Szemtanúi lehettünk egy 16 évig regnáló, 2010-26 közötti kormányzat, de fogalmi értelemben nem rendszer felívelésének, jelentős eredményeinek, ellentmondásainak, majd szinte napok alatt történő elolvadásának. Még az új kormány szombati megalakulása előtt egyik napról a másikra szűntek meg a kormányzat korábbi fontos intézményei – TEK mellőzése, Szuverenitásvédelmi Hivatal és továbbiak is várhatóak –, kormánypárti oligarchák mondanak le kormányzati feladatokat ellátó cégeikről, lépnek vissza a közélettől. Jelenleg a győzteshez pártolás pszichológiai effektusa következtében egyre erősebb e 16 év tagadása és elvetése. Kisrészt talán jogosan, nagyobb részt viszont érdemtelenül.
Szemtanúi lehettünk egy 16 évig regnáló, 2010-26 közötti kormányzat, de fogalmi értelemben nem rendszer felívelésének, jelentős eredményeinek, ellentmondásainak, majd szinte napok alatt történő elolvadásának. Még az új kormány szombati megalakulása előtt egyik napról a másikra szűntek meg a kormányzat korábbi fontos intézményei – TEK mellőzése, Szuverenitásvédelmi Hivatal és továbbiak is várhatóak –, kormánypárti oligarchák mondanak le kormányzati feladatokat ellátó cégeikről, lépnek vissza a közélettől. Jelenleg a győzteshez pártolás pszichológiai effektusa következtében egyre erősebb e 16 év tagadása és elvetése. Kisrészt talán jogosan, nagyobb részt viszont érdemtelenül.
Először is talán azt járjuk körbe, melyek voltak a 16 évig működő Orbán-kormányzat vereségének, jelenlegi látványosan gyors összeomlásának, elolvadásának fő okai.
2010-ben a Gyurcsány-Bajnai kormányok neoliberális, baloldalinak nem csúfolható politikájának válsága röppentette a hatalomba a Fidesz-KDNP szövetségét, mely a megújulás reményével lépett a politika színpadára. Azért pontosítsunk, az 1998-2002 közötti első Orbán-kormány még felelősen, eredményesen, szakszerűen, korrekten működött, de ugyanezt mondhatjuk a 2010 utáni kormányzat kezdetéről is.
A 16 évig tartó kormányzat az álbaloldali kormányokat követően jelentős lépéseket tett. Ilyenek voltak az elszakított magyarok kettős állampolgárságának megvalósítása, a külföldi tőkés körök érdekeit kiszolgáló, álbaloldali kormányok által elkótyavetyélt energetikai rendszer, a villamos- és a vízművek magyar állam által történő átvétele.
Számos jó családpolitikai, otthonteremtési intézkedést vezettek be a fiatal családok, a magyar gyermekek, a nemzet jövője megalapozása érdekében. A fiatalok adókedvezménye, a nyugdíjak emelése, az árszabályozások, az üzemanyag és közüzemi díjak szabályozása a szegényebb rétegek helyzetét voltak hivatottak javítani. 16 év alatt megduplázódott a GDP, bővült a foglalkoztatottság. Csak zárójelben, akik elfogadtak bizonyos kedvezményeket, majd a másik oldalra szavaztak esetleg elindulhatnak a postára mindent visszafizetni.
A BTK mérsékelt (messze nem elégséges) szigorítása valamelyest javított a közbiztonság helyzetén. A drogkereskedelemmel szemben történő szigorú fellépés elkezdte az emberi életeket tönkretevő kereskedelem, a drogbandák felszámolását.
Az oktatás területén az egységesített követelményrendszer, az ingyenes állami tankönyvek, csekély hazafias tartalmak bevezetése, egyenlőségteremtő, identitásépítő irányba mutattak.
Az Orbán-kormány és belügyi vezetői európai mértékű, példaértékű eredménye volt az EU szabadkőműves körei által támogatott Kalergi-terv, a gátlástalan LMBTQ-lobbi propagandájának rombolása elleni szigorú fellépés, de talán legfontosabb, hogy igyekeztek distanciát tartani az EU orosz-ukrán konfliktus vonatkozásában elfogult és egyoldalú lépéseitől. De…!
Érdekesek a választás elvesztését követő indulatkitörések. Olyanok részéről, akik eddig tisztességesen és fegyelmezetten, építő módon nyilvánultak meg. Példaként a magas intellektuális szintet és jelentős szakmai perspektívákat megjelenítő, Dr. Ferencz Orsolya, a körzetében tisztességesen, építő módon dolgozó (pedig Kiskunhalas környékén nem virulnak NER-oligarchák) Bányai Gábor az MNB csúcsvezetését, a NER-elitet vádolták a kudarc miatt. Ez valószerűnek tűnik, a NER pénzügyi, média- reklám- és a kulturális és filmszférában harácsoló elitjei (NKA pénzszórások) iránti ellenérzések döntötték be a házat. A magyar politikában eddig lényegében inaktív, apolitikus rétegek és ismeretlen jelöltek aktivizálódtak, fordultak a kormány, és a NER ellen. Mindettől függetlenül nyugodtan kimondhatjuk, a jelentős költségvetési hiányok nagy része a szociális célok finanszírozására fordítódott, ez az előző kormányfő történelmi érdeme. Kérdés, meddig maradnak?
Az összeomló, égő ház viszont a Fidesz-KDNP tisztességesen élő és dolgozó plebejus és értelmiségi köreire, szakembereire dőlt rá, akik puritán, becsületes konzervatív építőmunkát folytattak. Kérdéses, hogy folytathatják-e?
A helyi sajtó sokat foglalkozik az MNB-botránnyal, ami kétségtelenül átbillenthette a politika mérlegét. Nem vagyok pénzügyi szakember, de egyébként nem valószínű, hogy az 500 milliárd és ebből a Kecskeméten a Neumann János Egyetem számára, alapítványi működtetés kereteiben juttatott 127,5 milliárd forint árfolyamnyereségből származó, majd PADME Alapítványon át az Optima ZRT-nél landolt, végül a lengyel lakáspiaci kötvényekbe belapátolt, hozamot nem termelő összeg magánzsebekben kötött volna ki. Egyszerűen rossz és felelőtlen pénzügyi konstrukció volt az említett alapítványi működési szerkezetben. Lehet, hogy a pénzügyi folyamatokat nem pontosan vázolom, de az biztos, hogy a konstrukció kudarca a közhangulat földrengésszerű változását eredményezte.
Dr. Szeberényi Gyula Tamás volt kecskeméti országgyűlési képviselő Facebook-oldalán a pent of demand, vagyis a teljesíthetetlen igények, elvárások fogalmát járta körbe, mely alaptalan frusztrációt előidézve csoportosított át jelentős választói rétegeket. Persze külső befolyás is lehetett.
Talán csak kisemberek szintjén érdekes a következő megyeszékhelyi jellegű összehasonlítás. Egyik orvos barátom nyugdíja mintegy 300 ezer forint körül van. Egy másik személy, aki vezetőként jót és kárt is okozott a városban, állítólag mintegy havi 1,5 millió forint összegben részesül az egyik intézménytől szakértőként, bár már nem is a városban él.
Tehát az említett barátomhoz visszatérve, a megyei KDNP vezetőiként még 1992-ben sajtóperbe keveredtünk az SZDSZ egyik állandóan tomboló (szerencsére nem létező) antiszemitizmusról értekező politikusával. Természetesen megnyertük a pert a BKM-Bíróságon, de a Fidesz-KDNP közegben ezért a mai napig még többnyire ellenszenv övez minket. A határozott politikai kiállás, radikalizálódás elvárása, és amellett, hogy a 90-es években ingyen nyelvtanfolyamot szerveztem az MDF támogatására. Esetemben még több ellenérzést jelenthetett a Jobbik számára történő választási indulás 2010-ben.
A KDNP akkori vezetője az említett SZDSZ-politikus elleni per kapcsán az SZDSZ-es politikus (az illető apja rákosista vérbíró volt) mellé állt, utódaival pedig a Horthy-korszak megítélése kapcsán volt vitánk. Ettől függetlenül alantas és bizonyíthatatlan célozgatásnak tekintem a „Zsolti bácsi” című aljas meséket, vádakat. Reméljük visszahullanak kitalálóira.
A gyermekotthonokban folyó pedofílügyek, a vitatható kegyelmi döntések, a méltatlan amnesztia kérdését valóban a tényleges és szigorú jogállami etatizmus hiányában kereshetjük, az intézményeket a BV-nek szakemberek segítségével kellett volna irányítani.. A Horthy-korszakban nem voltak ilyen jelenségek.
A választás eredménye, a helyzet már visszafordíthatatlan, a szombaton megalakult új kormány előnye lehet, hogy a csúcsminisztériumokat a jobban átlátható ágazati minisztériumok válthatják fel, valamint a pénzügyi átláthatóságra és a vagyonvisszaszerzésre vonatkozó szándék megfogalmazása. Első pillantásra a közlekedési és az egészségügyi tárca élére kitűnő, felelős és koncepciózus személyek kerültek. Csak mellékesen, jó szervezés, hatékony építkezés esetén az utóbbi miniszterjelölt akár egy jobboldali radikális párt jelöltje is lehetett volna. Új fejlemény, hogy az igazságügyi tárca új jelöltje is kiemelkedő szakmai színvonalat képvisel. Akárcsak a jelenlegi államfőt, a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium indította el. Ez igazolja az intézmény jó hírét.
Tehát minden bizonnyal az új kormány pozitív törekvéseként lehet értékelni a törvényességre, a pénzügyi átláthatóságra irányuló igyekezeteket. Ugyanakkor a veszélyforrások, a sötét felhők is feltűnnek. Ilyenek az EU migránspaktumának várható elfogadása, az LMBTQ-propaganda korlátozásainak megszüntetése, a nem kizárható drogliberalizáció, az EU háborús politikájához történő közeledés.
Gazdasági tekintetben a vízművek, a villamosművek esetleges privatizációja értékes trófea lenne a NER-nemzeti burzsoáziát, de így ezzel esetlegesen a magyar államot is legyőző globális és EU tőkének. Reméljük, erre még gazdasági nehézségek miatt sem kerülhet sor.
A Tisza Párton belül több szárny, irányzat is működhet párhuzamosan. Belső konfliktusaik már a kormányalakítás előtt napfényre kerültek. A választás előtti cikkekben elemeztem a magyar parlamentarizmus korábbi sokszínűségét, itt nem akarom megismételni.
Az oktatási tárca betöltése körüli konfliktus jelezte első alkalommal, hogy a Tisza Párton belül több áramlat is létezik párhuzamosan. Az ígéretesnek tűnő ciszteri főigazgatóval szemben elindult a balliberális flaszterkoptatók ellenkampánya, végül is sikerült megfúrni. Az új jelölt a volt SZDSZ oktatáspolitika alapelveit hangsúlyozza. Ennek lényege a tudás- és ismeretátadás követelményeit felváltó igénytelen felfogás, a formális logikai elemek: a szövegértés, a kompetenciák túlhangsúlyozásával. Kiemelt szempontként a deviáns rétegek „felzárkóztatása” és „esélyegyenlősége” hangzott el, ezen kívül a tankönyvpiac visszaállítása. Az utóbbi szempont az internet, a mobiltelefonok korában tulajdonképpen érdektelen, teljesen mindegy, hogy egy ugyanazt a tartalmat ismertető leckecím határozott, vagy határozatlan névelővel kezdődik.
A különböző felzárkóztatások, a tankönyvpiac helyett esetleg érdemes lenne a falusi kisiskolák (legalább az alsó tagozat) megtartására is hangsúlyt helyezni. Ugyanis, ha egy településen megszűnik az iskola, ott az élet szűnik meg. Említhetném a helyi menzát, büfét, az iskola kulturális életben betöltött szerepet. Sokkal többet érdemelnének azok a kistelepülések, ahol mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenység folyik, ahonnan reggelenként indulnak a nagyvárosokba a komplett építő-, festő-, villanyszerelő stb. brigádok.
Az 1930-as és 40-es években a magyar vidéket az FKGP, népesek, hungaristák, a MÉP hazafias erői próbálták erősíteni és felemelni, a nagyvárosok munkásnegyedeit pedig az MSZDP. Jelképes kérdés, de mostantól mely településtípusok fognak csinosodni?
Itt még nem is beszéltünk az oktatás rendkívül fontos ideológia-filozófiai üzenetéről, mely nemzet-, identitás- és közösségmegtartó szerepet tölt be.
Szórakozásképp folyamatosan áttekintem különböző, a saját anyanemzetüktől elszakított, vagy függetlenségi törekvéseikben korlátozott európai kisebbségek honlapjait. Elképesztően erőteljes nemzeti identitást képviselnek, jelenítenek meg (Korzika, Kosovo Serbe stb.) A legerőteljesebbek a Provincia Autonoma di Bolzano szervezetei (Andreas Hofer Bund, Stimme für Franz Joseph, a kulturális célzattal szerveződő hagyományőrző-, zenei- és lövészegyesületek, de hasonló értékes hagyomány- és kultúramegőrző tevékenységet folytatnak az Itáliától elszakított területeket képviselő szervezetek (Istria terra mia Associazione de istriani stb.).
Tehát e kisebbségek erőfeszítéseitől eltérően az újdonsült oktatási kormányzat lépéseitől pont a nemzeti identitás erősítésének mellőzése feltételezhető. Sajnos nem kizárható, hogy helyét a ”másság”, a „multikulturalizmus”, az arányaiban és felelősségi viszonyaiban túldimenzionált holokauszt-koncepció válthatja fel. Olyan világban, ahol a fiatalok hazafias identitása versus érdektelenség, sőt a nemzeti öngyűlölet fordított tendenciába fordulhat.
„A világ olyanná válik, amilyenné a fiatalságot nevelik” – írta Jókai Mór.
Azért, hogy jó törekvéseket is jelezzünk, pozitívnak tűnhet az egyetemi autonómia helyreállítása, az élethosszig tanuló társadalom koncepciója.
Az is érdekes kérdés, hogyan fogja az új kormány „megjutalmazni” a mellette tüntető, fellépő több tízezres, főként fiatalokból álló aktivistákat, tömeget, a nagyszámú törtetőt és karrieristát, akik rövidesen be fogják nyújtani a számlát, igényeiket a Tisza Párt káderhiányos állapotában. Morális értelemben szomorú tény, hogy a választást követően nagyon sokan 1-2 perc alatt fordítanak köpönyeget. Az már előre borítékolható, hogy nagyarányú „elitcsere” várható az államigazgatásban, minisztériumokban, médiában és háttérintézményekben.
Talán még vessünk egy pillantást az új kormány ellenzékére is. A Fidesz-KDNP úgy tűnik, hogy a jelenlegi súlyos vereség után nehezen találhatja meg, vagy képes újjáépíteni önmagát.
Fontos kérdés miért nem sikerült a Mi Hazánknak felépíteni magát, mint a legerősebb ellenzéki erőt. Pedig e talán a legtisztább helyzetelemzést és jövőképet megfogalmazó párt elméletben, ideológiai értelemben a MIÉP és a Jobbik utódja. Azonban helyes megállapításai, álláspontja mellett voltak mulasztásai is.
Az elfogadható tény, hogy a kitűnő saját sajtója mellett a fősodratú liberális sajtó, a szociális média lényegileg agyonhallgatta, sőt inkább támadta.
A párt – akárcsak elődje, a Jobbik – nem igazán volt képes kiépíteni saját helyi struktúráit, közösségi életét, lényegében szűkre korlátozott választási pártként működött. Leszámítva a nemrég indult, nagyon fontos szerepet betöltő Bűnvadászokat és a helyi termelői piacokat. Minden bizonnyal a belső hierarchia védelmében nem engedték be a volt jobboldali radikális értelmiséget. Pedig aktívabb helyi közélet, kulturális és szakmai munka mellett elvihette volna a Tiszára adott protest-szavazatok jelentős részét. Így ma más lenne a helyzet. Persze ehhez egy, a jogszerűség elveire épülő, nemzeti alapon álló (ez megvolt), szociális-integratív-korporatív (ez talán hiányzott) párt kellett volna. Ezt már a Jobbik is elmulasztotta.
Egyébként anélkül, hogy fárasztó politológiai terminológiával elemzésekben elmélyülnénk, a Mi Hazánkon belül is megnyilvánul a nagy politológusok, Pareto, Gramsci, Max Weber által megfogalmazott, „harc a felépítményekben” kifejezéssel minősített konfliktushelyzet.
Azért talán itt érdemes egy utolsó pillanatra kitérni Vona Gábor Második Reformkor című szerveződésére. Ugyanis többet nemigen érdemes foglalkozni velük.
Vona, mint ismeretes 2010-től mint egy erős, jobboldali radikális párt vezetője jelentős nyomásgyakorlási potenciállal rendelkezett. Megakadályozhatta volna a NER-klientúrák elszabadulását, a rendszer elfajulását, a Fidesz-KDNP váltópárjává válhatott volna. Ezzel szemben generációs rögeszméi következtében a párt szétzilálódott. Ugyanis olyan fiatal és színvonaltalan karrieristákat emelt ki, akik szakértelmének, politikai elkötelezettségének, felelősségérzetének hiányában a Jobbik szétzilálódott. Az általa kiemelt figurák kialakulatlan egyéniségét jelzi, hogy többen az LMP (még hagyján), a DK, a Momentum soraiban kötöttek ki. Mások cionisták lettek, bár itt szükséges hangsúlyozni, hogy a zsidó vallási identitás és a magyar hazafiság egyáltalán nem zárják ki egymást. Erre a XX. században sok példa létezett. Csak megfelelő tárgyilagossággal kell viszonyulni a kérdéshez.
Már a Második Reformkor elnevezés is téves, ugyanis a reformkor kifejezést használták a 30-as évek kisgazda, népies, kormánypárti, hungarista törekvéseire, valamit a 80-as évek a pártállamot lebontani szándékozó elgondolásaira. Etethet még tehát akit tud, aki beveszi. Egyébként távlati koncepciója az lehet, hogy a kormányzás alatt nyilvánvalóan erodálódó Tisza szavazói egy részét is begyűjti. Minden bizonnyal ugyanez lehet az MSZP-t eladó vezetők távlati terve is. Bár a tényleges baloldalhoz nincs igazán sok közük, de Dobrev Klára legalább kitartott, próbálkozott a DK fennmaradásával.
Orbán Viktor, de jelenleg úgy tűnik, hogy Magyar Péter is jó kapcsolatra törekszik Giorgia Meloni olasz kormányfővel. A korábbiakban rendszeresen próbáltam összevetni a Secolo d’Italia lapot rendszeresen olvasva a Fidesz-KDNP és az itáliai kormánypártok álláspontját. Az orosz-ukrán háborúban a magyar pártok irányába pozitív a mérleg. A hazaihoz hasonló olasz gazdasági növekedés is hasonló értékelést kapott, lényegében azonos a migráció megítélése. Azonban hazánkban az értelmiség háttérbeszorítása, leértékelése kifejeződött a deviáns roma rétegek és influenszereik kormányzati dédelgetésében. Itáliában a hivatalos sajtóban, a csendőrség honlapján, vagy a Rassegna dell’ Arma dei Carabinieri (Scendőrségi Szemle) című lapban megjelenik a criminalita rom kifejezés (még baloldali szerzőknél is). Természetesen senki sem szándékozik megbántani, sőt becsüljük a tisztességes romákat, akikre árnyat vetnek a deviáns rétegek. Szintén eltérés mutatkozott a területfoglaló szélsőséges cionista körök megítélésében (itt sem a tárgyilagos és tisztességes izraeli körökről van szó) Az olasz kormányzat részéről legalább az ejnye-ejnye néha elhangzott, itthon szinte semmi.
Persze Itáliában is megjelennek a Meloni-kormánnyal szemben kihívóként az elégedetlen, új radikális jobboldali erők: Forza Nuova, Futuro Nazionale. Az utóbbi vezetője Roberto Vannacci tábornok a leghatározottabban fellép a migráció, az EU kétarcúsága ellen. Mint hazafi pozitívan értékeli a fasiszta ventennio (1922-43) eredményeit. A hazainál jóval egészségesebb értékrendszert igazolja a jobboldali radikális paletta színesedése.
Az eddigi értelmezések szerinti magyar kormányzati interpretációjú jobboldali politikai alternatíva, melyben a volt kormányfő és sokak életműve van benne, az említett okok miatt most összeomlott. Képes lesz-e valaha, valamilyen formában talpra állni? Vagy a hellén mitológiából ismert Sziszüphosz szerepe várhat ránk, magyarokra folyamatosan?
Bár a Tisza Párt látszólag ideológiamentes, az új országgyűlés megnyitása nem erre utal, éles értelmezési vitákat váltott ki.
Nem tudok arról, hogy a nyugati államok parlamentjeiben pl. a Marseillaise, A Deutschland, über alles, vagy a Fratelli d’Italia, vagyis a nemzeti himnuszok elhangzását követően elhangzanának a nemzeti kisebbségek himnuszai. Egyoldalúnak tűnik, hogy elhangzott a sükösdi gyermek-tamburazenekar előadásában a cigány himnuszként értékelt dal, mikor 13 etnikai kisebbség létezik a magyar törvények szerint. (Itt egyáltalában nem a gyerekek értékelendő teljesítménye tagadásáról lenne szó, akiknek elismerés jár.) Elhangozhatott volna a Deutschland über alles, a Destepta-te romane, vagy a felvidéki népdal (Istenem, mért nekem kellett így elmenni, mint a kis fecskének? himnuszváltozata) stb. Ez nem gyermekellenesség, hanem jogegyenlőség követelménye.
Sajnos a magyar társadalom szociális média területén megnyilatkozó számos kommentelője végtelen szellemi-lelki silányságról tanúbizonyságot téve képtelen ezt felfogni, összehord minden ostobaságot. Példaként az említett olasz politikai tendenciák jelzik, hogy ilyen kérdésekben sokkal egészségesebben, tárgyilagosabban gondolkodnak, az értelmiség is jóval hazafiasabb (a baloldali is).
Az új kormány esetleges jó szándékú lépéseit minden értelmes ember üdvözölheti, ugyanakkor azonban számos, említett veszélyforrás is felmerülhet.
A jövő kérdése, lesz-e még a magyar társadalomban akkora lelki-erkölcsi erő, hogy ha szükséges, az említett, modellezhető veszélyforrások után még meg tudjon újulni, talpra tudjon állni? Elbúcsúzhatunk a hagyományokból származó, felelős nemzetépítő politikától?
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
