Csak az utca maradt

Csak az utca maradt

Nem mi akartuk. Ők akarták. Rettenetes erővel és mohósággal, izzadt, iszamos, görcsbe szorult kézzel akarták. Nem a hatalmat. Az már régen az övék. A nép akaratából az övék, megelégedhettek volna ennyivel is.

De nekik a teljhatalom kell.

Minden ellenőrzés, gát, és ellensúly nélkül, elhallgattatva, megfenyegetve, megalázva mindenkit, aki akár csak álmodni is mer más Magyarországot, mint ők. Saját nyomorult, rothadt lelkük képére akarják formálni a hazánkat, saját bomlott elméjük kényszerzubbonyába akarják belegyömöszölni az egész nemzetet. 

De az ő őrületükben semmi nemes téboly nincsen. Ők nem fogják szíven szúrni magukat a palotájuk lépcsőjén, mint Néró, nem temetkeznek becsődölt lázálmuk romjai alá, mint oly sok eszét vesztett vezér a múltban. Mert nem csak elmebetegek, de pitiáner, sunyi kufárok is, akik nem magukat vetik oda az összeomlás elé, hanem a saját népüket. Orbán Viktor nem vállalta, hogy a végsőkig konfrontálódva az EU-val megkockáztassa akár azt is belebukjon a keresztény Európa oly sokat emlegetett védelmébe.

Inkább alkut kötött, és magyar férfiak, nők, családok millióit dobta oda koncként a német multiknak, cserébe azért, hogy a Fideszt ne zárják ki a valójában Merkelék által vezetett Európai Néppártból, Brüsszelből pedig továbbra is ömöljön az ellopni való unós forrás. 

És ez az, amire az égvilágon senki, soha se egyszerű, se kétharmados többséggel nem hatalmazta fel őket.

Hírdetés

A rezsim elérkezett a hataloméhség és a tolvajlás szükségszerű, örök végállomásához: a hazaáruláshoz.

Szovjet tankok helyett az idegen nagytőkét hívják segítségül. Most ez a legyőzhetetlennek tűnő világhatalom, most ennek van szüksége szolgalelkű, hitvány helytartókra. De ahogyan ’56-ban, meg 2006-ban, úgy most se fogjuk olcsón adni a bőrünket. 

Most már nem maradt más, csak az utca.

Most már nincsen semmi másunk, csak a hangunk, hogy ordítsunk, az öklünk, hogy beverjük a hazaáruló diktatúra éppen most ránk záruló ajtaját, és a lábunk, hogy megvessük, és ne hátráljunk többé egy centit sem. 

Nem mi akartuk. Ők akarták. De most már akarjuk mi is. Az erő nyelvén röhögnek ki és ugatnak le minket nyolc éve. Hát, itt az ideje, hogy mi is megtanuljuk. Szerda éjjel a Kossuth téren végre meg tudtunk szólalni az erő nyelvén, holnap pedig úgy kell ordítanunk, hogy beleremegjenek az illiberális Jerikó falai!

(Címlap- és borítókép: Béli Balázs – Alfahír)


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »