Bosszút esküdött férjéért, amazonként küzdött a Harmadik Birodalom ellen Violette Szabo

Bosszút esküdött férjéért, amazonként küzdött a Harmadik Birodalom ellen Violette Szabo

A második világháborúról szóló írások gyakran úgy emlékeznek meg a harcokról, mint kizárólag férfias tevékenységről. A résztvevő politikusok és katonák többsége valóban férfi volt, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nők is aktívan kivették a részüket a küzdelemből. Ráadásul nem csupán a hátországban szolgáltak, hanem olykor nagyon veszélyes feladatokat bíztak rájuk. Ellenséges területen is tevékenykedett számos nő, akik az életüket kockáztatva küzdöttek a nácik ellen. Közülük az egyik leghíresebb ügynök Violette Szabo volt.

Violette Szabo vegyes házasságban látta meg a napvilágot. Angol apja, Charles George Bushell taxisofőrként, autókereskedőként, illetve a második világháború idején boltosként dolgozott. Édesanyja, Reine Blanche Leroy pedig egy francia szabónő volt. A szülei akkor ismerték meg egymást, amikor apja a brit hadsereg sofőrjeként dolgozott Franciaországban.

Az 1921-ben született Violette így egy kétnyelvű családban nőhetett fel. Amikor bekövetkezett a nagy gazdasági világválság, és a család nehéz anyagi helyzetbe került, Violette az egyik öccsével együtt a franciaországi rokonokhoz került. Ott levetkőzte magáról az angol nyelvet, így amikor tizenegy évesen visszatért az Egyesült Királyságba, újra meg kellett tanulnia angolul.

A visszaemlékezések szerint életrevaló és fiús lány volt. Élvezte a tornát, szeretett biciklizni és korcsolyázni, az apja pedig még lőni is megtanította. Az édesapja szigorúan nevelte, ezért gyakran vitatkoztak, olyannyira, hogy egyszer még Franciaországba is elszökött tőle. A családon belül gyakran beszéltek franciául.

Hírdetés

Kezdetben egy kereskedés illatszerosztályán dolgozott, majd 1940-ben csatlakozott a brit nőket a munkaerőpiacon a háború által elszólított férfiak helyére beosztó Women’s Land Armyhoz, és Actonban egy fegyverüzemben állt munkába.

A Franciaországból Dunkerque-nél kimenekített francia csapatok számára Londonban tartott Bastille-napi katonai parádén találkozott egy magyar származású francia idegenlégióssal, Étienne Szabóval. Eredetileg az édesanyja küldte el, hogy egy honvágytól szenvedő francia katonát hívjon meg egy igazi francia ebédre. Étienne és Violette hamar egymásba szerettek, bár ekkor a férfi már 31, a nő pedig csupán 19 éves volt. Mégis hat héttel a találkozásuk után, augusztus 21-én házasságot kötöttek.

A friss házasoknak azonban nem jutott sok idő az együttlétre, mivel Étienne-t hamarosan visszahívták a frontra. Harcolt Dakarban, Eritreában és Szíriában is. Egy évvel később visszatért, de csak rövid időt tölthetett együtt a feleségével. 1942-ben az észak-afrikai frontra vezényelték, ahol október 24-én esett el, miközben a második El Alamein-i csata során egy elterelő hadműveletet vezetett El Himeimatnál. Étienne soha nem láthatta a lányát, Taniát, akinek Violette 1942. június 8-án adott életet.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »