Čaputová az őszinteségével inspirál Havran Kati2026. 02. 18., sze – 17:47
Empátia, önazonosság és kölcsönös tisztelet – ezek a fogalmak maradnak meg leginkább az emberben a Megőrzött méltóság elolvasása után. Vályi Horváth Erika fordításában, az Európa Könyvkiadó gondozásában magyarul is olvasható Szlovákia legnépszerűbb elnökével, Zuzana Čaputovával készült interjúkötet, amely számunkra, szlovákiai magyarok számára is iránymutató lehet.
Ha egyetlen vezérgondolatra kellene felfűznöm a Megőrzött méltóság bemutatását, akkor az az őszinteség lenne a politikában. Mindemellett az interjúkötet nem csupán és talán nem is elsősorban azokhoz szól, akik kizárólag a politika iránt érdeklődnek. Inspirációt nyújt mindazoknak, akik számára fontos az önismeret, a személyes fejlődés és a belső tartás megőrzése.
Egy korszak lenyomata
Két igazán értékes dokumentum született eddig Zuzana Čaputová elnöki megbízatásának időszakáról – egy film és egy interjúkötet. Hasonlóan a Prezidentkához (2024), Marek Šulík dokumentumfilmjéhez, amely a köztársasági elnök hivatali idejének emlékezetes pillanatait ragadja meg, ez a könyv sem klasszikus portréra törekszik, hanem egy korszak lenyomatát nyújtja. Nem teljes képről és nem is utólagos visszatekintésről van szó – tehát nem az elnökség lezárása után készült értelmezésről –, hanem a történések idején rögzített tapasztalatokról. És ahogyan Šulík filmje rendkívüli módon képes közel férkőzni a személyiséghez és megmutatni az embert a politikus mögött, úgy
Erik Tabery interjúkötete is meglepő közelségbe hozza Čaputovát az olvasó számára.
Azzal, hogy hosszabb időszakon – két éven át – készültek az interjúk, nemcsak reflexiók kerültek a kötetbe. A köztársasági elnök gyakran mérlegeli, merre tartanak, illetve milyen irányt vehetnek a történések – legyen szó a parlamenti választásokról vagy az újbóli elnökjelöltség kérdéséről –, és ez hitelessé és egyben izgalmassá teszi a kötetet.
Fontos szempont, hogy a kérdező újságíró cseh, aki bizonyos távolságból szemléli a szlovákiai politikai és társadalmi folyamatokat. Részben talán ennek is köszönhető, hogy az olvasó nem merül el a politikai események részleteiben, de Tabery tudatosan is kijelöli ezt a fókuszt: kérdéseinél az emberre, a személyiségre helyezte a fókuszt, írja a bevezetőben. Ez pedig összhangban áll azzal a gondolattal, amely Čaputová részéről többször is megfogalmazódik, mégpedig hogy
az idő múlásával nem a politikai eseményekre emlékezünk majd – hanem az azokat formáló erőkre és elvekre.
Čaputová elnöki ciklusa rendkívül turbulens, politikai instabilitással terhelt korszakot ölel fel, hiszen Szlovákia egyetlen államfője sem szembesült korábban akkora bizonytalansággal, mint amelyet az ukrajnai háború kitörése és a pandémia időszaka generált. És egyetlen államfő mandátuma idején sem váltotta egymást öt kormány a hivatalban.
A beszélgetések lazán kronologikus rendet követnek, miközben a kötet erőteljes dramaturgiai ívet rajzol. Čaputová hivatali idejének kezdetén reményteljes légkör uralkodik, melyet a közélet változás iránti vágya jellemez – a Ján Kuciak meggyilkolását követő összefogás talán csak az 1989-es eseményekhez volt mérhető. Ezt a változás utáni vágyat a civil társadalom mozdította elő, tehát az a közeg, amelyből maga Čaputová is érkezik.
Hivatali ideje előrehaladtával azonban – enyhén szólva – zűrzavarossá válik a világ globális és hazai értelemben egyaránt. A nemzetközi politikai feszültségek és a belpolitikai bonyodalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy korábban nem tapasztalt mértékben durvuljon el a közbeszéd hangneme, Robert Fico újbóli hatalomra kerülésével pedig elindul a demokrácia destrukciója. Ami kezdetben a demokratikus megújulás történelmi esélyének tűnt, az a mandátum végére a politikai bizalom eróziójának korszakává vált – miközben soha nem látott intenzitással érik a köztársasági elnököt és családját a támadások.
Hogyan marad ember a politikus egy ilyen közegben? És miként őrizheti meg hitelességét nőként a politikában?
Taktikázás helyett önismeret
A politikusok többsége arra törekszik, hogy a választók sebezhetetlennek lássák, olyannak, mint akinek kizárólag erőt és magabiztosságot szabad sugároznia. A hiba beismerése különösen ritka, és nem igazán tartozik térségünk politikai kultúrájának tipikus erényei közé – az elhallgatás és a manipuláció sokkal inkább bevett eszköznek számít. Zuzana Čaputová számára ezzel szemben a politikusi szerep nem áll szemben az önazonossággal, hanem épp ellenkezőleg: abból kell fakadnia. Felfogásában a közéleti szerepvállalás nem maszk, hanem a személyes értékrend következménye. Egy olyan értékrendé, amelynek a személyes növekedés a célja:
„hiszem, nincs olyan életkor vagy társadalmi pozíció, amely mentesítene bennünket az önismeret keresésének kötelessége alól. Sőt, minél nagyobb felelősségünk van kifelé, annál nagyobb felelősséggel tartozunk önmagunk irányába is”
– mondja egy helyütt Čaputová.
Az önazonosság kérdése Čaputová számára túlmutat a taktikai megfontolásokon, azon hogy mivel veszthet vagy nyerhet valaki politikai pontokat. Kiterjed azonban arra, hogy milyen képet kíván mutatni magáról politikusként akkor, amikor személyes jellegű események jelennek meg az életében – mint például a gyász. És talán ez teszi igazán hitelessé a tézisét.
Emlékezhetünk rá, hogy édesapja halálának időszaka sem vált tabuvá a nyilvánosság előtt. Államfőként fontosnak tartotta, hogy az emberi tapasztalatról is beszéljen – rámutatva arra, hogy a politikai szerepet nem eltávolítani kell az emberi léttől, hanem éppen ahhoz közelebb hozni.
Az önismeret pedig különösen hangsúlyos tézis Čaputová számára nőként, aki egyébként külön is ajánlja a könyvet nőtársainak.
„Nemcsak arról van szó, hogy több millió dokumentumban kell eligazodni és pontosan emlékezni minden részletre. Hanem arról is, hogy nőként nagyobb elvárásoknak kell megfelelni, hiszen a hibáinkat gyakran felnagyítják”
– vallja Čaputová.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy kisgyermekes anyaként egykor éjszakákon át dolgozott. Azt, hogy folyamatosan bizonyított, azt, hogy, férfi kollégái könnyedebben, lazábban tekintettek azokra az ügyekre, amelyekre ő több mint százszázalékos felkészültséggel érkezett.
Mindemellett a kötet az önismereti munka egyik fontos pontjába is beavatja az olvasót: arra a belső felismerésre, hogy tudattalanul sokáig hátrányként kezelte azt, hogy nő. Egyrészt elismerésre méltó, hogy ezt elmeséli, másrészt a kérdéssel pszichológiai és filozófiai mélységeket is érintenek a beszélgetések. Mindeközben pedig többször felmerül: szeretné arra biztatni a nőket, vegyenek aktívan részt a politikában.
Magyarok és Čaputová
Kétségkívül ő volt az a köztársasági elnök, akinek a szlovákiai magyarok a legtöbbet köszönhetnek. Az a tisztelet és empátia, amely a beszélgetések egészét áthatja, tetten érhető abban a beszélgetésben is, amely a kitelepítések évfordulója alkalmából tett gesztusát érinti, amikor Čaputová személyesen találkozott azokkal, akik még emlékeztek a kitelepítésekre, illetve a leszármazottakkal. Azokról, akik a száműzetés ellenére visszatértek szülőföldjükre, így fogalmaz a könyvben:
„ez a hazaszeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amellyel valaha találkoztam.”
Ő volt az első szlovák köztársasági elnök, aki bocsánatot kért a történelmi sérelmekért. Elnökként ennek a sajnálatnak és bocsánatkérésnek különleges súlya volt: ebben a szerepben a kimondott szavak nem pusztán személyes véleményt, hanem intézményi és erkölcsi állásfoglalást is jelentenek.
Természetesen nem csupán szimbolikus gesztusokat tett. Ellátogatott a Gombaszögre, és tudatosan, érdeklődéssel fordult a hazai magyarságot érintő problémák felé. Az egyik beszélgetésben szó esik arról is, miként viszonyult ahhoz, hogy Orbán Viktor befolyást gyakorol a szlovákiai magyarokra.
Čaputová példája – legyen szó nőként vállalt szerepről, történelmi sérelmekhez fűződő gesztusokról vagy az államfői tisztségben mutatott empátiáról – azt üzeni: a hitelesség, a bátorság és az őszinteség nem gyengeség, hanem a valódi vezető erőforrása. A Megőrzött méltóság lelkesít és irányt mutat egy zűrzavaros világban. Példát mutathat a szlovákiai magyar női és férfi politikusok számára is.
Zuzana Čaputová – Erik Tabery: Megőrzött méltóság. Vályi Horváth Erika fordítása, Európa Könyvkiadó, 2025.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
