Időről időre, újra és újra találkozunk a Harmadik Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933. januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.
De ez kérdésesnek tűnik ama tagadhatatlan tény tudatában, hogy a Szövetségesek a német Wehrmacht 1945. májusi kapitulációja előtt közvetlenül, és különösen utána a német tudósok, képzett kézművesek és értelmiségek ezreit rabolták el. Ezenkívül a találmányok, felfedezések, védjegyek, szabadalmak, kutatási eredmények tízezreit és más intellektuális tulajdont sajátították el, és ennek fényében valószínűtlen, hogy a fenti megállapítás a valódi helyzetet tükrözné.
1945-ben közvetlenül a Szövetségesek harcoló csapatai mögött, keményen a sarkukban sorakoztak fel az angol/amerikai egységek különleges feladattal megbízott alakulatai, amelyeket CIOS-nak neveztek. Ezek Ted Beets amerikai tiszt és R. F. Sinsteed brit hadtáptiszt parancsnoksága alatt álltak. Ezekre az egységekre azt a feladatot bízták, hogy tekintsék át a Német Birodalom intellektuális tulajdonát, és ha szükséges, sajátítsák ki. Ettől eltekintve, a CIOS különleges alakulatnak parancsa volt arra is, hogy akadályozza meg a német értelmiségiek külföldre menekülését.
A CIOS különleges alakulataihoz 10 000 műszaki szakember és tudós tartozott, akiket 3000 egységbe soroltak.
Ezek az egységek behatoltak 33 000 német gyárba, laboratóriumba, könyvtárba és hivatalba, elkoboztak dokumentumokat, anyagmintákat, védjegyeket, szabadalmi dokumentációkat és gépeket. A vezető tudósokat kikérdezték és elrabolták.
Egyedül a Birodalmi Szabadalmi Hivatalból 186 000 dossziét raboltak el.
A Szövetségesek alapvetően mindent elkoboztak, elloptak és elraboltak minden területen és kísérleti ágban, amit a németek kutattak, kialakítottak és kidolgoztak. A brit „News Chronicles” számolt be először erről 1946. február 21-én, a „Németországnak fel kellett tárnia katonai vagyonát” cím alatt. A britek által eltulajdonított számos intellektuális kincset az alábbiakban soroljuk fel. Szembeszökő, hogy ezek a kincsek többnyire nem katonai természetűek voltak, hanem az orvostudomány területéhez tartoztak.
E felsorolt elrabolt tételek közül megemlíthetők: találmányok és információ a szintetikus fűtőanyag, a műgumi, a szintetikus olaj, a szintetikus vulkánfiber és textil gyártására; Dízel-motorok, optikai találmányok, nehéz nyomdagépek, szélcsatornák, amelyekben 8000 km/óra sebességet értek el; infravörös mérőeszközök, kazetta-lejátszók, elektronikus kondenzációs gép, tartósított gyümölcslevek, gépek a csokoládé csomagolására, fából nyert cukor, szintetikus zafír órákhoz, szintetikus üvegszálas „szembiztos” női harisnyák, gépek vajgyártáshoz, amelyek óránként 700 kg vajat termeltek, kvarcórák, cellulóz termékek, számos gyógyszerészeti termék, rovarirtók, rozsdavédelemre és cink-króm tinta helyettesítésére, műbőr, műanyagok, színes fényképezés, varrótűk, számtalan precíziós eszköz, védőeszközök a fagy ellen, egyéb találmányok ezrei a kémia, fizika, technika és elektronika területén, ahol a németek megelőztek más népeket 5, 10 vagy még több évvel a fejlődésben.
Egy csaknem hihetetlen, elbűvölő mágikus világ tárult fel a Szövetségesek különleges alakulatai számára a német értelmiségiek kikérdezése alkalmával és a velük folytatott társalgás során. A németek beszéltek kozmikus utazásról, interkontinentális ballisztikus rakétákról, mesterséges bolygókról, és más, nem kevésbé fantasztikus tervekről, mint például a „világűrben létrehozandó szigetről”, amelyet felszerelnek egy gigantikus tükörrel, hogy felfogja a napsugarakat és visszaverje azokat sugárnyalábokban a Földre. De különösen a fegyverek és a rakéták technikája területén előzte meg hihetetlen mértékben a Harmadik Birodalom az ellenséges szövetségeseket. A rakéták és torpedók távirányítása, az infravörös sugarak, az ultrahang, a sugárhajtás összes módszerei, a helikopterek és rakéták ismertek voltak a számukra. A németeknek fejlett repülőgépeik, űrhajóik és úgynevezett repülő korongjaik voltak, amelyek elérték a hihetetlen 8000 km/óra csúcssebességet. Még a legvalószínűtlenebb területeken is, amelyek jelenleg nem csupán a homeopátia és az ezoterikus ismeret szférájából vonzanak magukhoz lelkesedő embereket, a nemzetiszocialista Németország messze élen járt a kutatás ezen fajtájában is.
Ezzel függnek össze például azok a vizsgálatok, amelyeket a Vilmos Császár Biofizikai Intézet végzett Frankfurt am Main-ban: „ők a villamossággal telített levegőnek az egészségi állapothoz való viszonya iránt érdeklődtek. Úgy látszott, hogy a pozitív elektromossággal telített levegő veszélyezteti az egészséget, mert kellemetlen közérzetet és depressziót okoz, olyat, mint a leeső vérnyomás. Úgy találták, hogy bizonyos emberek a pozitív elektromossággal telített levegőre asztmával, szénanáthával és idegességgel reagálnak.
A vérnyomásuk az egekbe szökött. Jómagam is a hegymászók számára ismert összes tünetet produkáltam: nehéz és gyors légzést, szédülést, fáradtságot és hasonlókat.
A negatív elektromossággal telített levegő az ellenkező hatást váltotta ki. Kellemes hatása volt, a mentális szabadság érzését keltette és általános jó közérzetet okozott. Az érzelmi depressziótól meg lehetett szabadulni ezen a módon.
Akiknél korábban patologikus tünetek jelentkeztek, azoknál nyugodttá vált a lélegzés, megszűnt az allergia és az asztma. A negatív elektromossággal telített levegő jelentős szerepet játszik mindenütt, ahol emberek élnek, dolgoznak, és fel akarnak épülni a betegségükből. Egy napon ezeknek a légi körülményeknek a megteremtése fogja jelenteni fő foglalkozásunkat.” A németek az általunk belélegzett levegőnek bizonyos hozzáadott tényezőkkel való telítésén fáradoztak, annak érdekében, hogy befolyást gyakoroljanak az egyénben a nyugalomra, félelemre, ingerültségre, kellemes közérzetre, az örömre vagy a depresszióra, a követelményeknek megfelelően.
Az USA 1. Gyalogos Hadosztályának katonái 1945. áprilisában Volkenröde-ben (légvonalban közel Braunschweighez) rátaláltak a Hermann Göring Kutatóintézetre, amely a maga nemében a legmodernebb intézmény volt az egész világon.
„Már egyedül a vizsgálati eszközök mennyisége és kiváló minősége is lenyűgöző volt. Az aerodinamikus osztályon szélkamrák voltak alacsony, hangsebesség alatti, a hangsebességen átlépő és a hangsebesség feletti részlegek számára. A sugárhajtási részleg fel volt szerelve egy olyan kamerával, amely képes volt 1000 képet felvenni egyetlen másodperc alatt, annak megállapítására, hogy miként erősödik egy láng. Alacsony légnyomású kamrában lehetséges volt olyan körülményeket létrehozni, amelyek 15 km magasságban léteznek. A fegyverosztályon két kilövő alagút volt, annak vizsgálatára, hogy milyen hatások érik a rakétákat, ha 800 km/óra sebességű oldalszél éri őket.”
A német kutatás felsőbbrendűségének ezen és számtalan más bizonyítékát összegyűjtötték átvétel céljából az amerikaiak, akik így abban a helyzetben voltak, hogy felbecsülhetetlen mennyiségű pénzt és kimondhatatlan sok munkaórát megtakaríthattak a kutatásban. Amit az amerikaiak otthagytak, azt az angolok 1946-ban elrabolták, szétszerelték és elszállították. Ily módon lett képes a szigetország létesíteni ultramodern aeronautikus kutatási központokat Farnborough-ban, Bedfordban és Fort Halsteadben.
Nem feltűnő tanú volt C. Lester Walkers amerikai újságíró, aki fél évvel a Nagy-Britanniában közzétett szenzációs lista után – „Titkok ezerszámra” címmel – kimerítő beszámolót írt a „Harper’s Bazaar” című amerikai heti magazin számára. Ebben további részleteket sorolt fel. Cikkében leírja egy speciális amerikai alakulat sokrétű munkáját és feladatait a német szabadalmak és gyártási titkok kutatásában.
Ez a speciális alakulat megtalált és kisajátított nem kevesebb, mint 150 000 tonna titkos dossziét, amelyeket az USA-ba szállítottak értékelés végett. Egy új szótárt kellett kidolgozni 40 000 speciális tudományos kifejezéssel. Ezen dossziék legnagyobb része nem volt fegyverekkel illetve katonai céllal kapcsolatos.
A nylon harisnyák gyártása a poliamid-szál szintézisére vezethető vissza, amelyet az amerikai DuPont Társaság 1932-ben végzett el.
A németek, akiket általában „náciknak” neveznek, felfedeztek egy mesterséges színes szálat, amelynek olyan tulajdonságai voltak, mint a gyapjúnak; feltaláltak egy mesterséges csillámló anyagot, egy nagy teljesítményű vajköpülőt és kenyérsütő gépet, művért és olyan lemezjátszókat, amelyek tíz lemezt is lejátszanak automatikusan. Az infravörös éjjellátó készüléket, amely meglepte az amerikaiakat, az amerikaiak azonnal használták a japánok ellen; éppen úgy felhasználták a frissítő módszert is, amely életre keltette azokat, akik egyébként meghaltak volna.
A németek felfedezték a plasztikszerű anyagból készült hengereket (a megafon-szalagokat), amelyeknek egyik oldalán vasoxid-emulzió volt, és amelyeken egész napi rádióműsort lehetett rögzíteni gramofontű és zavaró külső zajok nélkül. Az IG Farben-ben 50 000 olyan „receptet” talál színekre, amelyek mindaddig elérhetetlenek voltak az amerikaiak számára. Egy másik újdonság volt az élesztő, amely korlátlan mennyiségben előállítható volt, és több proteint és kalóriát tartalmazott, mint a marhahús.
Voltak forradalmi gépek tűgyártásra és szembiztos női harisnyák gyártására. Az egész világon nem volt olyan módszer a sajt tömeges gyártására, mint a németeké. Felfedezték a legkisebb és gyakorlatilag elpusztíthatatlan kondenzációs készüléket, valamint a tej pasztörizálásának olyan módszerét, amelyet sikertelenül próbáltak felfedezni az amerikaiak.
Itt kell megemlítenünk az infravörös készülék szenzációs német találmányát is, amelynek segítségével éjjel is lehetett látni. A német autók bármilyen sebességgel tudtak haladni teljes sötétségben is, és fel tudták ismerni a 200 méter távolságban lévő tárgyakat, mintha nappal lett volna.
Az ezzel felszerelt tankok képesek voltak meglátni a 2 mérföldnyi távolságban lévő jeleket. Bármely német katona használni tudta az infravörös készüléket egy nagy távolságban lévő célpontra, lelőni egy ellenséget teljes sötétben.
Az amerikaiak ezt az elrabolt titkot első ízben (1945. áprilisa-júniusa között) Okinawaban használták fel, megdöbbentő sikerrel. De az orvostudományt is forradalmasították a németek. Például feltalálták a módját a művér gyártásának. Ezt „Capain”-nek nevezték, és a végeredmény egyenlő volt a természetes vérplazmával. Egy másik felfedezés a „Periston” volt, a vérhígító helyettesítője. Az Adrenalin további oxidációs terméke volt az „adrenichtome”, amelyet a németek nagy mennyiségben gyártottak a magas vérnyomás ellensúlyozására. „Az USA-ban évente 700 000 ember halt meg magas vérnyomás következtében, így ezzel a felfedezéssel meg lehetett menteni a lakosságot” – jelentette ki büszkén Walker.
Természetesen kezdetben voltak olyan szóbeszédek, hogy a „náci tudósok” hibernáltak kísérleti személyeket, annak érdekében, hogy később életre keltsék őket. Végül az amerikai zsidó alpinista szakértő (Michael Bar-Zonat) talált négy „náci orvost” a bajorországi Hirschau-birtokon az aeronautikus orvosi intézet laboratóriumában. Egy amerikai orvos őrnagy, Leo Alexander kikérdezte ezeket az orvosokat 1945 júniusában, hogy megállapítsa: folytattak-e kísérleteket emberi áldozatokkal?
A valódi körülmények megállapíthatatlanok maradtak, különösen azért, mert a kis állatokkal folytatott kísérletekhez szükséges minden laboratóriumi berendezést gondosan megőriztek, de a nagy állatokkal végzett kísérleti berendezéseket mind megsemmisítették. Emberi kísérletekről szóló jelentések és dossziék sehol sem kerültek elő. De közvetlenül ezután a Szövetségesek Rádiója egy borzalmas bejelentést tett a dachaui koncentrációs táborról, ahol vizsgálatokat folytattak azokon a foglyokon, akik benne voltak ezekben a fagyasztó kísérletekben. A Rádió Dr. Siegmund Rascher SS orvost nevezte meg, mint ottani felelős tisztet.
Alexander a 7. Amerikai Hadsereghez utazott, amely ellenőrizte a kérdéses területet, és a hírek szerint nagy menynyiségű titkos dokumentumot kobzott el a német SS egységektől.
Alexander valóban talált egy teljes zárójelentést, amely személyesen Heinrich Himmler birodalmi SS vezetőhöz volt címezve. A jelentés említést tett 7 személyről, akiket meztelenül jeges vízbe merítettek, egészen addig, amíg el nem vesztették eszméletüket. Közben folyamatos megfigyelés alatt tartották őket és a műszereken leolvasott adatokat rögzítették. Például a bőrreakciókat, a gyomor belső hőmérsékletét, a pulzust, a vércukor-adatokat, a vértestek reakcióit, a csontvelő viszkozitását stb. 53-106 percen belül a vizsgálati személyek meghaltak. A Szövetségesek ezt úgy értelmezték, mint a 7 személy elleni gyilkosság beismerését. De ez a kijelentés téves, mivel a német tudósoknak sikerült felébreszteni ezeket a klinikai halálban lévő embereket (akiknél teljesen megszűnt a szívfunkció és a lélegzés), olyan módszerrel, hogy azonnal forró vízbe merítették őket (50 C fokos volt a víz). (E félelmetes kísérlet során minden kísérleti alanyt sikeresen életre keltettek tartós eredménynyel, a forró víz azonnali alkalmazásával.)
Még ezt a hadsereg számára fontos kutatási eredményt is azonnal alkalmazták a Japán ellen még mindig harcoló csapatoknál, hogy életre keltsék azokat a pilótákat, akik még mindig megmenthetők voltak a halálos kihűlést követően, miután a gépüket lelőtték. Az Amerikai Hadsereg egyik katonai sebésze szerint pontosan ezek a hidegnek kitett embereken folytatott kísérletek mentesítették az amerikaiakat a kísérletezés és kutatás éveitől. A hibernált emberek újraélesztésének német kezelési technikáját forradalminak tekintették.
A hibernált emberek kezelésének ezt a módszerét manapság az összes amerikai légi- és tengerészeti mentőszolgálat alkalmazza, és általánosan elismerik a modern tudományágak.
E fejtegetésekhez csupán annyit kell hozzáfűzni, hogy nem volt titok az emberekkel folytatott kísérletezés. De e tekintetben hangsúlyozni kell, hogy e kísérletekre önként jelentkezőket választottak. A koncentrációs tábor foglyai esetében tájékoztatták őket a kockázatokról a vizsgálatok és kísérletek megkezdése előtt. Jobb börtönbeli körülmények, enyhébb ítéletek, sőt a börtönből azonnali elbocsátás volt számukra kilátásba helyezve. Az emberekkel folytatott kísérletek előtt kis állatokkal folytattak hasonló kísérleteket: ezeket tették ki hideg hőmérsékletnek. Mind a mai napig tudományosan nem nyert bizonyítást, hogy vajon ténylegesen történt-e haláleset e kísérletek során.
A textil-ágazat területén folytatott kutatás a német tudományos és ipari titkok után addig ismeretlen tényeket tárt fel. Például a műselyem-kötőgépek németországi vállalatának eljárása képes volt időt megtakarítani és mégis növelte a termelést 150%-kal. Az ő átkötési módszerük a szövött termékekben szembiztos, tartós női harisnyákat eredményezett. Walker szerint a németek által a tűgyártásra kialakított új német gép forradalmasította az üzleti életet az USA-ban és az Egyesült Királyságban. Ebben az esetben a bőrt vagy a fibert kezelni kellett, és az enzim aspergil paracitius hozzáadása nemcsak jobb gyapjúszövetet, hanem 10%-kal nagyobb teljesítményt is eredményezett.
Az élelmiszergyártás, az orvostudomány és a katonai technológia ágazatában az így felfedezett titkok éppen ilyen lenyűgözők voltak. Az élelmiszer- és konzervipar egyik titka a gyümölcslevek fertőtlenítése volt hő alkalmazása nélkül. A tej pasztörizálásának eljárása ibolyán túli sugarak segítségével más országokban mindig kudarcot vallott, de a németek úgy találták, hogy a képcsövek hatósugarának jelentős mértékű kiterjesztése útján ez lehetséges, ha közben a tejet D vitaminnal dúsították. Egy kieli gyárban „az egyesült hírszerző bizottság” brit kutatói úgy találták, hogy a „hollandi” és „tilsit” fajta sajtot egy módszer segítségével hihetetlen sebességgel gyártották.
A sajtipar világszerte nem volt képes ezt még távolról sem megközelíteni. Egy tejgazdaság Hamburg közelében az amerikaiak által nagyra értékelt fajtájú és minőségű vajat termelt egy megszakítás nélkül működő vajköpülő gép segítségével; a gép a stuttgarti tejgazdasági gépgyár találmánya volt. Ez a gép kevesebb időt használt fel, mint az amerikai gép, és óránként 1500 font vajat termelt. A gépet azonnal átszállították az USA-ba. Egy másik újdonság az élesztő gyártása korlátlan mennyiségben, ami ezenkívül alkalmas volt jelentősen magasabb hőmérsékleten történő felhasználásra. Az élesztő kétszeres mennyiségű proteint tartalmazott, és sokszorosan annyit, mint a marhahús. A németek kialakítottak egy módszert bizonyos hűtési technikákkal történő élelmiszerek tartósítására és elérték azt is, hogy az emulzióval bekent kenyér akár 8 hónapig is ehető maradjon. A jövő szempontjából a legjelentősebbek voltak a „náci titkok” az aeronautika és a különböző típusú távirányítású lövedékek területén. A Londont bombázó V2-rakéta csak gyerekjáték volt ahhoz viszonyítva, amit a németek terveztek, ahogyan ezt egy katonai légierőre vonatkozó közlemény kommentálta. Amikor a háború véget ért, az amerikaiak tudták, hogy a németeknek 138 típusú távirányítású lövedékük van, és indításukra ilyen eszközöket használtak: „rádióhullámokat, radar rendszereket, folytonos hullámokat, az infravöröst, az ultrahangot, a mágnesességet, hogy csupán néhányat említsünk.”
A meghajtásra a sugárhajtásos vezérlés összes módszerét alkalmazták, mind az alacsonyabb, mind a szuperszonikus sebesség esetén. A sugárhajtást még helikopterekre is kiterjesztették. Az alkalmazott üzemanyagot a forgó légcsavarszárnyak csúcsaiban lévő üzemanyagkamrákhoz vezették és begyújtották, ami a légcsavarszárnyakat egy fűnyírógép késeihez hasonlóan forgatta. A német A4 rakéta, amit éppen akkor kezdtek nagy számban gyártani, amikor a háború befejeződött, 64 láb hosszú, több mint 1,3 t súlyú volt, és 230 mérföld távolságra repült. 100 mérföld magasságra emelkedett a Föld fölé, és óránkénti 3735 mérföld csúcssebességet ért el, ami háromszorosa a Föld saját tengelye körüli forgási sebességének az Egyenlítőn. Csúcssebességének titka a rakéta motorja volt, amely folyékony oxigén és alkohol keverékét gyújtotta be.
Ezt a rakétát vagy rádió irányította, vagy giroszkopikus eszközökkel automatikusan haladt a célja felé. Mivel többszörösen gyorsabb volt, mint a hang, a becsapódás előtt nem lehetett észlelni.
Egy másik német rakéta, amely még kialakítási stádiumban volt, az „A9” megjelölést kapta. Ez a rakéta még nagyobb volt, több, mint 1,5 t súlyú, és nagy szárnyszélességei lehetővé tették, hogy 3000 mérföld távolságra repüljön. Ezt a híres Peenemünde-i katonai kísérleti állomáson gyártották, és elérte a hihetetlen óránkénti 5670 mérföldnyi (mintegy 8000 km/óra) sebességet.
Egy hosszú távú bombázógép (amelyet, amint a dokumentumok mutatják, még nem lehetett legyártani, mert a háború túl gyorsan befejeződött) alkalmas lett volna arra, hogy Németországból 40 perc alatt elérje New York-ot.
Egyetlen nagy nyomású kabinban ülő pilóta által vezetve mintegy 154 mérföld magasra emelkedett volna 500 mérföld/óra kezdősebességgel, hogy mindössze 4 perc alatt elérje a magasságát. Innentől a külső atmoszférán suhant volna keresztül, az üzemanyagát felhasználva, majd a célpontját lerombolva. Száz ilyen típusú bombázóval a németek becslés szerint a Föld minden városát el tudták volna pusztítani, csupán néhány napig tartó katonai akciók keretében.
A németeknek azon pilótákat érintő találmányaik is voltak, akiknek el kellett volna hagyniuk a szupersebességgel haladó repülőgépet. Normális körülmények között a fej leszakadna, és az ejtőernyő a kinyíláskor a lyukaktól szitává válna. Annak érdekében, hogy megelőzzék e szerencsétlen eseményeket, feltaláltak egy katapultot, amely azonnal, egy pillanat alatt kilökné a pilótát. Az ejtőernyő már tele volt az egymást keresztező kötelékek által kialakított lyukakkal, ami lassította az esését egészen addig, amíg a csökkenő nyomás automatikusan ki nem szabadította a normál ejtőernyőt.
A rádió által vezérelt lövedékek német változata volt a víz alatti torpedó, amely a megtámadott hajó propellerének zörejétől vonzva csalhatatlanul érte volna el a célját. Óránként mintegy 40 mérföld sebességgel működött, és maga után semmilyen gőznyomot nem hagyott. Mihelyt a célhajó alatt volt, a robbanás bekövetkezett.
A Német Birodalom e mesés találmányainak és az ilyen futurisztikus fegyvergyártásnak a fényében a Német Birodalom Propagandaminisztériumának gyakran ismételt jelszavai a nép háborús erőfeszítéseinek ösztönzésére teljesen ésszerűnek és egyáltalán nem értelmetlen beszédnek látszottak. Valójában, ha a háború csupán néhány hónappal tart tovább, vagy az invázió csupán fél évvel később történik, Berlin a háborút megnyerhette volna. E fegyverek közül néhány csak kísérleti stádiumban volt a gyártás kezdetén, és ha több idő állt volna rendelkezésre, készen álltak volna bevetésre. Egymagában már a rádió által nagy pontossággal vezérelt hatásuk is bizonyos borzalmat váltott volna ki. De nemcsak ezek a távirányítású lövedékek, hanem a lökhajtású légierő is megsemmisítette volna a Szövetségesek bombázó egységeit, mivel a rádió által vezérelt torpedók kiküszöbölték volna az ellenséges csapatszállításokat és hadihajókat. Ludwig A. Fritsch amerikai lelkész szerint a németektől, ezektől „az óriás tudósoktól, akik felfedezték a tüdővész, tífusz és diftéria bacilusát és azok ellenszerét, hogy megszabadítsák az emberiséget ezektől a katasztrófáktól, akik képesek voltak előidézni az atommag-hasadást, felfedezni a röntgensugarakat, zsírt készíteni a szénből, és akik a Földön a legnagyszerűbb eszközöket tervezték”, az amerikaiak több száz tonna súlyú szabadalmat raboltak el. E rablások értéke felbecsülhetetlen; akkori értékük dollár milliárdokban volt kifejezhető, ma pedig dollár billiókat érnek. Ahogy a Westfaelische Nachrichten oly higgadtan adta a világ tudtára: „Szabadalmai és találmányai elrablásával a német nép ténylegesen olyan mértékű jóvátételt fizetett, amilyet a történelem során korábban soha egyetlen nemzet sem. Ezeket a tényeket többé-kevésbé könnyedén figyelmen kívül hagyják külföldön.” És hozzátehetjük: a háború utáni Németországban is! A Szövetségesek által eltulajdonított szabadalmak összmennyisége és értéke csak durván becsülhető meg. John Gimel, amerikai történész professzor (Kalifornia-Düsseldorf) azokra a példákra hívja fel a figyelmet, amelyekben egyetlen német tudós vagy műszaki szakember intellektuális munkája egymagában X millió dollár hasznot hajtott az amerikai társaságoknak. E történész feltárása szerint a Szövetségesek erői a német intellektuális tulajdont és szabadalmakat 4,8-12 billió dollár értékben rabolták meg.
A vállalatok és szakértők képviselői 1948. június 16-án Königsstein-ban rendezett konferenciájának jegyzőkönyve szerint az elrabolt tervek, szabadalmak és védjegyek értéke 12-30 billió német márka között mozog, amelyek közül a legnagyobb valószínűség szerint az utóbbi szám tűnik pontosabbnak. A német intellektuális tulajdon körében a „győzők” elkoboztak 346 000 német szabadalmat, mint hadizsákmányt, amelyből 200 000 német szabadalom más országokban volt bejegyeztetve. A végösszegbe kell továbbá sorolni 20 870 német védjegyet és 50 000 új színárnyalatot, amiket az IG Farben kutatási központjaiban alakítottak ki. Herbert Grabert szerint (1952) az elkobzások mindösszesen 30 billió német márka veszteséget jelentettek Németország számára.
Egyáltalán nem meglepő, hogy még az elrabolt szabadalmak összmennyiségére vonatkozó érték becslésére sem létezik semmilyen végleges és ellenőrizhető szám sehol, még a minisztériumokban sem, ahol elvárható lenne, hogy meg kell őrizni. Így például a DIHT (Deutsche Industrie und Handelstag = Német Ipari és Kereskedelmi Kongresszus) csak annyit tudott megvallani, hogy „ilyen ismeret – sajnos – nem elérhető”.
A DPMA (Deutsches Patent und Markenamt = Német Szabadalmi és Védjegyhivatal) úgy találta: „Az igen régi elkobzás következtében nem lehet mennyiségileg meghatározni az elszenvedett jóvátétel értékét a német szabadalmak védelméhez fűződő jogok alapján.”
Milyen irányelvek szerint értékelhetők a Német Birodalomnak és a német népnek okozott veszteségek és károk?
Az elrabolt szabadalmak és termékek értékéhez az eltelt időt és a termékek kifejlesztéséhez szükséges költségeket hozzá kell adni. A német közgazdaság profitveszteségét meg kell határozni abban az esetben, ha egyáltalán lehetséges ilyen költségértékelés, mivel az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején egy ilyen törekvés a Nyugatnémet Ipari és Kereskedelmi Kamara részéről kudarcot vallott volna azon vállalatok kedvezőtlen reagálása miatt, amelyek féltek az adózási következményektől, ha megadják veszteségeik valódi értékét, még akkor is, ha ez a megközelítő értékelés csillagászati méretű becslés lenne.
A jelek szerint C. Lester Walker a hihetetlen nagyságot így érzékeli: „1945-ben az intellektuális kincs legnagyobb eltulajdonítása ment végbe. Walker – Washington látószögéből – megállapítja: a nemzetiszocialista Németország felfedezett és elrabolt tudományos, ipari és katonai titkai a legnagyobb ilyenfajta rablást jelentették a világon, egy egész nemzet intellektuális kincsének először végbemenő, egyetemes és teljes kizsákmányolását.” Ténylegesen ez az intellektuális tulajdon legnagyobb eltulajdonítását jelenti az emberi történelemben.
(Ford.: Tudós-Takács János)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
