2019 Június 6-án a közismert felvonulással vette kezdetét az egyébként egy hónapos és több tucat rendezvényt magába foglaló Budapest Pride fesztivál. Az idei felvonulás első alkalommal kordonok nélkül, de felerősödött kirekesztő igénnyel és változatlanul provokatív célok mentén zajlott.
A homoszexuálisok és más szexuális kisebbségek érdekében demonstráló rendezvény megítélése minden bizonnyal megváltozott némiképp, amit az is jelez, hogy idén immár nem a másságukkal büszkén tüntetőket szorították kordonok közé, hanem az ellenvéleményen lévőket, az ellentüntetőket, akik szintén szokásosan képviseltették magukat. A szivárványmozgalomból politikai vagy vállalkozási tőkét kovácsolni akaró pártok és vállalkozások mintegy a civilizáltság fokmérőjeként igyekeznek újabban hivatkozni arra, hogy valaki támogatja-e vagy sem az LMBTQ mozgalmat. A politikai frontvonalakat markánsan kirajzolja az a megosztottság, hogy amíg a balliberális, “progresszív” oldal képviselői látványosan kiállnak az LMBTQ mozgalom mellett, sőt tevékenyen csatlakoznak ahhoz, addig a konzervatív, keresztény és nemzeti irányzatok a normalitás nevében tiltakoznak vagy látszólag közömbösen tartózkodnak a véleménynyilvánítástól. Amíg például Dobrev Klára (DK) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) képviselők szivárvány zászlókkal a kezükben vonultak fel a Budapest Pride-on, addig Boldog István (FIDESZ) a Parlamentben és Facebook posztokban követelte a Pride felvonulás betiltását, mondván, hogy “A családhoz egy nő és egy férfi kell. Ez a követendő példa, ez a nemzet jövője! Ezt kell erősítenünk gyermekeinkben! Meg kell védenünk őket a nyílt, szexuális aberrációtól, a provokatív vonulások látványától!”
Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke, parlamenti képviselő a Budapest Pride-on – Fotó Horváth Péter Gyula – A rendezvényen készült teljes képgaléria a Pesti Srácok riportjában tekinthető meg
A fesztivál sikeresen teremt alkalmat arra a társadalmi vitára, amely arról szól, hogy maradtak-e megvalósulatlan, de elfogadható jogegyenlőségi igényei a szexuális kisebbségeknek, és hogy mennyire köteles a társadalom az egyébként 10-20 százalékot kitevő minoritásnak a hétköznapi megnyilvánulásait rezzenéstelen arccal, maradéktalanul elfogadó liberalizmussal tudomásul venni, vagy esetleg éppen ellenkezőleg, minél inkább a magánélet keretei közé szorítandóak azok a “normalitáshoz” ragaszkodó közerkölcsök megőrzése érdekében.
A sajtót természetesen mindkét oldalon erősen mozgósította a Budapest Pride felvonulás, így aztán született riportfilm a 444! és a Pesti Srácok sajtóműhelyeiben is. A Pesti Srácok riporterei (Vésey Kovács László, Dezse Balázs és Ragács András) az LMBTQ aktivisták kirekesztő allűrjeit és a provokációt tapasztalhatták meg leginkább, így ennek megfelelően viszont provokációként éles kérdéseket tettek fel a rendezvény szervezőinek-résztvevőinek és provokatív idézet betétekkel színesítették riportfilmjüket.
A Pesti Srácok riportfilmjéből az a kép rajzolódik elénk, hogy az LMTQ aktivisták bárkivel szívesen beszélgetnek vitatkoznak az ügyükről, csak éppen azokkal nem, akik más véleményen vannak. Ami egyébként egybevág a rendezvény azon szellemiségével is, hogy azt úgy hirdették meg, hogy azon csak azok vehetnek részt, akik egyetértenek a Pride célkitűzéseivel. Nagy kérdés, hogy mennyiben sajátíthatják ki olyan módon a főváros jelentős részét, hogy azon provokatívan végigvonulhassanak utcahosszokon, és azt mindenki tűrni legyen köteles, miközben ők azzal az igénnyel élnek, hogy onnan kirekesszenek mindenki mást, aki merészel velük egyet nem érteni, sőt ezt még kiterjeszteni óhajtják a sajtó nekik nem tetsző részére is. Az elfogadás mozgalmának meghirdetett Pride már sok más esetben is önleleplezően kirekesztőnek és gyűlöletkeltőnek mutatkozott, ennek átlátásához elég volt meghallgatni évek óta az egyes rendezvényeiken elhangzó beszédeket, de talán ideje lenne ennek már véget vetni.
A 444! munkatársai (Plankó Gergő, ) által készített beszélgetések természetesen sokkal elfogadóbb légkörben zajlottak, azonban még így is kirajzolták azt a tényt, hogy a felvonulók között sem feltétlenül teljes az egyetértés, mert bizony akadnak olyanok is, akik nem LMBTQ-nak vallják magukat, hanem csak “egyszerű buzi”-nak, és annak sem minden felvonuló örül maradéktalanul, hogy gazdasági vállalkozások az LMBTQ mozgalom szivárványát mintegy márkajelzésként használják.
A Pride legeltökéltebb ellenzői már a rendezvény előtt is állást foglaltak sajtóeszközökkel egy kerekasztalbeszélgetés formájában, majd az ott elmondott megfontolásaiknak megfelelően ellentüntetést is szerveztek. Az alábbi Pride-ról szóló beszélgetés résztvevői Barcsa-Turner Gábor a Hatvannégy vármegye mozgalomtól, a Mi Hazánk Ifjait képviselő Walter Pál Péter, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom képviseletében Budaházy Edda, a Nemzeti Jogvédő Szolgálattól Gaudi-Nagy Tamás, továbbá Budaházy György.
Az ellentüntetések résztvevőinek egy része “Normálisak” feliratú pólóban tüntettet és a békésebb “A házasság Magyarországon egy férfi és egy nő szövetsége! Nyugodjatok bele!” transzparens-feliratok mellett előkerültek radikálisabb rigmusok is: “Buzi DK! Gyurcsány takarodj!” és “Jönnek a betegek! Undorítóak vagytok!”
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
