Búcsú Csicsay Alajostól Lajos P. János2026. 02. 10., k – 18:30
A napokban, 87 évesen elhunyt Csicsay Alajos pedagógus, író és szakíró, a szlovákiai magyar oktatási és irodalmi élet kiemelkedő alakja.
Alig két hete közös barátunk, Kövesdi Károly kiváló író, költő, írt egy utolsó utáni levelet Fülöp Antalhoz, a mi Tóninkhoz, akit írás közben magához szólított az Úr, mondván, ennyi volt, a munka bevégeztetett. Karcsi szívet szorongató levele után, most drága Lojzi, Te kényszerítesz engem egy utolsó utáni levél megírására, mert e szeretett földi otthont, Te is lecserélted égire, a gonosz, a sátán, a fájdalom nélküli örök világosságra.
Drága Lojzi, nagyon fogsz hiányozni. Nemcsak nekem, de az egész szlovákiai magyar közösségnek, mindenkinek, akit tanítottál, és Te mindenkit tanítottál, iskolában, közösségi rendezvényeken, vagy csak az utcán sétálás közben, a borospincéd előtt a padon ülve, finom boraidat kóstolgatva, mert Te voltál a nagybetűs Tanító, nem álltad meg, nem tudtad megállni, hogy a megszerzett tudást ne add tovább. Minden megszerzett új tudásért lelkesedtél, alig bírtad kivárni, hogy azt megoszd másokkal, akár szóban, akár írásban. Nagyon sokat tanultam Tőled, nemcsak történelmi ismereteket, nemcsak a természet rejtett titkait, de a munka szeretetét, a lelkesedést, a kitartást, a tanítás fontosságát, emberséget, barátságot, hűséget. Életpéldáddal okítottad, hogy a nehéz munkával megszerzett tudást tovább kell adni mindenáron, hogy akkor van értelme a tanulásnak, a tapasztalásnak, hogyha azt megosztod másokkal, tanítóként, íróként, közösségi szereplőként.
Kedves Lojzi, ne haragudj, de nem mondok le hosszú beszélgetéseinkről, még szükségem van, hogy taníts. Előkeresem az Új Szó, az Irodalmi Szemle, a Katedra, az Előretolt Helyőrség – Felvidék, az Opus, egy-egy számát és kikeresem kérdéseimre a válaszaidat, ha kell, újra olvasom a könyveidet, hogy a lelket építő társalgás élő maradjon, hogy így találkozhassunk még sokszor, hogy még sokáig hallgathassalak, hogy vitatkozhassam Veled. Tudom, nem sértődsz meg bárgyú ellenállásomon, épp ellenkezőleg. Tudom, hisz nagyon jól ismerlek, ha kérdezlek, Te majd türelmes hangon, újabb és újabb nagy tudással felvértezett ismereteket, érveket zúdítasz rám. S ha látni akarlak, felnézek a Napba, s ha esőre áll az idő, megkereslek az esőcseppekben, vagy a fák rügyeiben.
Lojzi, Isten Veled!
Hodossy Gyula
Kapcsolódó cikkünk
87 évesen elhunyt Csicsay Alajos pedagógus, író és szakíró, a szlovákiai magyar oktatási és irodalmi élet kiemelkedő alakja.
Tanulmányait Csiliznyáradon és Csilizradványban kezdte, majd 1958-ban érettségizett a pozsonyi Pedagógiai Iskolán. Csicsay Alajos az Új Szónak három éve nyilatkozott utoljára, éppen a Pedagógiai Iskola egykori végzőseinak találkozója alkalmából.
Tanári oklevelet a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett 1964-ben.
Pedagógusi pályáját Füzespusztán és Muzslán töltötte, illetve 1971 és 1991 között Párkányban volt iskolaigazgató. Munkáját következetes szakmai igényesség és közösségi elkötelezettség jellemezte.
Az 1970-es évektől rendszeresen jelentek meg cikkei, elbeszélései és tanulmányai. Szerkesztőbizottsági tagja volt többek között a Nevelésnek, a Tábortűz és a Hogyan Tovább? című lapoknak.
Szépirodalmi írásai – novellák, elbeszélések, mesék – mellett pedagógiai és ismeretterjesztő cikkeket is publikált, különösen a fiatalabb korosztály számára. Írásai rendszeresen megjelentek a szlovákiai magyar sajtóban és a pozsonyi rádió magyar adásaiban, valamint az egykori központi gyermeklapokban is. Behatóan foglalkozott a nemzetiségi iskolaügy kérdéseivel, különösen a csehszlovákiai magyar iskolák és pedagógusok sorsával a két világháború közötti időszakban és a jogfosztottság éveiben.
Több mint száz pedagógiai szakcikket publikált, sokoldalú szerzőként karcolatokat, tárcákat, glosszákat, recenziókat, tanulmányokat és interjúkat is írt. Munkásságát 2015-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem aranyoklevéllel ismerte el.
Aktív szerepet vállalt a közéletben is: hosszú éveken át dolgozott a Csemadokban, a Csemadok Központi Bizottságának, majd az Országos Választmányának volt a tagja, 2000 és 2003 között az Érsekújvári Területi Választmány elnöke. Tisztséget töltött be a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében, 1995-től tagja, 1996–tól 2002-ig a Katedra Társaság elnöke volt. Tagja volt a Szlovák–Magyar Baráti Társaságnak és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
