Brexittel felérő népszavazás

Nemrég találtam egy igen érdekes cikket Románia vezető napilapja, az Adevarul blogján. A szerző a lapot kiadó holding brüsszeli tudósítója, Cristian Unteanu. 2016. október 2.: ez a következő népszavazás, melytől Európa reszket – ez a címe a cikknek, és természetesen a kötelező betelepítési kvóta elleni magyar népszavazásról szól.

Az írás – elolvasható magyarul is az Eurocom romániai sajtófigyelő honlapon – az ősszel megválaszolandó kérdéssel indít, és azt állítja, hogy a referendum eredményének ugyanolyan fontos lehet a jövőbeli hatása az unió életére, mint a brexitnek. Unteanu szerint a magyar népszavazás csak látszólag szól a migrációról, az igazi téma a nemzeti szuverenitás EU-n belül teljesen sohasem tisztázott kérdése. A britek Vote Leave (Szavazz a távozásra) kampányának központi üzenete is hasonló volt: „vissza akarjuk venni az országunkat”, és ezt most a magyarok azzal egészíthetik ki, hogy ne a brüsszeliek döntsenek olyan ügyekben, amelyek szigorúan a nemzeti szuverenitással kapcsolatosak. Jelesül, hogy egy ország polgárai eldönthetik-e, kikkel akarnak együtt élni. A szerző úgy gondolja, az európai hatóságok jogosan emlékeztetnek arra, hogy a kérdéses politikát egyhangúlag fogadták el az Európai Tanácsba tömörült állam- és kormányfők, mint ahogy az Európai Parlamentben is többségi pozitív szavazat volt a Juncker-bizottság által javasolt lépésekről. Ám a legtöbb aláíró hazatérve ráébredt, hogy otthon a közvélemény ezt másként gondolja, mindegy, hogy nemzeti érzékenységből, félelemből vagy másból. Az újságíró szerint nem az az 1294 menekült jelenti a gondot, akiket automatikusan Magyarországra kellene áthelyezni, hanem maga a gondolat, hogy a brüsszeli bürokrácia döntésével az illegális bevándorlás legitim mozgási lehetőséggé változik át, amely egy automatikus menedékkéréssel és sok esetben az állampolgárság megszerzésével kezdődik.

Nehéz olyan nemzeti kontextust elképzelni, amelyben ez a gondolatmenet ne okozna gondot – fogalmazza meg Unteanu. Akkor, amikor a dzsihadista követelésekkel és egy fundamentalista iszlámmal alátámasztott terrorizmus a legsúlyosabb fenyegetés, amellyel a világ szembesül. És amely már megvalósította az Európa elleni háború első szakaszának létfontosságú célkitűzését: a félelem, a rémület, a mindennapi bizonytalanság, annak az érzésnek az elültetése, hogy bárki bármikor célpont lehet. Unteanu feltételezése az, hogy a magyarországi népszavazás kedvező eredménye újabb csapás lenne az Európai Bizottság hitelességére nézve. A brüsszeli javaslatok életidegenségét már egyes politikusok is észreveszik: Mario Morcone migrációs ügyi olasz miniszter szerint az olaszországi és görögországi menekültek szétosztásának híres képlete „egyértelmű kudarc”. Ezt maga az Európai Bizottság is elismeri – a Görögországból és Olaszországból havonta áttelepített 6000 személy helyett mostanig csak 843 migránst sikerült elvinni.

Sokszor leírtuk mi is: a kvótarendszer egyszerűen nem működőképes. A migránsok döntő többsége nem általában az Európai Unióba akar jönni, hanem jól meghatározott céllal érkezik. Most hagyjuk a terroristákat, foglalkozzunk azokkal, akik becsületes szándékkal jönnek, és valóban menekültek! Nekik is határozott elképzelésük van arról, hogy Londonba vagy Párizsba szeretnének menni a már ott élő rokonaik-ismerőseik mellé, netán Németországban dolgoznának. Aki azt gondolja, hogy a schengeni övezetben ki lehet jelölni nekik egy kényszerlakhelyet Borsodban vagy Katowicében, az nincs tisztában a tényekkel. Így gondolja ezt a román kolléga is, aki szerint az európai döntéshozók most is görcsösen ragaszkodnak az általuk erkölcsösnek, humanitáriusnak és tökéletesen törvényesnek tartott áttelepítési képlethez. Amennyiben októberben győznek a nemek, a magyarországi népszavazás teljesen megváltoztathatja a dolgok menetét, ugyanis egy ország de facto és de iure kivonja magát a migráció kérdésére vonatkozó európai döntéshozatali folyamatból. Unteanu úgy látja, ha az Európai Bizottság elfogadja az eredményt, akkor kinyitja Pandóra szelencéjét. Ezután sok ország követelné magának a brit kiváltságok mintájára az „op-out hatáskört”, vagyis megnyitná az utat a szerződések újratárgyalása előtt. Ha viszont az Európai Bizottság megpróbál harcra kelni, büntetéseket javasolva Magyarország ellen, az botrányhoz vezet, ami felerősíti az euroszkeptikus hangulatot.

Mit tesz az intézmények Európája? – teszi fel a kérdést a román újságíró. Egyelőre a túlélésért vergődik, ha éppen nincs vakáción, ahogy azt minden lelkiismeretes tisztviselő teszi nyáridőben. Csakhogy ez nem akármilyen nyár, ezek nem akármilyen idők. Ez a tragédia, hogy a vezetők vízió, erő és döntéshozatali képesség híjával vannak. Bizonytalan időszak következik, és el kell fogadnunk, hogy a következőkben ilyen lesz Európa állapota. Amikor bármi megtörténhet – fejezi be írását.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »