Christina Hoff Sommers 2000-ben megjelent, majd 2013-ban bővített kiadásban újra kiadott könyve, The War Against Boys, sokkolóan pontos diagnózist ad arról, hogyan váltak a fiúk és a férfiak az elmúlt évtizedekben egy olyan kulturális és intézményes háború áldozataivá, amelyet kevesen mernek néven nevezni. Sommers – aki maga is liberális gyökerű gondolkodó, ám a radikális feminizmus túlkapásait következetesen bírálja – a könyvben statisztikai adatokkal és pedagógiai példákkal mutatja be, hogyan alakult ki a fiúk oktatási, pszichológiai és társadalmi háttérbe szorítása.
Sommers könyvének központi állítása, hogy a fiúk hátrányait a mai nyugati iskolarendszer nemcsak nem orvosolja, hanem fokozza is. A „mérgező maszkulinitás” narratívájával szembeállítva megmutatja, hogy a fiúk természetesebb temperamentumát – energikusabb, kockázatvállalóbb, versengőbb viselkedést – egyre inkább patologizálják. Az iskolákban a fegyelmezési arányok drasztikusan a fiúk ellen szólnak, a túlzott ülőmunka, a verbális teljesítményre helyezett hangsúly és a korai érzelmi fegyelem elvárása miatt sok fiú már kisgyermekként kudarcélmények sorozatát gyűjti.
A szerző világosan bemutatja, hogy a fiúk tanulmányi eredményei az 1980-as évektől folyamatosan romlanak a lányokhoz képest: kevesebben járnak felsőoktatásba, nagyobb arányban hagyják el idő előtt az iskolát, és sokkal gyakrabban kerülnek speciális nevelési kategóriába. Sommers kiemeli: mindez nem azért történik, mert a lányok sikeresebbek – ez örvendetes –, hanem mert a fiúk sikertelenségét nem tekintjük problémának. Mintha természetes lenne, hogy ők maradnak le.
A könyv nagy érdeme, hogy rámutat a fiúkat érintő hátrányok ideológiai gyökereire. Sommers részletesen bemutatja, hogyan vált az oktatáspolitikát alakító „gender equity” mozgalom a lányok előnyben részesítésének eszközévé. Ahelyett, hogy valódi egyensúlyra törekedtek volna, a radikális feminista szemlélet az elmúlt évtizedekben azt sugallta, hogy a fiúk természetüknél fogva „túl dominánsak”, „túl agresszívek”, ezért az iskolának célzottan le kell törnie a maszkulin mintákat.
Ez az ideológia nemcsak az oktatási programokban jelenik meg, hanem a közbeszédben is. A fiúk problémáit gyakran bagatellizálják, sőt, bűnként értelmezik. A „fiúprobléma” kifejezést sokszor úgy használják, mintha a fiúk lennének a társadalmi gondok forrásai, nem pedig azok elszenvedői. Sommers világosan kimondja: a fiúk kriminalizálása és hibáztatása nem vezethet egészségesebb, kiegyensúlyozottabb társadalomhoz.
A férfimozgalom számára a The War Against Boys alapműnek számít, hiszen Sommers tudományos igényű érveléssel és adatokkal támasztja alá mindazt, amit a fiúk és férfiak érdekvédői évek óta mondanak. Az iskolákban tapasztalható diszkrimináció, a fiúk természetes fejlődési sajátosságainak figyelmen kívül hagyása és a férfiak leértékelése egy rendszer szintű probléma.
A könyv megerősíti, hogy a férfiak helyzete nem „privilegizált”, ahogy azt sokszor halljuk. Ellenkezőleg: az iskolapadból kikerülve egyre több fiú érzi úgy, hogy nincs helye a világban. A társadalom ugyan elvárja, hogy felnőttként dolgozzanak, védelmezzenek és eltartsák a családjukat, de fiatal korukban folyamatosan azt hallják, hogy ők a probléma részei. Ez a kettős mérce mély sebeket ejt az önértékelésükön, és magyarázatot ad a fiúk körében megugró depresszió- és öngyilkossági arányokra.
Sommers nem marad meg a diagnózisnál, hanem konkrét javaslatokat is tesz. Úgy véli, vissza kell térni ahhoz a felismeréshez, hogy a fiúk és lányok eltérő fejlődési ütemben érnek, és ezt figyelembe kell venni az oktatásban. Több mozgást, több szabadtéri tevékenységet, versengésbarátabb pedagógiát és férfi példaképeket kell biztosítani a fiúk számára.
A könyv másik fontos üzenete, hogy el kell hagyni a nemek közötti „nullaösszegű játszma” logikáját. A lányok támogatása nem jelentheti a fiúk háttérbe szorítását. A társadalomnak egyaránt szüksége van erős, egészséges önértékeléssel rendelkező férfiakra és nőkre – nem egymás rovására, hanem egymást kiegészítve.
A The War Against Boys ma is aktuálisabb, mint valaha. Christina Hoff Sommers világosan és bátran kimondja: a fiúk és férfiak leépítése nem egy igazságosabb világot hoz el, hanem egy megtört, irányt vesztett társadalmat. A könyv egyszerre hívja fel a figyelmet az oktatásban és kultúrában zajló egyoldalú változásokra, és ad kapaszkodót azoknak, akik szeretnének tenni a fiúkért.
A férfimozgalom számára Sommers munkája nemcsak igazolás, hanem inspiráció is: ideje újra kimondani, hogy a fiúk is számítanak. Nem elég elkerülni a hátrányos megkülönböztetést – tudatosan dolgoznunk kell azon, hogy a fiúk is megkapják azt a támogatást és megbecsülést, amelyre a lányoknak joggal igényt tartunk.
Ha van könyv, amely megmutatja, miért kell a férfiak érdekvédelmével foglalkozni, akkor ez az.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
