Challenge Cup nélkül, de hat magyar fiatallal – rajtol a komáromi röpisek új idénye Orosky Tamás2025. 10. 27., h – 17:06 Komárom |
A bajnoki ezüstérmes komáromi férfi-röplabdacsapat saját nevelésű játékosával, Sánta Jánossal beszélgettünk az extraligás rajt előtt.
Vasárnap este Myjaván kezdődött meg az extraligás szezon a Duna-partiak számára (0:3). Az erdőhátiakkal a felkészülés során is találkoztak a komáromiak, akik a Belatti Kupán bevallottan nem akarták felfedni előttük minden kártyájukat a 3:0-ás vereségük alkalmával.
„A kupanegyeddöntőben is velük találkozunk majd november elején, nem akartuk, hogy teljesen fel tudjanak belőlünk készülni
– árulta el lapunknak Sánta János, a VK UJS Spartak saját nevelésű játékosa, még a hétvégi bajnoki vereség előtt. –
Ezzel együtt is a második helyen végeztünk a hazai tornán. Új elemként jártunk Ausztriában, de megmérkőztünk a budapesti MAFC-vel és a VKP-ről Slovanra átkeresztelt pozsonyiakkal is.”
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Extraligás ezüst a férfiaknál, extraligás bentmaradás női vonalon – a komáromi röplabdaklub történelmi idényen van túl. Ferencz Dáviddal, az egyesület alelnökével, menedzserével a nemzetközi kupaszereplésről, a saját nevelésű játékosokról és az anyagiakról is szót ejtettünk.
Mennyire bosszantó vagy épp fájó visszagondolni a pozsonyi VKP elleni döntősorozat harmadik, hazai meccsére, amikor a sorozat 1:1-es állásánál, 2:0-nál úgy tűnt, a visszaszerzett pályaelőnnyel elég csak a hazai találkozókat behúzni és aránylag simán meglehet a bajnoki címvédés?
A mérkőzés után eléggé fájt, hogy innen kikaptunk, nemcsak a vezetőségnek, az edzőknek, a játékosoknak talán még jobban. Nagyon közel voltunk a győzelemhez, sőt, azt mondom, még a sorozat legelső meccsében is benne volt, hogy azt is megnyerhetjük Pozsonyban. A VKP azonban nagyon kiegyensúlyozott csapat, tapasztalt játékosokkal, akik számukra kedvezőtlen állásnál is meg tudják fordítani a mérkőzést. Olyan röplabdázóik vannak, akik nem csak egy-egy minőségi szervára képesek, hanem egymás után négyre-ötre. Olyan bombákra, amelyek ász értékűek.
A harmadik meccsen négy játszmán át kimagasló játékot nyújtottunk. A VKP a harmadik szettől úgy kezdett adogatni, hogy nekünk azzal nagy gondjaink támadtak, nem voltak kompaktak a sávjaink. Azon a találkozón egyértelműen a szervák-labdafogások voltak a mérvadóak, sőt, a többin is. Nálunk az utóbbi picit gyengébb volt, ebből kifolyólag pedig a támadásépítések sem lehettek olyan hatékonyak.
A szezon másik csúcspontja a Challenge Cup-szereplés volt, ahol picit hasonló helyzet állt elő: a 2. fordulóban a svájci Näfels otthonában már-már úgy tűnt, meglesz az idegenbeli győzelem és a továbbjutás a hazai vereség után. Az, hogy nem jött össze egy újabb kör, mennyire vetette vissza a csapatot mentálisan? Hogy már „csak” a hazai küzdelmek maradtak?
A kinti találkozónak 3:1-re kellett volna végződnie a javunkra… Pár nap kellett hozzá, hogy feldolgozzuk a történteket, de megráztuk magunkat, és azt mondtuk, történt, ami történt, megyünk tovább és a bajnokságra fókuszálunk. A bajnokságban teljes mértékben elértük a célunkat, ami az éremszerzés volt, a vezetőség szempontjából sikeres idényt tudhattunk magunk mögött, annál is inkább, mivel a női csapatot is bent tudtuk tartani az extraligában.
Kapcsolódó cikkünk
Nem hoztak szerencsét a húsvéti ünnepek Pati-Nagy Simonéknak, a bajnoki címvédő 3:1-es hátrányba került a pozsonyi VKP ellen a férfiextraliga döntős sorozatában.
Pedig a fővárosban egy héttel ezelőtt majdnem a maximumot hozták ki a komáromiak a két idegenbeli meccsből: az elsőn csak az ötödik szett döntött a házigazda javára, a másodikon viszont tükörsima győzelmet aratott a címvédő.
„Nagyszerű meccs volt, a szezon egyik legjobbja. Minden egyes csapattársammal öröm volt a pályán lenni”
– nyilatkozta a Šport napilapnak Peter Mlynarčík, a komáromiak egyik ásza.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Egy év elteltével sem borult a papírforma: a férfiröplabda Niké Extraliga 2025-ös, szombaton rajtoló döntőjében is a pozsonyi VKP lesz a címvédő komáromiak ellenfele.
A képlet abból a szempontból is hasonló, hogy tavaly is az alapszakaszelső VKP és a -második komáromiak találkoztak a végletekig kiélezett fináléban, a pozsonyiak pályaelőnye mellett. Akkor 1:0-ra, 2:1-re és 3:2-re is vezettek a komáromiak, akik hazai pályán bajnok-avatásra készültek, de aranyszettben elveszítették a hatodik meccset. Azonban nemhogy nem törtek meg, hanem lendületes, jó röplabdát bemutatva győzni tudtak a fővárosban a sorsdöntő hetedik mérkőzésen, megszerezve ezzel a klubtörténet harmadik bajnoki címét.
Idén pedig jöhet a negyedik?
Párosmeccsek kezdésnek
Aláírnám a 4:3-as végeredményt most is, mert arra számítok, hogy hosszú lesz az idei sorozat. A tavalyi döntő visszavágója érdekes lesz, eleve azzal is, hogy két teljes napon át kell maximálisan koncentrálni az első két hétvégén
– mondta lapunknak Sánta János, a Duna-partiak fiatal játékosa utalva a lebonyolításra: most szombaton és vasárnap a VKP, bő egy héttel később, április 20-án és 21-én pedig a komáromiak lesznek a házigazdák az egyik fél négy győzelméig tartó sorozatában.
– Mindkét oldalon vannak idősebb röplabdázók, akiknél a regeneráció is befolyásoló tényező lehet, de nem merném megjósolni, kinek fog ez kedvezni.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak két hete fejeződtek be a felsőházi rájátszás küzdelmei, de szombaton (19.00) már a playoff-elődöntők első meccseit rendezik a férfiröplabda Niké Extraligában: Forró Balázsék a Myjavát fogadják.
A kettő között rohamtempóban lezavarták a negyeddöntőket is: a komáromiak a papírformának megfelelően 2:0-ra nyerték a minisorozatot a besztercebányai fiatalok ellen. Igaz, a rendkívül hosszú, ŠVK Tatran Slovenská Ľupča-UMB Banská Bystrica hivatalos név alatt futó rivális mindkét meccsen elcsent egy-egy szettet a Duna-partiaktól.
Mindenképpen jó felkészülést jelentett ez a két találkozó az elődöntőre, mert nagyon sokat fejlődött az UMB, főleg védekezésben. Évről évre jobbak, néhány idény múlva komoly riválissá válhatnak
– mondta lapunknak Forró Balázs, a komáromiak játékosa.
Playoff = korai kelés?
A Duna-partiak remek formába lendültek a szezon legfontosabb részére. Február legelején még szoros meccsen kikaptak a VKP-tól 3:2-re, de azóta zsinórban hat győzelemnél járnak – ezzel pedig sikerült visszaelőzniük a tabellán a Myjavát, akiket az alapszakaszban is a harmadik helyre szorítottak le.
„Az azért izgalmas volt, hogy az utolsó fordulóban legalább két szettet kellett nyernünk Eperjesen a biztos második helyhez. Harmadikként a Svidník lett volna a negyeddöntős ellenfelünk, így megspóroltunk egy hatórás utat keletre”
– magyarázta Forró. Hozzátette:
A jó szériának nincs különösebb magyarázata, csak a jó edzések és a jó felkészülés. Gyakorlás, gyakorlás, a playoffban ez a jelszó. Annyira, hogy volt csapattársam, a most Nyitrán játszó Emanuel Kohút a besztercei meccs másnapján reggel fél 7-kor, amikor azt sem tudtam, hol vagyok, felhívott azzal, hogy azonnal keljek fel, mert playoff van.”
Kapcsolódó cikkünk
Nem jutott be a nyolcaddöntőbe a Challenge Cupban a komáromi férfi-röplabdacsapat, amely a végsőkig kiélezett meccs rövidítésében maradt alul 3:2-re a svájci Näfels otthonában.
A komáromiak kereken tizedik európai párharcuk visszavágójára Svájcba utaztak. A nagyjából 900 kilométeres túrának kivételesen autóbusszal veselkedtek neki, mivel légi közlekedés igénybevételével nagyon nehézkessé vált volna a logisztika, arról nem beszélve, hogy csillagászati összegbe került volna a két repülőút.
A 10 órányi buszútra nem tarthatott a többiekkel Sánta János, aki a hétfői edzésen szenvedett komolyabbnak tűnő bokasérülést. Helyét a 13-as meccskeretben Samuel Šuňaj foglalta el.
A Duna-partiak a 3:2-es hazai vereség ellenére bizakodva várták a csütörtök esti visszavágót. Egyrészt volt már hasonló tapasztalatuk nemzetközi színtéren: tavaly, ugyancsak a Challenge Cupban a luxemburgi Stroossen ellen vívták ki idegenben a továbbjutást a hazai botlás után. Másrészt pedig mindannyian úgy érezték Forró Balázsék, kicsit saját magukat verték meg az első meccsen. A Näfels jelenleg nem a legjobb időszakát éli: ugyan stabil szereplői az európai kupaporondnak, ott azonban 2019 óta a múlt heti, komáromi sikerük volt az első.
A visszavágón pedig megszületett a második is, a lehető legkiélezettebb meccsen.
Az első, hullámzó szettet a komáromiak nyerték: hatpontos előnyüket ugyan 21:21-nél leadták, akkortól viszont már csak ők szereztek pontot (21:25 — 0:1). A második játszmát végig vezetve hozták a svájciak (25:19 — 1:1), így mindkét csapat tudta, mennyire fontos lesz a harmadik játékrész. Huzakodtak is sokáig, végig fej fej mellett haladtak, mígnem Forró Balázsék a legfontosabb pillanatban ugrottak el 19:19-ről 19:24-re. Úgy tűnt, a 20:25 és a vezetés újbóli megszerzése olyan lendületet ad a Duna-partiaknak, ami elég a győzelemhez. 9:14-ről azonban a Näfels 16:14-re fordított. És bár a vendégeknek még így is volt két meccslabdájuk, 27:25 után jöhetett a továbbjutásról döntő aranyszett.
Ebben szinte végig a svájciak vezettek. A kritikusnak számító 13:11-ről még egyenlítettek Pati-Nagy Simonék, 14:13-nál azonban a hazaiak éltek rögtön az első meccsladájukkal. 15:13-ra nyerték a tie-breaket, 3:2-re a meccset, és végül kettős győzelemmel jutottak be a sorozat nyolcaddöntője.
A legjobb 16 között a székesfehérvári MÁV Előre is ott lesz, amely az UVC Grazot búcsúztatta.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak a tie-break döntött a svájci Näfels javára a komáromi férfiröplabdázók elleni Challenge Cup-meccsen, a nyolcaddöntőbe jutásért zajló párharc első felvonásán.
A mérkőzés kezdeténél az volt az ember érzése, a hazaiak fél lábbal az öltözőben maradtak. Rögtön az első szerva rossz lett, amit rövidesen két újabb követett. 2:5-nél pedig František Ogurčák ébresztőt fújt — egy időkérés alkalmával. Fel is pörögtek a komáromiak, leküzdve az idegességet. S bár nem volt hibátlan a játékuk, könnyen visszajöttek egálközelbe. Másként a fantasztikus hangulatban nem is lehetett volna: a szépen megtelt csarnok minden megingás ellenére folyamatos dobolással buzdította kedvenceit. Halanda és Mynarčík irgalmatlan erejű lecsapásait nem tudták menteni a svájciak, Forró Balázsék blokkja pedig jól követte a vendégtámadásokat. Hogy mégis fej fej mellett huzakodtak a csapatok a szettért, az elsősorban azért volt, mert a zöld-sárga ellenfél kicsit kevsebbet hibázott. Az ide-oda „pattogó” szettlabdákból végül a svájciak jöttek ki győztesen 29:31-gyel — 0:1.
Az egymás után rontott három szerva, Mlynarčík luftja és túlütése leginkább azt jelezte, a komáromiak saját magukat győzik le eddig. A Näfels csapata ugyanis az első játékrész után sem tűnt rettenthetetlennek. Az, hogy nincsenek magassági fölényben, már a bemelegítésnél egyértelmű volt, de a játék során az is igazolódott, hogy nem egy önbizalomtól duzzadó rivális a svájci (szemben például a komáromiak előző körös ellenfelével, a luxemburgi Stroossenn-nel). A fiatal gárdában sokkal kisebb tűz égett, mint a hazaiakban — cserébe mikor túlzottan eluralkodott rajtuk az angolos hidegvér, olasz vezetőedzőjük egy-egy időkéréssel mindig felszította bennük a harci tüzet.
Így aztán ismét a lehető legszorosabban alakult az állás a második játszmában is. A Duna-partiak a legjobb pillanatban ragadták magukhoz az 1-2 pontos vezetést, és egyenlítettek 25:23-mal – dacára annak, hogy a svájci szakmai stáb mindent megpróbált: egy-egy odasúgást szerva előtt, hosszadalmas cserét, amely során az asszisztens (a bíró nógatása ellenére) a tabletje „jóváhagyására” várt, vagy épp egy önkényes padlótörlést a kispadok között ülő srácot irányítva.
Ugyanakkor maximálisan sportszerű mederben zajlott a találkozó: egy gyors frissítés után a hazai dobszekció is visszatért a lelátóra, ismét biztosítva azt a nem kis plusztámogatást, ami nagyon sokat számít egy-egy kiélezett meccsen.
Úgy tűnt, ütőerőben jobbak a hazaiak, többüktől lehetett sistergős bombákra számítani időnként, míg a svájciaknál az idő múlásával az argentin Corzo volt az egyetlen, aki nehezen visszahozható labdákat küldött a túloldalra. Ennek is volt köszönhető, hogy a harmadik szettben a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki: 9:8 után taroltak a komáromiak, akik 20:8-nál engedélyeztek legközelebb egy pontot az ellenfélnek. De ez nem osztott, nem szorzott, 25:15-tel lett 2:1 az állás.
A nagy előny birtokában bekövetkezett, törvényszerű koncentrációvesztés hazai részről „átnyúlt” a folytatásba is. Mire Ogurčák összekapta védenceit, stabil három-négy pontos vendégelőny alakult ki. A két svájci csere kevésbé látványosan, de fontos stabilitást hozva szállt be a játékba, a támadásbefejezésekből pedig ismét többen vették ki a részüket. A Näfels viszonylag simán hozta a szettet (21:25), következhetett a minden eldöntő tie-break.
A komáromi sportcsarnokban a levegő hőmérséklete egyre csökkent, a meccs harmadik óráját nyitó nézők lelkesedése azonban egy cseppet sem. A svájciak arcán is addig nem tapasztalt elszántság tükröződőtt, így minden adott volt egy remek hajrához. 5:2-nél ütemes vastaps vette kezdetét, ami nem lanyhult – és a hárompontos hazai előny is kitartott 9:6-ig. Néhány hiba után azonban, 9:9-nél minden kezdődhetett elölről. A szurkolók is így érezték, s olyan hangerővel kiabáltak, mint talán a meccs elején utoljára. Gyakorlatilag arról szóltak az utolsó pontok, ki az, akiben még van erő ahhoz, hogy ne hibázzon. A nyerő embernek végül Corzo bizonyult, aki három pontot is bevágott, a Näfels ezzel 15:11-re nyerte a szettet, és 3:2-re a meccset.
A visszavágót egy hét múlva rendezik Svájcban.
Még húzhatnak újat
A bajnokság végső szakasza szombaton már a Myjava elleni elődöntőkkel folytatódik a komáromiak számára. Érdekesség, hogy az UJS Spartak a korábbi években ötször vívott playoff-párharcot az erdőhátiakkal, s minden alkalommal más fázisban találkoztak: 2016-ban a negyeddöntőben (2:1 a komáromiak javára), 2019-ben a helyosztókon (2:0), 2021-ben a döntőben (3:1), 2022-ben az elődöntőben (3:0), legutóbb, két éve pedig a bronzszériában (0:3).
Ebben az idényben négyszer játszottak egymással a csapatok, a bajnoki címvédő háromszor nyert. Intő jel viszont számára, hogy az az egy vereség épp hazai pályán csúszott be.
Ők is és mi is visszanézzük a meccseinket, és megbeszéljük, min kéne változtatni. Azért még tudhatunk újat lépni. Az fontos, hogy sérülés és betegség sem hátráltat senkit közülünk, de ugyanúgy lényeges, hogy menet közben ne bízzuk el magunkat. Egészen biztosan mindent elkövetünk azért, hogy ott legyünk a döntőben
– tette hozzá Forró.
A playoff-elődöntők az egyik fél három győzelméig tartanak, szombat–szerda ritmusban. A másik ágon a pozsonyi VKP ellenfele az alsóházból felkapaszkodó nyitrai csapat lesz
Nehéz jósolni
Messzemenő következtetéseket pedig a szezonbeli egymás elleni meccsekből sem lehet levonni.
A pozsonyiaknál voltak változások a keretben, egy kis ideig kubai légiósuk is volt, mostanra pedig leigazolták Peter Michalovičot, aki ha egészséges lesz, nagy erősségükké válhat. Bár sok meccset játszottunk a VKP-vel az idényben, különböző okok miatt az egyiken sem teljes összeállításban szerepeltünk, nekem is volt sérülésem. Így sok a nyitott kérdés, az első pár meccsen fog csak kikristályosodni, hogy ki milyen röplabdával készül a döntőkre
– jegyezte meg a Duna-partiak saját nevelésű játékosa.
A történeti hűség kedvéért: a 2024/2025-ös idényben 2:2 győzelemnél járnak a csapatok a másik elleni meccseken az extraligában, mindketten nyertek bajnokit hazai pályán és idegenben is. A Szlovák Kupa elődöntőjében tört csak meg a kiegyenlítettség, ott a pozsonyiak kettős sikerrel mentek tovább.
Javuló játék
S ha már krónika, egy kis kitérő erejéig említsük meg az elődöntőket is, melyeken a VKP gond nélkül lépett túl a nyitraiakon (3:0), a komáromiak pedig két kiegyenlített meccs után két sima győzelemmel nyerték a Myjava elleni szériát 3:1-re.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a sorozat előtt is volt sérültjük, a harmadik találkozónkon pedig kiesett egy kulcsfontosságú játékosuk. Ez morálisan is lehúzta őket, és ugyan jól küzdöttek a negyedik meccsen is, a tapasztalat hiánya érződött rajtuk. Másrészt a két utolsó mérkőzésen mi sokkal jobban játszottunk, mint addig, ami biztató a döntő előtt
– tette hozzá Sánta.
Változás a sormintában
Mlynarčík Kasperkevičcsel, a saját nevelésű Sánta Jánossal, Forró Balázzsal, Pati-Nagy Simonnal és az időközben edzővé avanzsált František Ogurčákkal mindhárom eddigi komáromi elsőségből kivette a részét. A tavalyiból is, amikor pontosan ugyanígy, 3:2-vel és 0:3-mal indult a döntős sorozat a Gopass Arénában.
A sorminta aztán Komáromban megváltozott: húsvét vasárnap 2:0-ról veszítettek a hazaiak, hétfőn pedig kitartott a VKP lendülete, és 3:0-lal behúzta a finálé negyedik meccsét is. Bár Pati-Nagy szerint nem ebből adódott az újabb vereségük.
„Új nap, új meccs, ugyanúgy kell hozzáállni, mint az előzőekhez. Teljesen mindegy, mi történt előtte, mert négy győzelemig tart a sorozat, és most sincs vége semminek
– mondta lapunknak a Duna-partiak liberója.
– Sajnos a pozsonyiak meg tudták tartani azt a szintet, amivel a meccs elején nyitottak. Folyamatosan nyomás alatt voltunk, még a harmadik szettben is. Előző nap mi ugyanezt tudtuk hozni, de akkor a harmadik szettben kicsit kiengedtünk, és az a meccsbe került.”
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak két hete fejeződtek be a felsőházi rájátszás küzdelmei, de szombaton (19.00) már a playoff-elődöntők első meccseit rendezik a férfiröplabda Niké Extraligában: Forró Balázsék a Myjavát fogadják.
A kettő között rohamtempóban lezavarták a negyeddöntőket is: a komáromiak a papírformának megfelelően 2:0-ra nyerték a minisorozatot a besztercebányai fiatalok ellen. Igaz, a rendkívül hosszú, ŠVK Tatran Slovenská Ľupča-UMB Banská Bystrica hivatalos név alatt futó rivális mindkét meccsen elcsent egy-egy szettet a Duna-partiaktól.
Mindenképpen jó felkészülést jelentett ez a két találkozó az elődöntőre, mert nagyon sokat fejlődött az UMB, főleg védekezésben. Évről évre jobbak, néhány idény múlva komoly riválissá válhatnak
– mondta lapunknak Forró Balázs, a komáromiak játékosa.
Playoff = korai kelés?
A Duna-partiak remek formába lendültek a szezon legfontosabb részére. Február legelején még szoros meccsen kikaptak a VKP-tól 3:2-re, de azóta zsinórban hat győzelemnél járnak – ezzel pedig sikerült visszaelőzniük a tabellán a Myjavát, akiket az alapszakaszban is a harmadik helyre szorítottak le.
„Az azért izgalmas volt, hogy az utolsó fordulóban legalább két szettet kellett nyernünk Eperjesen a biztos második helyhez. Harmadikként a Svidník lett volna a negyeddöntős ellenfelünk, így megspóroltunk egy hatórás utat keletre”
– magyarázta Forró. Hozzátette:
A jó szériának nincs különösebb magyarázata, csak a jó edzések és a jó felkészülés. Gyakorlás, gyakorlás, a playoffban ez a jelszó. Annyira, hogy volt csapattársam, a most Nyitrán játszó Emanuel Kohút a besztercei meccs másnapján reggel fél 7-kor, amikor azt sem tudtam, hol vagyok, felhívott azzal, hogy azonnal keljek fel, mert playoff van.”
Kapcsolódó cikkünk
Nem jutott be a nyolcaddöntőbe a Challenge Cupban a komáromi férfi-röplabdacsapat, amely a végsőkig kiélezett meccs rövidítésében maradt alul 3:2-re a svájci Näfels otthonában.
A komáromiak kereken tizedik európai párharcuk visszavágójára Svájcba utaztak. A nagyjából 900 kilométeres túrának kivételesen autóbusszal veselkedtek neki, mivel légi közlekedés igénybevételével nagyon nehézkessé vált volna a logisztika, arról nem beszélve, hogy csillagászati összegbe került volna a két repülőút.
A 10 órányi buszútra nem tarthatott a többiekkel Sánta János, aki a hétfői edzésen szenvedett komolyabbnak tűnő bokasérülést. Helyét a 13-as meccskeretben Samuel Šuňaj foglalta el.
A Duna-partiak a 3:2-es hazai vereség ellenére bizakodva várták a csütörtök esti visszavágót. Egyrészt volt már hasonló tapasztalatuk nemzetközi színtéren: tavaly, ugyancsak a Challenge Cupban a luxemburgi Stroossen ellen vívták ki idegenben a továbbjutást a hazai botlás után. Másrészt pedig mindannyian úgy érezték Forró Balázsék, kicsit saját magukat verték meg az első meccsen. A Näfels jelenleg nem a legjobb időszakát éli: ugyan stabil szereplői az európai kupaporondnak, ott azonban 2019 óta a múlt heti, komáromi sikerük volt az első.
A visszavágón pedig megszületett a második is, a lehető legkiélezettebb meccsen.
Az első, hullámzó szettet a komáromiak nyerték: hatpontos előnyüket ugyan 21:21-nél leadták, akkortól viszont már csak ők szereztek pontot (21:25 — 0:1). A második játszmát végig vezetve hozták a svájciak (25:19 — 1:1), így mindkét csapat tudta, mennyire fontos lesz a harmadik játékrész. Huzakodtak is sokáig, végig fej fej mellett haladtak, mígnem Forró Balázsék a legfontosabb pillanatban ugrottak el 19:19-ről 19:24-re. Úgy tűnt, a 20:25 és a vezetés újbóli megszerzése olyan lendületet ad a Duna-partiaknak, ami elég a győzelemhez. 9:14-ről azonban a Näfels 16:14-re fordított. És bár a vendégeknek még így is volt két meccslabdájuk, 27:25 után jöhetett a továbbjutásról döntő aranyszett.
Ebben szinte végig a svájciak vezettek. A kritikusnak számító 13:11-ről még egyenlítettek Pati-Nagy Simonék, 14:13-nál azonban a hazaiak éltek rögtön az első meccsladájukkal. 15:13-ra nyerték a tie-breaket, 3:2-re a meccset, és végül kettős győzelemmel jutottak be a sorozat nyolcaddöntője.
A legjobb 16 között a székesfehérvári MÁV Előre is ott lesz, amely az UVC Grazot búcsúztatta.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak a tie-break döntött a svájci Näfels javára a komáromi férfiröplabdázók elleni Challenge Cup-meccsen, a nyolcaddöntőbe jutásért zajló párharc első felvonásán.
A mérkőzés kezdeténél az volt az ember érzése, a hazaiak fél lábbal az öltözőben maradtak. Rögtön az első szerva rossz lett, amit rövidesen két újabb követett. 2:5-nél pedig František Ogurčák ébresztőt fújt — egy időkérés alkalmával. Fel is pörögtek a komáromiak, leküzdve az idegességet. S bár nem volt hibátlan a játékuk, könnyen visszajöttek egálközelbe. Másként a fantasztikus hangulatban nem is lehetett volna: a szépen megtelt csarnok minden megingás ellenére folyamatos dobolással buzdította kedvenceit. Halanda és Mynarčík irgalmatlan erejű lecsapásait nem tudták menteni a svájciak, Forró Balázsék blokkja pedig jól követte a vendégtámadásokat. Hogy mégis fej fej mellett huzakodtak a csapatok a szettért, az elsősorban azért volt, mert a zöld-sárga ellenfél kicsit kevsebbet hibázott. Az ide-oda „pattogó” szettlabdákból végül a svájciak jöttek ki győztesen 29:31-gyel — 0:1.
Az egymás után rontott három szerva, Mlynarčík luftja és túlütése leginkább azt jelezte, a komáromiak saját magukat győzik le eddig. A Näfels csapata ugyanis az első játékrész után sem tűnt rettenthetetlennek. Az, hogy nincsenek magassági fölényben, már a bemelegítésnél egyértelmű volt, de a játék során az is igazolódott, hogy nem egy önbizalomtól duzzadó rivális a svájci (szemben például a komáromiak előző körös ellenfelével, a luxemburgi Stroossenn-nel). A fiatal gárdában sokkal kisebb tűz égett, mint a hazaiakban — cserébe mikor túlzottan eluralkodott rajtuk az angolos hidegvér, olasz vezetőedzőjük egy-egy időkéréssel mindig felszította bennük a harci tüzet.
Így aztán ismét a lehető legszorosabban alakult az állás a második játszmában is. A Duna-partiak a legjobb pillanatban ragadták magukhoz az 1-2 pontos vezetést, és egyenlítettek 25:23-mal – dacára annak, hogy a svájci szakmai stáb mindent megpróbált: egy-egy odasúgást szerva előtt, hosszadalmas cserét, amely során az asszisztens (a bíró nógatása ellenére) a tabletje „jóváhagyására” várt, vagy épp egy önkényes padlótörlést a kispadok között ülő srácot irányítva.
Ugyanakkor maximálisan sportszerű mederben zajlott a találkozó: egy gyors frissítés után a hazai dobszekció is visszatért a lelátóra, ismét biztosítva azt a nem kis plusztámogatást, ami nagyon sokat számít egy-egy kiélezett meccsen.
Úgy tűnt, ütőerőben jobbak a hazaiak, többüktől lehetett sistergős bombákra számítani időnként, míg a svájciaknál az idő múlásával az argentin Corzo volt az egyetlen, aki nehezen visszahozható labdákat küldött a túloldalra. Ennek is volt köszönhető, hogy a harmadik szettben a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki: 9:8 után taroltak a komáromiak, akik 20:8-nál engedélyeztek legközelebb egy pontot az ellenfélnek. De ez nem osztott, nem szorzott, 25:15-tel lett 2:1 az állás.
A nagy előny birtokában bekövetkezett, törvényszerű koncentrációvesztés hazai részről „átnyúlt” a folytatásba is. Mire Ogurčák összekapta védenceit, stabil három-négy pontos vendégelőny alakult ki. A két svájci csere kevésbé látványosan, de fontos stabilitást hozva szállt be a játékba, a támadásbefejezésekből pedig ismét többen vették ki a részüket. A Näfels viszonylag simán hozta a szettet (21:25), következhetett a minden eldöntő tie-break.
A komáromi sportcsarnokban a levegő hőmérséklete egyre csökkent, a meccs harmadik óráját nyitó nézők lelkesedése azonban egy cseppet sem. A svájciak arcán is addig nem tapasztalt elszántság tükröződőtt, így minden adott volt egy remek hajrához. 5:2-nél ütemes vastaps vette kezdetét, ami nem lanyhult – és a hárompontos hazai előny is kitartott 9:6-ig. Néhány hiba után azonban, 9:9-nél minden kezdődhetett elölről. A szurkolók is így érezték, s olyan hangerővel kiabáltak, mint talán a meccs elején utoljára. Gyakorlatilag arról szóltak az utolsó pontok, ki az, akiben még van erő ahhoz, hogy ne hibázzon. A nyerő embernek végül Corzo bizonyult, aki három pontot is bevágott, a Näfels ezzel 15:11-re nyerte a szettet, és 3:2-re a meccset.
A visszavágót egy hét múlva rendezik Svájcban.
Még húzhatnak újat
A bajnokság végső szakasza szombaton már a Myjava elleni elődöntőkkel folytatódik a komáromiak számára. Érdekesség, hogy az UJS Spartak a korábbi években ötször vívott playoff-párharcot az erdőhátiakkal, s minden alkalommal más fázisban találkoztak: 2016-ban a negyeddöntőben (2:1 a komáromiak javára), 2019-ben a helyosztókon (2:0), 2021-ben a döntőben (3:1), 2022-ben az elődöntőben (3:0), legutóbb, két éve pedig a bronzszériában (0:3).
Ebben az idényben négyszer játszottak egymással a csapatok, a bajnoki címvédő háromszor nyert. Intő jel viszont számára, hogy az az egy vereség épp hazai pályán csúszott be.
Ők is és mi is visszanézzük a meccseinket, és megbeszéljük, min kéne változtatni. Azért még tudhatunk újat lépni. Az fontos, hogy sérülés és betegség sem hátráltat senkit közülünk, de ugyanúgy lényeges, hogy menet közben ne bízzuk el magunkat. Egészen biztosan mindent elkövetünk azért, hogy ott legyünk a döntőben
– tette hozzá Forró.
A playoff-elődöntők az egyik fél három győzelméig tartanak, szombat–szerda ritmusban. A másik ágon a pozsonyi VKP ellenfele az alsóházból felkapaszkodó nyitrai csapat lesz
Remek atmoszféra
3:1-es hátrányból felállni óriási bravúr lenne, főleg úgy, hogy az esetleges három meccsből kettőt Pozsonyban rendeznek. Vagyis már csak a VKP veszítheti el a bajnoki címet?
„Nem mondanám, hogy emiatt könnyebb lehet a helyzetünk, szerintem a pozsonyiak vehetik lazábban a dolgokat. De ez abszolút nem jelenti, hogy feladtuk volna, hiszen minden döntős találkozóhoz úgy kell hozzáállni, mint ha az lenne a szezonban az utolsó bajnoki.”
Az Arany-ligára készülő szlovák válogatottba behívott Pati-Nagy tekintetén is látszott, nem csak üres frázisokat pufogtat. Mint ahogy a szurkolótábor sem csendesen, apátiával fogadta az eredményt, hanem felállva, vastapssal fejezte ki reményét, hogy lát még az idényben röplabdát a komáromi sportcsarnokban.
Életük élménye
Amikor pedig a legfiatalabb szereplőket kérdeztük erről, még kevésbé voltak kétségeink az optimizmust illetően. A komáromi srácok közül többen is pályára léphettek az első szettben, a finálé (és pályafutásuk) során először.
„A vereség ellenére is nagyon jó érzés volt. Egész életemben ezért dolgoztam, hogy felkerüljek a nagycsapatba. Igaz, hogy kikaptunk, de fel a fejjel, visszahozhatjuk a szériát. Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam, és tudtam játszani a döntőben
– próbálta összeszedni gondolatait az Új Szónak a 19 éves Pfeiferlik Lajos.
Jobban kell mezőnyöznünk, és picit több érzelmet kell a pályára vinnünk, a harcossággal nem volt probléma. Megyünk tovább, jelenleg 1:3 az állás, 4:3-ra megnyerjük.
Annak kiderítéséhez, hogy ez tényleg így lesz-e, csütörtökön egy lépéssel közelebb kerülünk. A döntő 5. találkozóját 19.00-tól rendezik a Gopass Arénában.
Emellett pedig az a célkitűzés is megvalósult, hogy a férfiaknál a cserepadot szinte csak hazai nevelésű játékosok alkották. Mennyire volt ennek a ténynek visszhangja a városban, a szponzorok körében vagy épp mutatkozott meg mindez a nézőszámokban?
Nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, a szponzorok is nagyra értékelik, hogy foglalkozunk a fiatalokkal, az utánpótlással. A férfi felnőttcsapatunkban 10 saját nevelésű röplabdázónk van, amit a szurkolók is díjaztak. Fokozatosan építettük, építjük be őket a csapatba. Forró Balázsnak talán ez volt az első olyan idénye, amelyet az elejétől a végéig végigjátszott, és teljes mértékben elégedettek voltunk vele. Pati-Nagy Simon is meghatározó embere a gárdának. Sánta Jani is többször bebizonyította, hogy ott a helye a kezdőcsapatban. Mellettük pedig sok utánpótláskorú játékos kapott lehetőséget az extraligában, ahol ha nem is volt sok játékpercük, a másodosztályban szereplő B csapatunk színeiben szinte minden hétvégén tétmeccset játszhattak. Az edzőknek számukra is egyre több teret kell biztosítaniuk a felnőtteknél, mert már ők is képesek arra, hogy akár kezdőként is megállják a helyüket.
A már említett női csapat újoncként túlszárnyalta a várakozásokat, nyolcadikként biztosan maradt bent az élvonalban. Ehhez öt győzelmen át vezetett az út (23 vereség mellett). Melyik volt a legemlékezetesebb? A legelső?
A nyolcadik helyet teljesen reálisnak tartjuk, sőt, a 6-7. hely is elcsíphető lett volna. De azt már anno a férfiak feljutásakor is tapasztaltuk, hogy az első extraligás év nagyon nehéz. A nőknél lényegében azok kaptak lehetőséget az élvonalban, akik kivívták a feljutást. A nagyszombatiak elleni győzelem kimagasló volt, de játszottunk velük két ötszettes bajnokit is, amelyeken úgyszintén nagyon színvonalas röplabdát mutattunk be, még idegenben is. De a Brusno ellen is jókat meccseltünk.
Kapcsolódó cikkünk
Nem jutott be a nyolcaddöntőbe a Challenge Cupban a komáromi férfi-röplabdacsapat, amely a végsőkig kiélezett meccs rövidítésében maradt alul 3:2-re a svájci Näfels otthonában.
A komáromiak kereken tizedik európai párharcuk visszavágójára Svájcba utaztak. A nagyjából 900 kilométeres túrának kivételesen autóbusszal veselkedtek neki, mivel légi közlekedés igénybevételével nagyon nehézkessé vált volna a logisztika, arról nem beszélve, hogy csillagászati összegbe került volna a két repülőút.
A 10 órányi buszútra nem tarthatott a többiekkel Sánta János, aki a hétfői edzésen szenvedett komolyabbnak tűnő bokasérülést. Helyét a 13-as meccskeretben Samuel Šuňaj foglalta el.
A Duna-partiak a 3:2-es hazai vereség ellenére bizakodva várták a csütörtök esti visszavágót. Egyrészt volt már hasonló tapasztalatuk nemzetközi színtéren: tavaly, ugyancsak a Challenge Cupban a luxemburgi Stroossen ellen vívták ki idegenben a továbbjutást a hazai botlás után. Másrészt pedig mindannyian úgy érezték Forró Balázsék, kicsit saját magukat verték meg az első meccsen. A Näfels jelenleg nem a legjobb időszakát éli: ugyan stabil szereplői az európai kupaporondnak, ott azonban 2019 óta a múlt heti, komáromi sikerük volt az első.
A visszavágón pedig megszületett a második is, a lehető legkiélezettebb meccsen.
Az első, hullámzó szettet a komáromiak nyerték: hatpontos előnyüket ugyan 21:21-nél leadták, akkortól viszont már csak ők szereztek pontot (21:25 — 0:1). A második játszmát végig vezetve hozták a svájciak (25:19 — 1:1), így mindkét csapat tudta, mennyire fontos lesz a harmadik játékrész. Huzakodtak is sokáig, végig fej fej mellett haladtak, mígnem Forró Balázsék a legfontosabb pillanatban ugrottak el 19:19-ről 19:24-re. Úgy tűnt, a 20:25 és a vezetés újbóli megszerzése olyan lendületet ad a Duna-partiaknak, ami elég a győzelemhez. 9:14-ről azonban a Näfels 16:14-re fordított. És bár a vendégeknek még így is volt két meccslabdájuk, 27:25 után jöhetett a továbbjutásról döntő aranyszett.
Ebben szinte végig a svájciak vezettek. A kritikusnak számító 13:11-ről még egyenlítettek Pati-Nagy Simonék, 14:13-nál azonban a hazaiak éltek rögtön az első meccsladájukkal. 15:13-ra nyerték a tie-breaket, 3:2-re a meccset, és végül kettős győzelemmel jutottak be a sorozat nyolcaddöntője.
A legjobb 16 között a székesfehérvári MÁV Előre is ott lesz, amely az UVC Grazot búcsúztatta.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak a tie-break döntött a svájci Näfels javára a komáromi férfiröplabdázók elleni Challenge Cup-meccsen, a nyolcaddöntőbe jutásért zajló párharc első felvonásán.
A mérkőzés kezdeténél az volt az ember érzése, a hazaiak fél lábbal az öltözőben maradtak. Rögtön az első szerva rossz lett, amit rövidesen két újabb követett. 2:5-nél pedig František Ogurčák ébresztőt fújt — egy időkérés alkalmával. Fel is pörögtek a komáromiak, leküzdve az idegességet. S bár nem volt hibátlan a játékuk, könnyen visszajöttek egálközelbe. Másként a fantasztikus hangulatban nem is lehetett volna: a szépen megtelt csarnok minden megingás ellenére folyamatos dobolással buzdította kedvenceit. Halanda és Mynarčík irgalmatlan erejű lecsapásait nem tudták menteni a svájciak, Forró Balázsék blokkja pedig jól követte a vendégtámadásokat. Hogy mégis fej fej mellett huzakodtak a csapatok a szettért, az elsősorban azért volt, mert a zöld-sárga ellenfél kicsit kevsebbet hibázott. Az ide-oda „pattogó” szettlabdákból végül a svájciak jöttek ki győztesen 29:31-gyel — 0:1.
Az egymás után rontott három szerva, Mlynarčík luftja és túlütése leginkább azt jelezte, a komáromiak saját magukat győzik le eddig. A Näfels csapata ugyanis az első játékrész után sem tűnt rettenthetetlennek. Az, hogy nincsenek magassági fölényben, már a bemelegítésnél egyértelmű volt, de a játék során az is igazolódott, hogy nem egy önbizalomtól duzzadó rivális a svájci (szemben például a komáromiak előző körös ellenfelével, a luxemburgi Stroossenn-nel). A fiatal gárdában sokkal kisebb tűz égett, mint a hazaiakban — cserébe mikor túlzottan eluralkodott rajtuk az angolos hidegvér, olasz vezetőedzőjük egy-egy időkéréssel mindig felszította bennük a harci tüzet.
Így aztán ismét a lehető legszorosabban alakult az állás a második játszmában is. A Duna-partiak a legjobb pillanatban ragadták magukhoz az 1-2 pontos vezetést, és egyenlítettek 25:23-mal – dacára annak, hogy a svájci szakmai stáb mindent megpróbált: egy-egy odasúgást szerva előtt, hosszadalmas cserét, amely során az asszisztens (a bíró nógatása ellenére) a tabletje „jóváhagyására” várt, vagy épp egy önkényes padlótörlést a kispadok között ülő srácot irányítva.
Ugyanakkor maximálisan sportszerű mederben zajlott a találkozó: egy gyors frissítés után a hazai dobszekció is visszatért a lelátóra, ismét biztosítva azt a nem kis plusztámogatást, ami nagyon sokat számít egy-egy kiélezett meccsen.
Úgy tűnt, ütőerőben jobbak a hazaiak, többüktől lehetett sistergős bombákra számítani időnként, míg a svájciaknál az idő múlásával az argentin Corzo volt az egyetlen, aki nehezen visszahozható labdákat küldött a túloldalra. Ennek is volt köszönhető, hogy a harmadik szettben a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki: 9:8 után taroltak a komáromiak, akik 20:8-nál engedélyeztek legközelebb egy pontot az ellenfélnek. De ez nem osztott, nem szorzott, 25:15-tel lett 2:1 az állás.
A nagy előny birtokában bekövetkezett, törvényszerű koncentrációvesztés hazai részről „átnyúlt” a folytatásba is. Mire Ogurčák összekapta védenceit, stabil három-négy pontos vendégelőny alakult ki. A két svájci csere kevésbé látványosan, de fontos stabilitást hozva szállt be a játékba, a támadásbefejezésekből pedig ismét többen vették ki a részüket. A Näfels viszonylag simán hozta a szettet (21:25), következhetett a minden eldöntő tie-break.
A komáromi sportcsarnokban a levegő hőmérséklete egyre csökkent, a meccs harmadik óráját nyitó nézők lelkesedése azonban egy cseppet sem. A svájciak arcán is addig nem tapasztalt elszántság tükröződőtt, így minden adott volt egy remek hajrához. 5:2-nél ütemes vastaps vette kezdetét, ami nem lanyhult – és a hárompontos hazai előny is kitartott 9:6-ig. Néhány hiba után azonban, 9:9-nél minden kezdődhetett elölről. A szurkolók is így érezték, s olyan hangerővel kiabáltak, mint talán a meccs elején utoljára. Gyakorlatilag arról szóltak az utolsó pontok, ki az, akiben még van erő ahhoz, hogy ne hibázzon. A nyerő embernek végül Corzo bizonyult, aki három pontot is bevágott, a Näfels ezzel 15:11-re nyerte a szettet, és 3:2-re a meccset.
A visszavágót egy hét múlva rendezik Svájcban.
A 2024/2025-ös idény volt az első a klubtörténetben, amikor két extraligás csapatuk is volt az I. ligás férfiak mellett, az utánpótlásgárdákról nem is beszélve. Mit mutatnak a tapasztalatok, lehet ezt győzni anyagilag, logisztikailag, szervezésileg? Tartható ez a modell?
Ami a szervezést, a klub működését illeti, ez tartható, nem ezen fog múlni a folytatás. Viszont ha a számokat, a költségvetést nézzük, egy klubban két extraligás csapatot fenntartani nem könnyű feladat. Bebiztosítani a bérezést, a logisztikát, az étkeztetést, és állni számos más felmerülő költséget nem egyszerű. Azon törjük a fejünket és dolgozunk gőzerővel, hogy (közel) hasonlóképpen tudjunk a jövőben is működni, Június végéig kell bejelentkezni az új idényre az extraligákban. Próbálunk optimisták maradni, hogy sikerülni fog, de arra kérünk minden leendő szponzorunkat, hogy az anyagi helyzetükhöz mérten segítsenek, hogy továbbra is ilyen szinten tudjunk működni.
Mlynarčík nélkül
Maga a felkészülés a szokásosnál majdnem egy hónappal későbbre tolódott a vb miatt. S mivel több komáromi röplabdázó is szerepelt közben a válogatottban Eb-selejtezőkön, a teljes keret csak szeptembertől dolgozott együtt.
Az egészen más szervezést igénylő időszakban az egyik legkomolyabb feladat az volt František Ogurčák vezetőedző számára, hogy a fővárosba igazolt Peter Mlynarčík nélkül alakítsa ki csapata játékát.
„Érdekes volt belekóstolni már a felkészülési meccsen is abba, milyen ellene játszani. Neki is új a környezet sok év után, és még nem is tudott a Slovannál annyira villogni, mint nálunk. Abból a szempontból jó is lehet a dolog, hogy megváltozhat a játékunk szervezése, egy új stílust adhat a röplabdánknak az új felállás, nem mindig rajta keresztül fog futni minden támadás, mint az előző idényben”
– magyarázta Sánta.
Kapcsolódó cikkünk
Nem jutott be a nyolcaddöntőbe a Challenge Cupban a komáromi férfi-röplabdacsapat, amely a végsőkig kiélezett meccs rövidítésében maradt alul 3:2-re a svájci Näfels otthonában.
A komáromiak kereken tizedik európai párharcuk visszavágójára Svájcba utaztak. A nagyjából 900 kilométeres túrának kivételesen autóbusszal veselkedtek neki, mivel légi közlekedés igénybevételével nagyon nehézkessé vált volna a logisztika, arról nem beszélve, hogy csillagászati összegbe került volna a két repülőút.
A 10 órányi buszútra nem tarthatott a többiekkel Sánta János, aki a hétfői edzésen szenvedett komolyabbnak tűnő bokasérülést. Helyét a 13-as meccskeretben Samuel Šuňaj foglalta el.
A Duna-partiak a 3:2-es hazai vereség ellenére bizakodva várták a csütörtök esti visszavágót. Egyrészt volt már hasonló tapasztalatuk nemzetközi színtéren: tavaly, ugyancsak a Challenge Cupban a luxemburgi Stroossen ellen vívták ki idegenben a továbbjutást a hazai botlás után. Másrészt pedig mindannyian úgy érezték Forró Balázsék, kicsit saját magukat verték meg az első meccsen. A Näfels jelenleg nem a legjobb időszakát éli: ugyan stabil szereplői az európai kupaporondnak, ott azonban 2019 óta a múlt heti, komáromi sikerük volt az első.
A visszavágón pedig megszületett a második is, a lehető legkiélezettebb meccsen.
Az első, hullámzó szettet a komáromiak nyerték: hatpontos előnyüket ugyan 21:21-nél leadták, akkortól viszont már csak ők szereztek pontot (21:25 — 0:1). A második játszmát végig vezetve hozták a svájciak (25:19 — 1:1), így mindkét csapat tudta, mennyire fontos lesz a harmadik játékrész. Huzakodtak is sokáig, végig fej fej mellett haladtak, mígnem Forró Balázsék a legfontosabb pillanatban ugrottak el 19:19-ről 19:24-re. Úgy tűnt, a 20:25 és a vezetés újbóli megszerzése olyan lendületet ad a Duna-partiaknak, ami elég a győzelemhez. 9:14-ről azonban a Näfels 16:14-re fordított. És bár a vendégeknek még így is volt két meccslabdájuk, 27:25 után jöhetett a továbbjutásról döntő aranyszett.
Ebben szinte végig a svájciak vezettek. A kritikusnak számító 13:11-ről még egyenlítettek Pati-Nagy Simonék, 14:13-nál azonban a hazaiak éltek rögtön az első meccsladájukkal. 15:13-ra nyerték a tie-breaket, 3:2-re a meccset, és végül kettős győzelemmel jutottak be a sorozat nyolcaddöntője.
A legjobb 16 között a székesfehérvári MÁV Előre is ott lesz, amely az UVC Grazot búcsúztatta.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Csak a tie-break döntött a svájci Näfels javára a komáromi férfiröplabdázók elleni Challenge Cup-meccsen, a nyolcaddöntőbe jutásért zajló párharc első felvonásán.
A mérkőzés kezdeténél az volt az ember érzése, a hazaiak fél lábbal az öltözőben maradtak. Rögtön az első szerva rossz lett, amit rövidesen két újabb követett. 2:5-nél pedig František Ogurčák ébresztőt fújt — egy időkérés alkalmával. Fel is pörögtek a komáromiak, leküzdve az idegességet. S bár nem volt hibátlan a játékuk, könnyen visszajöttek egálközelbe. Másként a fantasztikus hangulatban nem is lehetett volna: a szépen megtelt csarnok minden megingás ellenére folyamatos dobolással buzdította kedvenceit. Halanda és Mynarčík irgalmatlan erejű lecsapásait nem tudták menteni a svájciak, Forró Balázsék blokkja pedig jól követte a vendégtámadásokat. Hogy mégis fej fej mellett huzakodtak a csapatok a szettért, az elsősorban azért volt, mert a zöld-sárga ellenfél kicsit kevsebbet hibázott. Az ide-oda „pattogó” szettlabdákból végül a svájciak jöttek ki győztesen 29:31-gyel — 0:1.
Az egymás után rontott három szerva, Mlynarčík luftja és túlütése leginkább azt jelezte, a komáromiak saját magukat győzik le eddig. A Näfels csapata ugyanis az első játékrész után sem tűnt rettenthetetlennek. Az, hogy nincsenek magassági fölényben, már a bemelegítésnél egyértelmű volt, de a játék során az is igazolódott, hogy nem egy önbizalomtól duzzadó rivális a svájci (szemben például a komáromiak előző körös ellenfelével, a luxemburgi Stroossenn-nel). A fiatal gárdában sokkal kisebb tűz égett, mint a hazaiakban — cserébe mikor túlzottan eluralkodott rajtuk az angolos hidegvér, olasz vezetőedzőjük egy-egy időkéréssel mindig felszította bennük a harci tüzet.
Így aztán ismét a lehető legszorosabban alakult az állás a második játszmában is. A Duna-partiak a legjobb pillanatban ragadták magukhoz az 1-2 pontos vezetést, és egyenlítettek 25:23-mal – dacára annak, hogy a svájci szakmai stáb mindent megpróbált: egy-egy odasúgást szerva előtt, hosszadalmas cserét, amely során az asszisztens (a bíró nógatása ellenére) a tabletje „jóváhagyására” várt, vagy épp egy önkényes padlótörlést a kispadok között ülő srácot irányítva.
Ugyanakkor maximálisan sportszerű mederben zajlott a találkozó: egy gyors frissítés után a hazai dobszekció is visszatért a lelátóra, ismét biztosítva azt a nem kis plusztámogatást, ami nagyon sokat számít egy-egy kiélezett meccsen.
Úgy tűnt, ütőerőben jobbak a hazaiak, többüktől lehetett sistergős bombákra számítani időnként, míg a svájciaknál az idő múlásával az argentin Corzo volt az egyetlen, aki nehezen visszahozható labdákat küldött a túloldalra. Ennek is volt köszönhető, hogy a harmadik szettben a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki: 9:8 után taroltak a komáromiak, akik 20:8-nál engedélyeztek legközelebb egy pontot az ellenfélnek. De ez nem osztott, nem szorzott, 25:15-tel lett 2:1 az állás.
A nagy előny birtokában bekövetkezett, törvényszerű koncentrációvesztés hazai részről „átnyúlt” a folytatásba is. Mire Ogurčák összekapta védenceit, stabil három-négy pontos vendégelőny alakult ki. A két svájci csere kevésbé látványosan, de fontos stabilitást hozva szállt be a játékba, a támadásbefejezésekből pedig ismét többen vették ki a részüket. A Näfels viszonylag simán hozta a szettet (21:25), következhetett a minden eldöntő tie-break.
A komáromi sportcsarnokban a levegő hőmérséklete egyre csökkent, a meccs harmadik óráját nyitó nézők lelkesedése azonban egy cseppet sem. A svájciak arcán is addig nem tapasztalt elszántság tükröződőtt, így minden adott volt egy remek hajrához. 5:2-nél ütemes vastaps vette kezdetét, ami nem lanyhult – és a hárompontos hazai előny is kitartott 9:6-ig. Néhány hiba után azonban, 9:9-nél minden kezdődhetett elölről. A szurkolók is így érezték, s olyan hangerővel kiabáltak, mint talán a meccs elején utoljára. Gyakorlatilag arról szóltak az utolsó pontok, ki az, akiben még van erő ahhoz, hogy ne hibázzon. A nyerő embernek végül Corzo bizonyult, aki három pontot is bevágott, a Näfels ezzel 15:11-re nyerte a szettet, és 3:2-re a meccset.
A visszavágót egy hét múlva rendezik Svájcban.
Bármi lehet a top 4-ben
Rajta kívül számos más, saját nevelésű magyar játékos van ott – immár szokásosan – a komáromiak extraligás keretében: Forró Balázs, Pati-Nagy Simon, Pfeiferlik Lajos, Liška Ádám György és Liška Ákos Bence. Az új igazolásokkal együtt (Michal Zeman, Samuel Goč és a cseh Ivo Hulpach) mindenképpen a top 4-et célozza meg a tavalyi ezüstérmes.
„Ott már minden nyitott lesz, az adott forma és a taktika dönt majd. A Nitra és a bajnok Slovan is erősített, a Myjava pedig mindig veszélyes. Egy kicsit sajnáljuk, hogy idén nem indulunk európai kupában, mert az mindig adott egy plusz lendületet és motivációt az idény elején. De a klub anyagi helyzete ezt most nem tette lehetővé
– jegyezte meg Sánta, aki a mostani tanévben már a diplomamunkáját fogja írni a pozsonyi Testnevelési Egyetemen. –
Kevesebb lesz a tantárgyam, remélem, a több, röplabdára fordítható idő a jobb formámban is meg fog mutatkozni.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
