan hősiességről, elszántságról és harci szellemről tesznek tanúbizonyságot, miközben feladatukat olyan rendkívül nehéz és veszélyes körülmények között hajtják végre, hogy az különválasztja őket az adott hadjárat más alakulataitól.” 1997-ben Bill Clinton elnök átadta a Kongresszusi Becsületrend kitüntetését a 761. zászlóalj egy még élő tagjának, Vernon Bakernek, és hat olyan katona családjának, akik időközben elhunytak. Clinton megjegyezte: „Egyetlen afroamerikai, aki szolgálatával kiérdemelte, sem kapta meg a Becsületrendet a második világháborúban. Ma kitöltjük a kép e hiányzó részét, és egy csoport hősnek, akik a békét szeretik, de alkalmazkodtak a háborúhoz, átadjuk az elismerést, amely mindig is a jussuk volt” – mondta. „Most és mindörökké ismert lesz az igazság ezekről az afroamerikai emberekről, akik annyit adtak azért, hogy mi többiek szabadok lehessünk.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
