Szinte az emberiség egész történelme során általános volt az életfogytiglan tartó munka, csak a lakosság leggazdagabb rétegei élvezték a békés öregkor kiváltságát. A legtöbbjüknek arra kellett hagyatkozniuk, hogy az életük végén majd a gyerekeik gondoskodnak róluk. Emiatt aztán a múltban gyakori volt, hogy akár tíznél is több utód született, ugyanis csak egy nagycsalád tudta az idősebb tagjait eltartani, írja trend.sk portál abban a cikkében, amelyben azt fejtegeti, mi várhat ránk 2050 után.
Alapvető változás ebben a huszadik században következett be az állami nyugdíjrendszerek megjelenésével. Gyakorlatilag egyik napról a másikra megszűnt a nagy családok fent szemléltetett szerepe. A társadalom megváltozott, és az új trend a legfeljebb kétgyermekes család lett. A második világháború befejezése után a gazdasági fellendülés hajtórugója a fiatal generáció volt. A lakosság többségét a produktív korban lévő emberek tették ki. 1950-ben 100 munkaképes korú emberre csak 10 hatvanöt feletti ember jutott. Az ilyen rendszerben az államnak nem okozott gondot a bőkezű nyugdíjak kifizetése.
A fordulópontot jelentő 100 év
Csak hogy az idő múlik, manapság a középgeneráció uralja a városok utcáit, és láthatóan kevesebb a gyerek, mint korábban. A modern társadalomban meglehetősen gyakori, hogy a nő harmincas éveiben szüli meg az első gyermekét, de a negyvenéves elsőszülő sem kirívó eset.
A kései családalapításba a rendszer készteti a fiatalokat, akiknek iskoláik elvégzése után először a karrierrel, a jelzáloghitellel kell megküzdeniük, a gyerekekkel kapcsolatos kiadásokra pedig nem jut pénzük.
Megfordult a világ menete: ma a nagycsalád nem nyújt biztonságot idős korban. Ellenkezőleg, mára az ezzel kapcsolatos hosszú távú kiadások váltak realitássá. Sok szülő gyakran anyagilag is segíti a gyermekét első ingatlana megvásárlásában.
Az így felállított rendszer óhatatlanul hatalmas társadalmi változásokat fog eredményezni. A következő évtizedekben az idősebb polgárok egyre inkább dominánssá válnak a népességben.
Már 2050-ben 100 munkaképes korú emberre 50 65 év feletti állampolgár jut, azaz ötször annyi, mint 1950-ben. Ez azt jelenti, hogy 2 produktív korú embernek kell eltartania majd egy nyugdíjast.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) állt elő nemrég ezzel a demográfiai előrejelzéssel, ami átlagos fejlemény jelent 36 tagországon belül, beleértve Szlovákiát is.
Az OECD a jövőbeni demográfiai fejleményeket az idős emberek produktív népességhez viszonyított százalékos arányában modellezi. Munkaképes népesség alatt a 22 és 64 év közötti embereket érti. A 65 év feletti a társadalom idős tagjainak számítanak. Szlovákia esetében 2050-ben a produktív népesség 100 százalékára 54,6 százalék idős ember, 2075-ben pedig 58 százalék idős ember esik.
Elnéptelenedett falvak
A fiatalok számának csökkenése a mai szemmel nézve nehezen elképzelhető változásokat hoz majd. Az évszázad végére az országban túlsúlyban lesznek az üres ingatlanok. A vevőhiány félig üres lakótelepeket eredményez, különösen azokon a területeken, ahol nincs munkalehetőség. Az ország távoli részein pedig valósággá válna az elnéptelenedett falvak. Ezt a negatív fejleményt a szakemberek szerint csak a hazai munkaerőpiac megnyitása tudja megfordítani a bevándorlók előtt.
A népesség elöregedése további problémákat vet fel. Egyre több munkáltató számára válik majd lehetetlenné a megüresedett állások betöltése.
A hazai gazdaságban jelenleg 6429 cég 92 512 állásra nem talál embert. Ez a probléma jelentősen növekedni fog, miután az 1970-es évek elején virágzó babyboom idején születettek nyugdíjba vonulnak. Az úgynevezett Husák-gyerekek nyugdíjba vonulása erősen megnöveli az állam nyugdíjkiadásait, s a nyugdíjrendszer jelenlegi nagyvonalúságának fenntartása csődbe viheti az országot. A Költségvetési Felelősségi Tanács az államháztartás értékelése során rendszeresen figyelmeztet erre a veszélyre.
A második pillér csődöt mondott
A belpolitikai elit a második pillérből várta a lassan közelgő összeomlás elkerülését. A magánnyugdíjrendszer tizennyolc éves működése után azonban ez a törekvés kudarcnak nevezhető. A váratlan kudarcnak több oka is van. A rossz állami szabályozás eurómilliárdoktól szabadította meg a takarékoskodókat.
A legnagyobb hiba az emberek átsorolása volt a részvényalapokból a garantált alapokba, amit a második Smer-kormány tett a pénzügyi válság vége után.
Ennek köszönhetően a takarékoskodók a saját bőrükön is megérezhették a pénzügyi piacokon tapasztalható hatalmas visszaesést. A megtakarításaik kötvényekbe helyezése után egyáltalán nem profitáltak a részvények több éves növekedéséből. A Költségvetési Felelősségi Tanács 2-9 milliárd euróra becsülte a kárt.
Ennek ellenére nem ez a második pillér legnagyobb problémája, hanem az, hogy képtelen reagálni a magas inflációra.
Az állami nyugdíjakat 2023 elején 11,8 százalékkal valorizálták. A magán nyugdíjmegtakarításokat nullával vagy maximum két százalékkal. A néhány éven át tartó meredek drágulás drámai módon csökkenti a magánnyugdíjak vásárlóerejét. Jelenleg még csak néhány százan kapják, így egyelőre nem jelent komoly gazdasági problémát.
A nyugdíjkorhatár emelése
Jelenleg a nyugdíjkorhatár emelése a megoldási trend. Ennek a változásnak a bevezetése azonban közvélemény hatalmas ellenállásába ütközik. Néhány évtizeden belül az idősebb polgárok alkotják majd a választók többségét.
A demokratikus országokban ezért tehát nagyon nehéz lesz érvényesíteni a hetvenéves korig tartó munkavállalási kötelezettséget.
Elméletileg a nyugdíjakat az államadósság terhére is finanszírozni lehet. Az egyes országok már a járvány idején is tudtak fizetni az embereknek az otthon töltött időért. A jövőben hasonló módon finanszírozhatják a nyugdíjakat is. Ez a megoldás azonban hosszú távon nagy valószínűséggel magas inflációt eredményez. A cégek ugyanis a munkaerőhiány miatt nem tudják fedezni a nyugdíjasok vásárlóereje által okozott keresletet.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
