Most az újesztendő legelején, remények, kívánságok, vágyak halmozódnak érzelmeinkben. Én, mint a nyolcmilliárdos emberiség parányi tagja, azzal az óhajjal állok elő, hogy 2023-ban legyen a szivárvány ismét a békekötés jelképe, úgy, mint az idők kezdetén.
Igen, a szivárványt szeretném visszakapni, visszakérni a magam és az egész emberiség számára, hiszen a Biblia szerint e csodálatos égi jelenséget Isten helyezte az égre a megbékélés jeléül.
Ne kelljen folyton az erős külső befolyásoltság, s ezzel összefüggésben a mediális túladagolás miatt e ragyogó színskála, e hangulatos szó láttán-hallatán óhatatlanul arra asszociálnom, ki, hogyan, kivel csinálja az ágyban, vagy akárhol, mert engem még az Édesanyám úgy tanított, hogy a szexualitás mikéntje hálószoba-titok, és kívülállókra pedig nem tartozik.
Bizonyára sokak előtt ismert a bibliai történet, mi szerint Isten nem tűrte tovább az emberek gonoszságát, ezért vízözönnel árasztotta el a földet, hogy pusztulásukat okozza. Csupán Nóé menekülhetett meg családjával, aki számára Isten korábban elrendelte, hogy építsen egy hatalmas bárkát. Ősatyánk, Nóé pedig engedelmeskedett, s ez által megmenekült az ő háza népével, és a bárkára vitt állatfajokkal együtt.
A történet szerint negyven nap és negyven éjjel szakadt az eső, és a víz mindent elborított. A bárka 150 napig lebegett a víz színén, végül megfeneklett az Ararát-hegységben. Nóé bizonyos időközönként kibocsátott egy-egy madarat, előbb azok visszatértek, végül egy galamb csőrében zöld olajággal, de a legutolsó már nem szállt vissza.
Ezt követően jött ki Nóé a bárkából, és hálaáldozatot mutatott be Istennek, amit Isten kedvesen fogadott, és szövetségével ajándékozta meg Nóét, s rajta keresztül az egész emberiséget, mely szerint nem pusztítja el többé vízözönnel a földet. Szövetsége jeléül pedig szivárványt helyezett a felhőbe.
„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal 10 és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. 11 Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” 12 Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: 13 szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. 14 Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, 15 akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. 16 Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény…között.” (Teremtés könyve, 9.fejezet, 9 – 16)
Szeretem a szivárványt, s azt hiszem, ezzel nagyon sok ember így van. Ha feltűnik az égen, mindig valamiféle boldogságot, valami csodás harmóniát érzek, ami ég és föld között köttetett, az egész emberiség gyönyörűségére.
Persze, tudom én, nem mindenki számára Szentírás a Biblia, nem kötelező tanait elfogadnia, a szivárványt pedig választhatja jelképéül bármelyik kisebbségi csoport, ugyanúgy, ahogy a napot, a holdat, a fényes csillagokat, melyeknek ábráit népek, nemzetek tűzik zászlaikra. Csupán az kellemetlen és zavaró, hogy külső hatás következtében a szivárvány szó kapcsán napjainkban leginkább a szexuális irányultság sokszínűsége jut eszünkbe, holott saját vizuális élményeinkben, érzelemvilágunkban egészen más helyet foglal el. Az az érzésem támadt, most a kisebbség nyomja el a többséget.
A szivárvány pedig ősi jelkép, a keresztény kultúra mellett nagyon sok nép mitológiájában, eposzaiban is megjelenik, napjainkban pedig az egész földkerekségen a szivárványzászlót számos egymástól független csoport és mozgalom használta és használja, így a békemozgalom is. Erre példa az 1961-es olaszországi békemenet, vagy 2002-ben az akkor küszöbön álló iraki háború elleni tiltakozás, melyekben szivárványos zászlót használtak a béke jeléül.
Félreértés ne essék, nekem az égvilágon semmi kifogásom nincs a szexuális kisebbség életvitele ellen, éljék privát életüket, úgy, ahogy nekik jólesik, ahogy ösztönük diktálja, és ahogy nekik természetes. Teljes mértékben elfogadom azt, csupán az ellen emelem hangom, hogy külső ráhatásra a többség elméjében e vizuális szimbolika teljesen átértelmeződjön. Úgy gondolom, e másságot manapság már a társadalom jelentős része elfogadja, tudomásul veszi, nem ítélkezik, nem botránkozik meg – felesleges, ésszerűtlen dolog a szekér túltolása.
Legyen hát a szivárványos zászló mindnyájunké, az egész emberiségé, és ezen belül képviselje a másságot is, mert mindannyian mások vagyunk, Isten egyetlen, és soha meg nem ismétlődő egyedi alkotásai. Ragyogjanak tehát a szivárvány színei egyformán mindannyiunkra, fehérre, feketére, sárgára, rézbőrűre, öregre és fiatalra, szőkére, barnára, feketére, vörösre, kicsire, nagyra, kövérre, soványra, sudár termetűre és köpcösre, egészségesre és betegre, szellemi és testi fogyatékosra, gazdagra és szegényre, a meleg, leszbikus, biszexuális és transzneműekre, de ugyanúgy a legnagyobb csoportot képviselő heteroszexuális irányultságúakra is.
Fényesedjék a szivárvány a felhőkön áttörő nap sugaraitól valamennyi nemzet és nemzetiség felett, és annak hatalmas íve érjen át egészen Amerikától Oroszországig, Oroszországtól Ukrajnáig, és visszafelé is, ugyanúgy. Mert ez az igazán fontos téma. Most az embernek kéne szövetséget kötni az emberrel, hogy ne ontsák többé egymás vérét, ne használják rossz célra Istentől kapott szabad akaratukat, és megértsék végre a szeretet parancsát, mert ez az egyetlen járható út.
Legyen hát a szivárvány hangsúlyosan a BÉKE jelképe, és változzék valósággá. Ezt kívánom 2023-ban.
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
