Az etruszk művészet halállal kapcsolatos ikonográfiája bővelkedik különleges, sokszor félelmetes démoni alakokban. Közülük is kiemelkedik Charun, a haláldémon, aki az elhunytakat kíséri az alvilágba. Jellegzetes megjelenése és változatos szerepei izgalmas bepillantást nyújtanak az etruszk túlvilág-képzetekbe.
A halál démonai az etruszk ikonográfiában
Az etruszk művészet klasszikus és hellenisztikus korszakában gyakran tűnnek fel démonikus lények a halál tematikájához kapcsolódva. Közülük a legismertebb Charun (vagy Charu), akinek neve több etruszk feliraton is szerepel, és amely a görög mitológia alvilági révészének, Kharónnak a nevéből származik.
Bár neve a görög Kharónra utal, Charun ábrázolása és szerepe jelentősen eltér a görög mitológiában ismert révésztől. Kharónt rendszerint öregemberként ábrázolják, aki csónakjával átkel a holtakat szállító folyón. Ezzel szemben Charun az etruszkoknál inkább kísérő – pszükhopomposz –, aki gyalogosan, lóháton vagy szekéren vezeti a holtakat az alvilágba, néha el is ragadva őket élő szeretteiktől – írja az Archeo Media.
Erőszak, halál és büntetés
Charun gyakran jelenik meg erőszakos vagy halállal kapcsolatos jelenetekben. Franz De Ruyt értelmezése szerint pokoli istenségként a gonoszok lelkét is büntetheti. Előfordul, hogy Hádész kapuját őrzi – mint például a Caronti- és az Aninas-síremlékekben –, vagy olyan ábrázolásokban tűnik fel, amelyek a halottak alvilágba való átkelését jelenítik meg, ahogy azt a vulci François-síremlék is mutatja.
A haláldémon megjelenése markáns: izmos test, kékes vagy sápadt arcbőr, bozontos szakáll, vastag szemöldök, kampós keselyűorr, hatalmas száj, agyarak és hegyes fülek jellemzik. Legfőbb attribútuma a nagy kalapács, amely a halottak megfélemlítésére, az áldozatok ütlegelésére, vagy Hádész kapujának lezárására szolgálhat. Ez utóbbi az elhunytak visszatérésének megakadályozását jelképezi.
A kalapács mitikus jelentése
Egy etruszk mítosz – amelyet a Kr. e. 4. század végéről származó perugiai bronztükör ábrázol (Berlini Állami Múzeum) – szerint Atharpa istennő a sors rögzítésének eszközeként kalapáccsal formázott egy szöget. Ezzel a tettével végérvényesen meghatározta az emberek sorsát. A Charun-kalapács ennek a mitikus jelentésnek is hordozója lehet.
Charunt gyakran ábrázolják karddal vagy tekercset tartva, esetenként kígyókkal a karján vagy fején, illetve hatalmas szárnyakkal – mint például a tarquiniai Ogre-síremlékben.
Bár alapvetően nem azonos a görög révész szerepével, néhány ábrázolás kivételt képez: például a Tarquiniai Kék Démonok Sírja a csónakban álló, evezőt tartó démon alakját mutatja, aki valóban a lelkeket szállítja.
A Pokoli Quadrigán
A sarteanói Pokoli Quadriga sír egy démoni alakot ábrázol, aki négyesfogatot – két griffet és két oroszlánt – hajt az alvilág felé. Egyes kutatók szerint ez is Charun, bár az értelmezés vitatott. Ha igaz, ez lehet az első ismert ábrázolás, ahol pokoli démon szekeret vezet a túlvilágra.
Charun gyakori kísérője Vanth, a szárnyas istennő, aki szintén az alvilághoz kötődik. Közös ábrázolásuk megtalálható az Aninas- és François-sírokban is.
A Caronti-sír különösen érdekes: a sírkamra két ajtajának két oldalán összesen négy démont ábrázolnak, akiket a feliratok mind Charunként azonosítanak. Három közülük melléknevet is kapott, Charun Chunchules, Charun Huths, Charun Lufe. A „Charun Chunchules, Charun Huths, Charun Lufe” feliratok etruszk nyelven íródtak, amely máig is csak részben megfejtett nyelv. Emiatt a pontos fordítás nem teljesen ismert, de néhány kutatónak vannak értelmezési kísérletei ezekre az epithetonokra. Tehát a három melléknév nem fordítható le biztosan, de valószínűleg különböző aspektusait vagy szerepeit jelölik ugyanannak a démoni lénynek. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy több démonról szól a felirat, akiknek különböző feladataik voltak: „Charun, a kapuőrző”; „Charun, a kísérő”; „Charun, a végrehajtó”.
Ikonográfiailag – amikor nem szerepel névvel – gyakran nehéz megkülönböztetni Charunt más démonoktól. Szerepei is rendkívül változatosak: kísérő, büntető, őrző vagy akár szállító is lehet. Mindez jól tükrözi az etruszk halálfelfogás komplexitását és a túlvilági lét sokszínűségét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
