A Bátorkeszi Nyugdíjasklub és Szabóné Jozefík Edit szervezésében került sor a Bözsi néni hagyatéka című legújabb könyvének bemutatójára a kultúrház presszójában.
Szabó Edit, Bátorkeszi első szabadon választott polgármestere, az 1994-es Komáromi Nagygyűlés szervezője, az 1998-as iskolaháború Pro-Probitate-díjas községének első embere 2025. április 30-án töltötte be 80. életévét.
Ezt a szép, kerek évfordulót a könyvbemutatója koronázta meg, mintegy koronát téve egy nehéz, küzdelmes, áldozatos életútra.
A rendezvényen Rácz Kálmán, a helyi magán szakközépiskola pedagógusa köszöntötte a megjelenteket, köztük Bartal Máriát, a Selye János Egyetem asszisztensét, Szarka László történészt, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatóját, volt dékánját, Szabó Olgát, Pat község volt polgármesterét és Labancz Rolandot, Bátorkeszi polgármesterét, valamint a régióból megjelent egykori polgármestereket.
(Fotó: Miriák Ferenc)
Rácz Kálmán, a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola tanára leszögezte: hosszasan lehetne sorolni a Bátorkeszi élén 1990-2002-ben, vagyis tizenkét és fél évig állt Edit asszony érdemeit. Például 1997-ben, az elsők között szervezett a felvidéki magyarok kitelepítések 50. évfordulója alkalmából kitelepítési emléknapot Bátorkeszin.
Saját bevallása szerint pedig legfontosabbnak azt tartja, hogy miután a helyi lakossággal sikerült megszavaztatnia: a község kapja vissza az eredeti Bátorkeszi megnevezését, a továbbiakban már nem Vojnice, hanem ismét Bátorkeszi (Bátorové Kosihy) lehetett a neve.
Szabó Edit a háború végén született, édesapját elvitte a világháború. Özvegy édesanyja nevelte őt és nővéreit. A Tabán, a gyerekkor és az ifjúság visszaköszön könyveiben, emléket állít egy letűnt világnak, emberségnek, megértésnek és szeretetnek. Férjhez ment, gyerekeket nevelt, könyvelőként dolgozott a szövetkezetben és csak úgy mellékesen – amikor ráért – regényeket, novellákat, verseket írt, színdarabban szerepelt, kórusban énekelt. Már ez sem egy megszokott dolog. De az igazi megmérettetés az ún. bársonyos forradalom után kezdődött.
Eljöttek az első szabad választások 1990-ben. Szülőfaluja bizalmat szavazott neki, polgármesterré választották.
Szarka László professzor szívesen vállalta utószó írását az új kötetbe (Fotó: Miriák Ferenc)
Szarka László professzortól egyebek mellett megtudtuk, hogy azért is szívesen vállalta utószó írását az új kötetbe, mert abban előszóként a már elhunyt Ránki György A II. világháború története című művéből a Dél-Kelet Európa felszabadításáról szóló részlet kapott helyet.
„Ma három dolgot ünnepelünk: Editke 80. születésnapját, az újabb könyve megjelenését és a 80 éve tartó békét. Azt a békét, amelynek gyűlölettől mentesen, a lelkünkben is jelen kell lennie!
Tudatosítani kell, hogy az elmúlt 80 év a maga poklaival és örömeivel együtt kovácsolt össze minket, felvidéki magyarokat igazi sorsközösséggé! Szabóné Jozefík Edit könyvének története ott kezdődik, amikor alig fél évvel később 1944 karácsonyán – pár hónappal megszületése előtt – a nyilasok elhurcolták édesapját, akit soha többé nem láttak. Az 1945 januárjától váltakozó eredményekkel folyó harcok Bátorkeszi népét is súlyosan érintették. Az akkor fiatal lányt, Bözsi nénit – a könyv címadóját és főszereplőjét a második ukrán hadsereg katonái magukkal vitték a front közelében lévő csőszkunyhóba, s ott barbár módon sorra megerőszakolták. Az ő tragédiájában sok százezren osztoztak és a mi közösségi történetünkben eddig alig volt nyoma a tragikus asszonysorsoknak. Az itt élő magyaroknak és a kelet-közép-európai régióban élő 12 millió némethez hasonlóan bőségesen kijutott a háború utáni kegyetlen megtorlásokból.
Szabó Edit könyvének záró harmada adatokban, gondolatokban és érzelmekben gazdag vázlat a kommunista csehszlovák pártállam dél-szlovákiai magyar viszonyairól.
Bözsi néni, és persze egyre inkább a harmadik nemzedék tapasztalatait, véleményét képviselő szerző azonban jól látja, hogy az 1950-es évek végén, az 1960-as évek első felében váratlan, gyors és látványos fejlődés kezdődött.
A Jázmin énekcsoport is fellépett a rendezvényen (Fotó: Miriák Ferenc)
A rendszerváltás után, 1990-ben, majd további három alkalommal polgármesterré választott Szabó Edit egyszerre szembesült az önkormányzatiság nyújtotta lehetőségekkel, a temérdek tennivalóval és a politikai élet útvesztőivel, a nemzetállamiság csapdáival.
A Bözsi néni hagyatéka Szabóné Jozefík Edit igazi, vallomásos életrajzi könyve. Leltár a második és a harmadik kisebbségi magyar nemzedék szenvedéseiről és örömeiről, tragédiájáról és küzdeni tudásáról, kudarcáról és sikeréről. Mindezt azért is fontos hangsúlyoznunk, mert mindannyiunk előtt álló nagy feladat, hogy sorsunkat, jövőnket meghatározó negyedik és ötödik nemzedéknek, akárcsak az immár iskoláskorú hatodik generációnak folytatásra érdemes örökséget adjunk át.
Majd Szabó Edit hajdani harcostársa, Szabó Olga jogász, Path község korábbi polgármestere idézte fel a párhuzamosan futott polgármesteri éveiket, melyek során munkájukat gyakran nehezítette a magyarellenes hangulat.
Ilyen légkörben vették ki részüket az 1994-es évi Komáromi Nagygyűlés megrendezéséből is, amelynek során az volt a hivatalos utasítás, hogy ha ott elhangzik az autonómia szó, szét kell verni a gyűlést.
Beszélt a közreműködésükkel 30 évvel ezelőtt életre hívott Hídverő Társulásról, valamint a kétnyelvű bizonyítványok eltörlése és az alternatív oktatás bevezetése ellen 1998-ban folytatott Búcs-Bátorkeszi iskolaháborúról is.
Labancz Roland, a falu jelenlegi polgármestere hangsúlyozta: „Ezen a nem mindennapi alkalmon adni is szeretnék valamit Edit néninek, akitől nagyon sokat kaptam. Kaptunk mindnyájan, hiszen az 1989-es rendszerváltást követő, első szabad helyhatósági választáson vette a kihívást: azon indult és győzött.
Bő tizenkét éven át, céltudatos, határozott polgármesterként szilárd alapokat teremtett ahhoz, hogy Bátorkeszi fejlődő nagyközséggé váljon. De nemcsak a faluja sorsát viselte a szívén, hanem a felvidéki magyarságért is sokat tett. A helyi lakosság nevében is köszönöm mindazt, amit faluvezetőként Bátorkesziért tett és mindazt, amit sokoldalú közösségi emberként, íróként tesz mindmáig!”
A község polgármestere átadja a Polgármesteri díjat Szabó Editnek (Fotó: Miriák Ferenc)
A faluvezető egyúttal virágcsokorral, ajándékkal és egy meglepetéssel is gratulált Szabó Edit 80. születésnapjához. Az utóbbi az oklevéllel is párosuló Polgármesteri díj volt.
Az ember tudja, hogy a régmúlt mindig egy feneketlen kút, amelybe beletekintve nem is biztos, hogy csak a szépeket látja, mert az írásba foglalás, mint az emlékek elbeszélésének egy lehetséges módja.
A díjátadás után Csákvári Ágnes pedagógus bekonferálta azon versek válogatását, melyet Editke kötete alapján állított össze, s a helyi Kalocsányi Katalin és Mészáros Zita tolmácsolásában hallhattunk. A szerzőjük rossz és jó élményeibe, emlékeibe bepillantást engedő verssorok édesapja II. világháború alatti elvesztését és a 1968-as szovjet megszállás alatt történteket idézték fel. Ráadásként pedig Bödők Zoltán a közkedvelt magyarországi Kormorán együttes Világok világa című dalát énekelte el. A kultúrműsort a Jázmin énekcsoport és a Szenior örömtáncosok tették még színesebbé.
Szabóné Jozefik Edit legújabb kötetében a tények közé fonódik az a mélység, amely az életregényben a szereplők lelkéből fakad.
Egy sokkötetes író — szándékosan nem alkalmazom az írónő kifejezést, mert nincs jelentősége a nemi hovatartozásának — bízik bennünk, hogy értjük a szavát, átszivárog belénk az ő teremtő ereje. Legyen így! A felemelő esemény könyvvásárlással és dedikálással ért véget.
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
