Országszerte készülnek az óvodák a szeptembertől esedékes új helyzetre. A kötelező óvodalátogatás pedagógiai szükségességét szinte senki sem vitatja, ám a változás mégis kérdések sokaságát veti fel.
Az ötéves kortól kötelezővé váló óvodalátogatás előkészítése már két éve zajlik. Még a harmadik Fico-kormány alatt elindított folyamat lényege elsősorban arra vonatkozik, hogy a marginalizált családokban élő gyerekek legalább egy évig vegyenek részt valamilyen mértékű óvodai nevelésben, mielőtt még elkezdenének iskolába járni. A 2020-as kormányváltás után az önkormányzatok és az intézmények arra számítottak, hogy ha más nem is, legalább a bevezetés határideje kitolódik. Ez nem történt meg, s az idei évtől minden törzsóvoda köteles felvenni az illetékességi körükbe tartozó és az ötödik életévüket betöltő gyerekeket.
Önmagában minden érintett szereplő tisztában van azzal, hogy muszáj volt valamit kezdeni a leszakadó társadalmi csoportokhoz tartozó, javarészt roma családokból érkező kisgyerekek iskola előtti nevelésével. „A kötelező óvoda- és iskolalátogatás nagyon fontos a szociális hátrányok kiküszöbölésére. Az alapprobléma a társadalom egészét érinti, az állam pedig az óvodákat is szeretné bevonni a felzárkóztatási folyamatba. A gondolat megfelelő, mert minden társadalomra óriási veszélyt jelentenek az elszegényedett és szegregálódó népcsoportokˮ – mondta el érdeklődésünkre Markovics Tímea, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézet (CPI) óvodapedagógiai munkatársa. „Pedagógiai szempontból azt gondolom, hogy a kötelező óvodalátogatás nyilván jobb, mint a semmi. Számos szocializációs és értelemfejlődési folyamat alapját le lehet rakni egy év alatt. Ugyanakkor a magas színvonalú és régi hagyományokra tekintő óvodai rendszerünk három évben határozza meg azt a természetes érési és tanulási folyamatot, amely által a gyermek iskolaérett leszˮ – tette hozzá a szakember, aki szerint ezt biztosan nem lehet pótolni egy év alatt, ám valamilyen folyamatnak el kell indulnia, ha el szeretnénk érni, hogy a gyerekek felzárkózzanak.
Ezzel a gondolatmenettel összecseng az, amit Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is állít: „A minél korábban bevezetett óvodalátogatás számunkra prioritás, programunk részeként nagyon régóta szorgalmazzuk. Mi azt támogatjuk, hogy hároméves kortól legyen kötelező az óvoda, mert ebben az életkorban a gyermekeknek már szükségük van a közösségre, a szokás- és szabályrendszer tudatos, tervszerű kialakítására, a kommunikáció fejlesztésére. A közösségbe kerüléssel a gyermek olyan új, a fejlődéséhez szükséges élményekhez jut, amelyeket a családi közegben nem tapasztal meg. Az óvodás nyitott a világra, kíváncsi, szívesen tartózkodik hasonló korú gyerekek között, kapcsolatot tud kialakítani más felnőttekkel és a szülők távollétében is biztonságban érzi magát érzelmileg.ˮ
„A Komáromban állandó lakhellyel rendelkező gyermekek száma, akikre vonatkozik a kötelező óvodalátogatás 275. Ebből 200 gyermek már jár óvodába, májustól pedig 17 gyermeket írattak be, valamint a magánintézményeket látogató gyermekeket is még beíratják. Jelenleg még közel 50 gyermek nincs felvéve az intézményekbe, viszont közülük többen tartózkodhatnak külföldön, vagy más városban fogják teljesíteni a kötelező óvodalátogatást. Ezek az adatok, értesítések júliusban érkeznek meg hozzánkˮ – fejtette ki Tóth Szilvia, a Komáromi Városi Hivatal Közös Tanügyi Hivatalának munkatársa, aki szerint Komáromban eddig még nem fordult elő, hogy a kisebb gyermekeket ne tudták volna felvenni óvodába. Egyúttal az is elképzelhető, hogy az igazgatók növelni fogják az osztálylétszámokat ott, ahol szükséges lesz.
Markovics Tímea emlékeztetett, jó esetben április végéig lezajlanak a beiratkozások, ám most az új kötelezettség bevezetése miatt sok településen még mindig nem tudni, mennyi gyermekkel számolhatnak szeptembertől. Hozzátette: „Az adott önkormányzat jelezheti, hogy x számú öt évnél idősebb gyereket még várunk, de még nem íratták be őket. Amíg nem válik biztossá a helyzet, addig az óvoda »tartja a helyet«, a kisebb gyerekek szülei pedig bizonytalanságban vannak, nem tudnak tervezni. Sok kolléga tanácstalan.ˮ Leszögezte, minden egyes város és község sajátos helyzetben van attól függően, milyenek az óvodák adottságai és a lakosság összetétele. Ezt az is bonyolítja, hogy a törvény nem engedi meg a szegregációt. Sok helyen az óvodák fizikai okok miatt nem tudnak mást tenni, mint külön osztályt nyitni – máshol viszont pont annyi gyerek ballagott el, ahány helyre szükség van az új tanévben.
Fontos szempont az is, hogy Pozsony vagy a nagyobb városok környékén óriási kapacitásproblémák vannak mind a férőhelyekben, mind a pedagógusok számában.
Filip Mónika (SaS) volt oktatásügyi államtitkár leváltása előtt szintén felhívta a figyelmet arra, hogy nem egységes a probléma jellege Szlovákiában ezért a megoldások is különbözhetnek. Szerinte az is fontos körülmény, hogyan viszonyulnak a marginalizált csoportokhoz a helyi önkormányzatok és a polgárok, vagyis van, ahol a mentalitásnak is változnia kell.
Helyenként változó, milyen forrásból próbálják növelni az óvodák befogadóképességét az önkormányzatok. Ógyallán például a tartalékalapból különítettek el 30 ezer eurót erre a célra, ugyanakkor úgy tűnik, folyamatosan új állami és európai uniós források bukkannak fel, amelyeket igénybe vehetnek az érdeklődők.
A napokban a befektetési, régiófejlesztési és informatizációért felelős minisztérium például közölte, 13 millió euró összértékben pályázhatnak az óvodák kapacitásainak növelésére. A TASR hírügynökség szerint a Szlovák Pedagóguskamara erre úgy reagált, hogy későn érkezett a felhívás, ráadásul az eddigi pályázati lehetőségek sem voltak képesek megszüntetni a problémát.
Filip Mónika arra is emlékeztetett, az Európai Bizottság által június 21-én jóváhagyott helyreállítási terv oktatásügyre vonatkozó részében a szlovák kormány 141 millió eurót szán óvodafejlesztésre. A tervek szerint ebből az összegből a kapacitások bővítését, valamint teljesen új intézmények megépítését is finanszíroznák.
Fekete Irén elmondta, a magyar tannyelvű óvodák számára hatalmas segítséget jelentett a 2016-tól kezdődő magyarországi Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, melynek eredményeként több mint 200 magyar óvodát újítottak fel, illetve bővítettek Szlovákiában, sőt, újakat is építettek.
Tóth Szilva arról tájékoztatta lapunkat, hogy Komáromban nagyrészt pályázati forrásból mintegy 180 ezer euró értékben augusztusig bővül a Ferences utcai óvoda, s így további 12 gyermek járhat ebbe az intézménybe. Tavaly pedig a Kacz utca 39-es óvoda kapacitásai növekedtek 10 férőhellyel.
A kötelező óvodalátogatást érintő másik égető gond a szakemberhiány. A Szlovák Pedagóguskamara szerint e téren az volna a legfontosabb, ha 15 fő fölött minden óvodai csoportban működne egy-egy pedagógiai asszisztens is. Ezzel az állásponttal gyakorlatilag Markovics Tímea is egyetért, majd hozzáteszi, a logopédusok és gyógypedagógusok is nagyon hatékony munkát tudnak végezni. Emellett úgy látja, Szlovákiában a szociálpedagógusok munkaköre sincs pontosan definiálva, holott ők is fontos részét képeznék a problémák megoldásának, mivel tisztában vannak azzal, hogyan működnek a marginalizált családok. Összességében egy „támogató csoportraˮ lenne szükség. „Jelenleg azonban nem létezik arra törvény, hogy egy óvoda kitől kérhet például pedagógiai asszisztenst. Ahol ez megoldott, ott valamilyen projekt révén sikerült, amely segítségével fizetni tudják ezeket a munkatársakat. Máshol a fenntartók teszik meg ugyaneztˮ – mondta a CPI munkatársa, aki hozzátette: nagyon kevés óvodáskorú gyerekeknél lehet tudni pontos diagnózis alapján, hogy esetleg valamilyen egészségügyi gonddal küzd, a pedagógiai asszisztens munkája viszont pontosan az ilyen diagnózisokhoz köthető.
„Szakmai fórumokon évek óta elhangzik, hogy a társadalom az oktatási intézményekre nyomja rá azt a kötelezettséget, amellyel egy-egy intézmény önmaga nem tud megbirkózni. Ez össztársadalmi problémaˮ – vetett fel még egy fontos szempontot Markovics Tímea.
„Ami gond lehet, hogy minden gyermek számára, így a sajátos nevelési igényű gyermekek számára is biztosítaniuk kell az óvodáknak a megfelelő oktatást, nevelést. Ehhez azonban csak három komáromi óvodában dolgozik pedagógiai asszisztenssel, szakpedagógus, pszichológus pedig egyik óvodában sincsˮ – vázolta a komáromi helyzetet Tóth Szilvia.
Ugyancsak komoly dilemma az is, mennyire lesz gördülékeny az együttműködés az érintett családok és az óvodák között. „Sok esetben olyan kulturális hátterű csoportot próbálunk óvodába kényszeríteni, amely inkább otthon akarja tartani a gyerekeket. Tömegesen fordul elő egyes településeken, hogy a roma családok az orvosoktól olyan papírokat próbálnak beszerezni, amelyek arra jogosítanák őket, hogy egyéni óvodalátogatásban vegyenek részt. Erre van törvényi alapjuk is, például ha valaki egészségügyi okokból nem tud közösségbe járni. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek mentesül a kötelező óvodalátogatás alól, de fizikailag nem kell bent lennie az intézményben. Az egyéni oktatás megítélése azonban fölösleges terheket ró az óvodákraˮ – mondta el Markovics Tímea, aki a magyarországi tapasztalatok alapján mégis bizakodó. Ott hároméves kortól kötelező az óvodalátogatás. A CPI szakembere azt állítja, a szomszéd ország szakemberei szerint a szlovákiaihoz hasonló folyamatokat éltek meg az ottani óvodák is, de a hosszabb távú tapasztalataik azt mutatják, a kezdeti nehézségek után normalizálódott a helyzet. A magyarországi példa sikerességére Filip Mónika is felhívta a figyelmet, szerinte Szlovákia is eljuthat erre a szintre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
