Egy perc. A Központi Statisztikai Hivatal új adatai szerint egy magyar férfi átlagosan ennyi időt, tölt könyvolvasással egy nap. A nők három percet. Nagyjából a magyar lakosság fele évente egyetlen egy könyvet sem olvas el, és rendszeresen a magyarok mindössze 10,2 százaléka olvas könyveket. A helyzetet és az okokat Pompor Zoltán, a Magyar Olvasástársaság elnöke ismertette az InfoRádió Aréna című műsorában.
A 60-as évektől kezdve kisebb-nagyobb rendszerességgel nyomon követik azt, hogy a magyar lakosság hogyan és milyen témákban olvas, és eszerint az olvasásra fordított idő lassanként csökken. Ennek nagyon sokféle oka lehet. A digitális korban az olvasásnak nagyon sok versenytársa akadt, és az egy főre eső elolvasott könyvek száma is jelentősen csökkent az elmúlt időben.
„Vannak az elitolvasók, akik havonta egy könyvet elolvasnak. Ez a lakosság kisebb része, 10 százaléknál jóval kisebb az arány. A másik oldalon ott vannak, akik egyáltalán nem olvasnak könyvet. Ma a magyar lakosságnak az 50 százaléka egyáltalán nem olvas könyvet, nem jár könyvtárba, nem vásárol könyvet. És köztük vannak különböző csoportok, akik nagyon sokat olvasnak, rendszeresen olvasnak, könyvtárba járnak, olvasóklubokba járnak, könyveket vásárolnak, a gyerekeiknek olvasnak például, és vannak olyanok is, akik időről időre, amikor idejük jut rá, elővesznek egy könyvet és olvasnak” – sorolta Pompor Zoltán.
A Magyar Olvasástársaság elnöke szerint a könyvolvasásnak még mindig van presztízse, de igazán sokat ma már csak a diplomás nagyvárosi nők olvasnak, ha van szabadidejük, illetve a 60 felettiek, a nyugdíjasok. A nemek közti különbség egyébként 10-14 éves kor között már látható, tehát amíg az alsó tagozatos gyerekek esetében majdhogynem ugyanannyit olvasnak a fiúk és a lányok, ez megváltozik felső tagozatra és később teljesen kettéválik. A fiúk lényegesen kevesebbet olvasnak, mint a lányok már ekkor is.
„Léteznek életkori sajátosságok, illetve az adott nemre vonatkozó sajátosságok is. Azt is szoktam mondani, hogy mi néznénk a legnagyobbat, hogyha minden fiú kezében könyv lenne, és ott üldögélnének magányosan a fa alatt és olvasgatnának. Valahogy nem ez a sajátosságuk. Bandázni szeretnek, az izgalmat szeretnék, a kalandot szeretnék, és ezt nem feltétlenül a könyvekben találják meg, hanem a való életben” – idézte fel Pompor Zoltán, hozzátéve, hogy számos olyan európai ország van, ahol a fiúkat az olvasáshoz visszavonzani próbáló programokat indítottak. A Magyar Olvasástársaságnak is van egy programja – az Olvass és focizz program –, aminek keretében szeretnénk olyan könyveket ajándékozni alsós, felsős fiúknak, amelyek feltehetően érdeklik őket, ugyanis a fociról szólnak.
Ha csak az olvasásról beszélünk összességében, én azt szoktam mondani, hogy soha nem volt a világtörténelemben olyan időszak, amikor ennyit olvastak volna az emberek, csakhogy ez nem ugyanaz, mint könyvet, hosszú szöveget olvasni – mondta Pompor Zoltán
„Amikor leírunk egy üzenetet, amikor elolvasunk egy chatet, akkor írunk, olvasunk, valójában szövegeket alkotunk, szövegeket fogadunk be, de ez nem hasonlítható össze egy novella, vers, regény vagy egy szépirodalmi mű elolvasásával, de még a lektűrolvasással sem. Ugyanis
egy hosszabb szöveg befogadása egészen más hozzáállást, az agy másfajta működését igényli”
– hangsúlyozta.
Az okok között említette, hogy egyesek nem szeretnek olvasni, ami attitűdbeli kérdés: valami miatt az életük során nem alakult ki az a vonzódás a könyvek felé, ami másokban igen. Például azért, mert gyerekkorukban nem meséltek nekik, nem egy könyves környezetből jöttek, bár ez nem kizáró ok, hiszen vannak olyan, akár elit olvasók is, akik nem könyves környezetből érkeznek.
Általában azok se szeretnek könyvet olvasni, akik nem tanultak meg jól olvasni. A PISA-felmérés tanúsága szerint a 15 éves gyerekek 27 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis nem érti azt, amit olvas.
„Ez valamiféleképpen az olvasás tanítására és az az utáni időszakra vezethető vissza. Ma Magyarországon a többség számára jól alkalmazható olvasástanítási stratégia van, amivel a pedagógusok megtanítják olvasni a gyerekeket, ugyanakkor a negyedik osztály után ez a folyamat nem folytatódik. Tehát
az ötödikben, amikor átveszik a pedagógusok a gyerekeket, akkor kész tényként veszik, hogy már tudnak olvasni, a történelem, természettudomány, irodalom tankönyvek szövegeit el tudják olvasni és meg tudják érteni, pedig nem így van.
A gyerekek egy része nem tudja értelmezni a hosszú szövegeket, és ha ezt a lemaradást 15 éves koráig nem tudja bepótolni a tanuló, eljut oda, hogy nem válik olvasóvá, nem szeret olvasni, mert nehézségei vannak a szöveg megértésével” – vázolta Pompor Zoltán.
Azzal kapcsolatban, hogy sokan mondják, nincs idejük könyvet olvasni, a szakértő kifejtette: nagyon sokszor az egyszerűbb megoldások, a könnyebb út, a kisebb energiabefektetést igénylő elfoglaltságok felé megyünk. Tehát megnéznünk egy videót, pörgetjük a Facebookot, elolvasgatjuk a híreket – mert azért az sem mondható el, hogy amikor egy híroldalt elkezdünk olvasni, akkor az elejétől a végéig elolvassuk azt a hírt, amit ott látunk. És ez szokásbeli kérdéssé válik.
„Tehát ha az a szokás alakul ki és rögzül, hogy átfutom a szöveget, akkor amikor le kell ülnöm egy könyvet olvasni, jön rá az agyam arra, hogy ez nem elég itt. Tehát ha bele kell helyezkednem a regény világába, akkor nem elég csak átfutni az oldalt, hanem el kell mélyülni. És ez idő kérdése is: azon túl, hogy van időm vagy nincs időm,
az az első néhány perc vagy tíz perc szükséges, amíg az agyam átáll arra a másfajta olvasásra”
– hangsúlyozta.
Jó hírként említette, hogy úgy tűnik, a könyvek árának emelkedése nem gátolja olyan jelentősen az olvasást. A Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületének vannak erre nézve adatai, amelyek szerint nem fordultak el a vásárlók olyan mértékben a könyvektől, mint amilyen mértékben emelkedtek az árak. Ráadásul egy-két könyv áráért egész évre be lehet iratkozni az összes könyvtárba is, ami szintén segíthet.
Az olvasásnak még mindig van presztízse, ajándékba adunk egymásnak és a gyerekeinknek is könyvet, de amikor önállóan döntünk dolgokról, mi döntjük el, mit vásároljunk, akkor egyre kisebb eséllyel választanak maguknak könyvet az emberek. Akár társaságban is előfordulhat – persze társasága válogatja –, hogy könnyebb egy aktuális filmről, sorozatról beszélgetni, mint egy kortárs irodalmi alkotásról.
Végezetül beszélt arról is, hogy az olvasás élménye továbbadható úgy is, hogy felolvasunk valakinek – nemcsak a gyermekünknek, hanem olvasókörökben vagy olvasótárs programokban másoknak.
„A Magyar Olvasástársaságnak volt korábban egy olyan programja, aminek az volt a neve, hogy Olvasótárs. Olyan helyekre, olyan gyerekekhez jutottak el az általunk felkészített olvasótársak, akik amúgy nem könyves környezetből jönnek – tovább lehet adni az olvasás szeretetét így is, hogy én másoknak olvasok, akár olyan embereknek, akiket sose láttam vagy nem is találkoztam még velük” – mondta Pompor Zoltán elnök az InfoRádió Aréna című műsorában.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
