Február 21-én Hajdúdorogon, a Boldog Ceferino Intézet „Cigánypasztorációs tapasztalatcsere a Kárpát-medencében” elnevezésű programsorozatán a cigánypasztoráció területén dolgozó egyházi és civil szakemberek, határon innen és túlról érkezett egyházmegyei referensek, felzárkózást segítő munkatársak, valamint tanodák, közösségi házak vezetői vettek részt.
Bár az országban és a szomszédos államokban is számos cigánypasztorációs kezdeményezés működik, főként oktatási, vallási, szociális területen, a szakemberek sokszor eltérő megközelítésben dolgoznak. Egy-egy ilyen összejövetel viszont jó alkalom arra, hogy értő fülekre találjanak az egymás között megosztott problémák, megismerjék egymás munkáját, módszertanaikat megbeszéljék egymással.
Fontos, hogy saját tapasztalatokat, benyomásokat szerezzenek az egyházmegyék képviselői, közösségvezetők, pedagógusok, szociális szakemberek és referensek, hiszen a 2017-ben indult „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében” projektet éppen az hívta életre, hogy a cigánypasztorációs tapasztalatcsere segítse a munkatársakat abban, hogy a közösségek valós problémáira koncentráljanak, és lelki kísérés eszközeivel is segítsék a rájuk bízottakat; elsősorban a hiányt szenvedők személyére és közösségére reagáljon, valós problémáik megoldásában vállaljon velük közösséget.
A Boldog Ceferino Intézet fogja össze ezt az együttműködést. Az intézet szakmai vezetője szerint fontos hangsúlyozni, hogy a pasztorációban ez alatt mindenekelőtt az evangelizációt kell elősegíteni.
Erre láthatunk jó példát Hajdúdorogon is. Kifejezetten szép út vezet a Balogh Sándor útig. Hosszan elterülő legelők, melyeken egybegyűl a csapadék, így olyan, mintha hangulatos kis tavak között kanyarogna az út. A tetszetős látkép mögött azonban szomorú valóság rajzolódik ki: düledező házakban élő családok, jelenleg ötven, akik a 1980-as években épült „szocpolos” lakásokban próbálnak meg élni, jobbára egyik napról a másikra.
A telepet a cigánypasztorációval foglalkozó referenseknek mutatta meg Budai János diakónus, akit több mint tíz évvel ezelőtt Kocsis Fülöp érsek-metropolita bízott meg azzal, hogy a mély szegénységben élő embereknek segítsen.
Fáradhatatlanul teszi a dolgát azóta is: gyümölcsöskerttel, úti ikonnal, közösségi térrel gazdagodott az utca – neki és a parókiának köszönhetően.
Bár nehezen mérhető konkrétan egy ilyen munkakörben a siker, János atya mégis kézzelfoghatóvá tudja tenni, amikor bekíséri Gyula és Marika portájára a felzárkózást segítő munkatársakat és a tanodák, közösségi házak vezetőit. Büszkén meséli a hajdúdorogi diakónus, hogy a házaspár maga építette házát, ahol négy lánygyermeküket nevelik.
Közmunkaprogramban dolgoznak mindketten, összesen 230 ezer forintot keresnek, ebből hozzák ki megélhetésüket. Mindegyik lány iskolába jár; a legidősebb, Ramóna, a Debreceni Egyetemre, jogász szakra – mondja Budai János, akit gyorsan kiegészít Marika: azért dolgoznak, hogy a lányoknak ne ilyen körülmények között kelljen élniük, ha nagyok lesznek.
A házaspár az otthonukba is bebocsátást enged. A helyiségek szűkösek, ahol csak tudtak fekhelyeket alakítottak ki, de tisztaság, rend van, érezni az otthon melegét.
Néhány házzal lentebb Dániel fogadja a kis csapatot, aki nyolc gyermek édesapja. Haszonállatok tenyésztéséből tartja fent a családot, nagyobb gyerekei mind besegítenek a lovak, disznók, kecskék gondozásában.
„Dáni” maga tette rendbe kertjét, de a Görögkatolikus Egyház segített azt kiszántani, majd vetőmagokat is adott, hogy megtermelhessék maguknak a zöldségeket. Ezúttal is köszönetet mondott János atyának, hogy segédkezett kéménye felépítésében is, építőanyagot és kőművest szerzett hozzá.
Elsődleges feladatunk, hogy azokat a közösségeket, akik már hívők vagy nyitottak a vallás iránt, lelkileg támogassuk. Itt, a telepen egy formálódó közösséggel találkozhattunk. Ezzel kapcsolatban is a lelkipásztorokat különféle módszertanokkal, bevált gyakorlatokkal látjuk el. A pasztorációban résztvevők nem mindig tudják a roma emberek hétköznapi problémáit megoldani, de azokat az erőket, amiket a keresztényi elköteleződés mozgat, be tudják építeni a közösségek életébe.
Nagyon fontos, hogy az Egyház minden támogatást megadjon azoknak, akik keresik az utat, csak nem tudják, hogy hogyan induljanak el – hangsúlyozta Bángi-Magyar Anna. – Ugyanakkor meghívtak olyan szakembereket is erre a napra, akik például a „Felzárkózó települések programban” inkább szociális, mintsem lelki támogatást tudnak nyújtani a romáknak. Ilyen a Hajdúdorogi Főegyházmegye képviseletében Nuszer Krisztián, aki a pocsaji és hencidai Jelenlétpont házakat koordinálja.
A nap folyamán a tanodák lehetőségeit a karcagi marista TIP Tanoda munkatársai mutatták be, majd Szabó Henriett kultúrantropológus beszélt a roma származású hallgatók hátterének szerepéről előrehaladásukban.
A program célja hosszú távon az, hogy a kárpát-medencei cigány közösségek között is élő kapcsolat legyen; meglátogassák egymást, közös lelki és közösségi programjaik legyenek. Ennek során láthatják, hogy van a falun kívül élet, s ez inspirálhatja őket arra, hogy tanuljanak, közösségbe járjanak, részt vegyenek ilyen alkalmakon.
Létrejött már néhány ilyen alkalom, aminek hatására volt, hogy iskolát találtak a szülők gyereküknek, vagy egyik-másik település kulturális programjaiban vettek részt, országos lelkigyakorlatok rendszeres résztvevőivé lettek – ismertette Bángi-Magyar Anna.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
