Bródy János közelgő koncertjére ismét előrukkolt egy gyűlöletdallal. Korábban azzal próbálta „kiénekelni” Orbánékat a hatalomból, hogy szerzeményében a kádárizmushoz hasonlította a mai viszonyokat, így dalolva: „Ezek ugyanazok”. Most pedig az „Akit a hazája nem szeretett” című depresszív újdonságával játssza el a sértett herceget: Ő ugyan mindent megtett azért, hogy hazája szeresse, ám hogy ennek ellenére nem szereti, az szerinte „elég abszurd”.
Azt ATV Egyenes beszédében ugyanis megtudhattuk tőle, hogy a hazát sokféleképpen lehet szeretni. Nagyon csalódott, hogy mások nem értékelik az ő hazaszeretetének „tág” értelmezését. Igaz, ez már annyira tág, hogy maga Bródy sem merte belecsempészni idevágó mondatába a ’hazaszeretet’ kifejezést. „Különösen rólam feltételezni azt, hogy egy magyar nyelven író, csak a magyar kultúrában létező, csak magyarul tudó emberek által szeretett dalszerző, az ne lenne érdekelt a nemzet gyarapodásában, a magyar kultúra fennmaradásában, az elég abszurdum.”
Mindenesetre nehéz úgy a haza és a szeretet fogalmát Bródyval összekapcsolni, ha valaki gúnyolódó hangon énekel róla. Amikor azt mondja, hogy „a szakadék szélén állva megint szól a harsona, ez a világ lehető világok legjobbika”. Ez természetesen nincs így. Senki nem mondja, hogy ez a világ legjobbika. A Gyurcsány által a szakadék szélére tolt állapotához képest viszont sokkal jobb. S lehet, hogy Bródy másképpen képzeli el a szebb jövőt – énekli az ismert jobbikos köszöntést idézve, csak az ’Adjon az Isten!” marad el előle – de szerencsére nem a vele egy gondolkodásúak kaptak bizalmat a választásokon. Így nem a szakadékba lökték az országot, hanem zuhanás helyett a nemzet talpra állt, fejlődési pályára lépett. Ebben lehet ugyan kételkedni, ám a tényekkel nehéz vitatkozni. Akkor is Orbán Viktor kormánya húzta ki a csávából az ország szekerét, ha Bródy őt bálványnak gúnyolja s lenézi mindazt, ”aki a bálvány körül táncol”.
Bródy igazi liberálishoz illő, szemforgató módon koncertjét az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kiadásának 70. évfordulójára időzítette. Azt sugallva ezzel, hogy Magyarországon az emberi jogok nincsenek tiszteletben tartva. Azt mondja: „Azért jött létre [a Nyilatkozat] a második világháború borzalmai után, hogy a véres összetűzéseket el lehessen kerülni!” Ami így is van. Ám az a világ, amit a sértett, hatékony ellenzéki politizálásra alkalmatlan nihilista Bródyk szeretnének, az éppen a borzalmakhoz, a véres összetűzésekhez vezet. Azért rasszistáznak, fasisztáznak, keltenek gyűlöletet, hogy sorosista balliberális világ jöjjön el, hogy éppen az ENSZ által is ezerrel támogatott migránsok alanyi jogon foglalhassák el egész a világot, benne Európát, a szülőföldünket. A Bródyknak nem kell az a biztonság, amit Orbán Viktor a többség támogatásával biztosít az egész társadalomnak, benne nekik is. Bezzeg, ha nem volna, ők sikoltoznának elsők között a leghangosabban. A nihilista liberálnyikoknak csak attól nem állna félre az orra, ha a bevándorlók vállán a hatalomba kapaszkodó szűk baloldali elit regnálna a kormányrúdnál, letiporva mindent, ami nemzeti, ami magyar.
Úgy fest azonban, hogy a sértett Bródy János egyre kevesebbeket érdekel, egyre kevesebbek számára mártír. Koncertjét ugyanis a Budapest Kongresszusi Központban rendezi, nem a Papp László Arénában. Kevesebb, mint kétezer embernek, nem tizenkét és félezernek. Ha valamin, akkor ezen lenne oka megsértődni. De nem Orbán Viktorra, hanem leginkább saját magára.
Horváth K. József – https://leander.blogstar.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
