A hiper-érzékenységéről is ismert holland vezetés, amely minden tekintetben be- és elfogadó a csütörtöki EU-csúcson tépte darabokra a nemzeti szuverenitásról dédelgetett álmainkat. Igaz Mark Rutte holland kormányfő mellett komoly elismerés jár Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek is, aki egy kvóta- és egy rezsiharc között most annak örül, hogy megállapodtak az Ukrajnával kötött társulási szerződés hollandiai ratifikálásához szükséges biztosítékokról.
Mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás (DCFTA) a dallamos elnevezése annak az egyezménynek, amely ratifikálásért már hosszú évek óta küzd Brüsszel. A szöveget mindössze egyetlen tagállam, Hollandia parlamentje nem ratifikálta még, ugyanis a holland emberek többsége egy áprilisi népszavazáson elutasította azt.
Csakhogy ebbe nem nyugodhatott bele a demokratikusan megválasztott holland kormány, erőfeszítéseit csütörtökön siker koronázta: a most elfogadott biztosítékok a várakozások szerint lehetővé teszik az egyezmény végső jóváhagyását.
„Nem volt egyszerű, nem volt kellemes, azonban szükség volt rá, mivel ez biztosítja, hogy az Európai Unió továbbra is egységes frontot tudjon képezni Oroszország destabilizációs külpolitikájával szemben”
– húzta elő a mostanában divatos nyugat-európai ütőkártyát Mark Rutte, ezzel is megnyugtatva a holland közvéleményt. A kormányfő most abban reménykedik, hogy a népszavazás elutasító döntése ellenére heteken belül szavazhat a hágai parlament a DCFTA-ról.
„A társulási egyezmény elutasítása a legnagyobb ajándék lenne, amit adhatunk Vlagyimir Putyin orosz elnöknek”
– vélekedett a határozat elfogadása után.
Az MTI tudósítása szerint a nyilatkozat határozottan kimondja, hogy a szerződéssel Ukrajna nem válik EU-tagjelölt országgá, és ez a későbbiekben sem szolgálhat majd alapul ilyen döntésre. Kitértek rá, az egyezmény nem jelenti azt, hogy az uniónak kollektív biztonsági garanciákat vagy bármiféle katonai támogatást kellene nyújtania Ukrajnának. Mint írták, a megállapodás nem vezet az ukrán állampolgárok szabad uniós tartózkodásához vagy munkavállalásához, és arra nézve sem tartalmaz semmilyen kötelezettségvállalást, hogy az EU további pénzügyi támogatást nyújtson Kijevnek.
(A hírre reagálva egyébként Geert Wilders, a szerződést ellenző, holland Szabadságpárt vezetője fontolóra veszi, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a miniszterelnök ellen).
Ez a szabadkereskedelmi egyezmény hazánk számára viszont konkrét veszélyeket rejt – mert bár valóban nem beszél katonai szövetségről, ám a megállapodás lényege, hogy leépíti a szerződéses felek, vagyis jelen esetben az EU és Ukrajna közötti vámokat, az ukrán termelők, exportőrök számára hozzáférést biztosít az EU piacához, valamint ösztönzi az uniós befektetőket, hogy beruházásokat hajtsanak végre Ukrajnában, emellett nagyobb mozgásszabadságot biztosít az ukrán munkavállalók részére az EU-ban. Olyan célokat fogalmaz meg, mint az együttműködés erősítése, a gazdaságpolitikák összehangolása, a jogi szabályozási környezet közelítése számos területen, illetőleg elmozdulást jelent a vízummentesség irányába.
Az egyezmény már hét évvel ezelőtt felmerült, a szövegezése csak 4 évvel ezelőtt készült el. Ebből azért az is kikövetkeztethető, hogy mindez még az orosz-ukrán konfliktus elfajulása előtt történt. A társulási folyamat Victor Janukovics bukása után gyorsult fel.
Jellemző a 2014. március 24-ei Európa Parlamenti állásfoglalás, amely kimondja, hogy „az EU-ba irányuló ukrán árukat érintő kereskedelmi akadályok (vámok, kvóták és vámkontingensek) az EU és Ukrajna közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség (DCFTA) keretében mindkét fél által elfogadott szintre történő ideiglenes és egyoldalú csökkentése révén a javaslat elő fogja segíteni az ukrán vállalatokat abban, hogy növeljék exportjuk volumenét és diverzifikálják a kiviteli célállomásokat. Más szóval, ezen egyoldalú kedvezmények révén Ukrajna az elkövetkezendő hónapokban több százmillió eurónyi megtakarítást érhet el. (A Bizottság becslése szerint a DCFTA-nak köszönhetően az ukrán exportőrök évente 487 millió eurót fognak tudni megtakarítani az uniós behozatali vámok csökkenése miatt, ami kereskedelmi értéken számítva a vámok 98,1 százalékának eltörlését teszi ki)”.
Azt sem titkolták, hogy ezzel az oligarcháknál hagyott irdatlan pénzzel az a céljuk, hogy az ukrán gazdaság képes legyen törleszteni az országot elárasztó európai hiteleket.
Harc Brüsszel és Moszkva között – ki arat majd Ukrajnában?
A fejünk fölött évek óta zajló geopolitikai küzdelemben Ukrajnának rendkívüli szerepe van. A hatalmas ország gabonaföldjeit a történelem során sokszor aratták le idegen hatalmak, így van ez a XXI. században is. S amíg Ukrajna keleti felében fegyverek ropognak, addig Kijev az Európai Unióval egyezkedik.
Az üzlet tökéletes, ugyanis nemcsak piachoz, és később pénzhez jutnak, de még az externális költségek is olyan országokban csapódnak le, amelyek érdekérvényesítő-képessége és fontossága elhanyagolható.
Mert ha valaminek nem örülhet egy felelős magyar politikus az például, hogy vízummentesen, dömpingáron lepje el az ukrán gabona az európai piacokat.
Pedig Orbán Viktor és a V4-ek közleményben álltak ki a társulás mellett, ami elsősorban arra vonatkozik, hogy az ukrán állampolgárok (tehát nem a kettős állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyarok) megkaphassák a vízummentességet, egyúttal könnyebben tudjanak munkát vállalni a térségünkben. Az elmúlt két évtizedben több mint 20 millió ember vándorolt ki Keletközép-Európából; viszont Lengyelországban mára 2 milliót is eléri az ukrán vendégmunkások száma. Az is ismert, hogy az Orbán-kormány úgy változtatta meg a hazai jogszabály-környezetet, hogy a magyar munkaerőpiacra érkező ukrán vendégmunkások még az otthonteremtési támogatásokat is fel tudják venni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
