Először visszautasította a börtönlelkészi állást, mert nem vonzotta ez a terület. Azóta eltelt közel két évtized és még mindig a börtönben szolgál. Takács Péter állandó diakónussal, börtönlelkésszel Takács Bence beszélgetett a Lélekjelenlét podcast legújabb adásában.
– Miért lettél börtönlelkész?
– Egy napon felhívott a márianosztrai plébános, nincs-e kedvem eljönni Márianosztrára főállású börtönlelkésznek. Először nemet mondtam, aztán mégis elmentem és megnéztem az intézetet, beszéltem az intézet parancsnokával, és egyszer csak bent találtam magam a falak és a rácsok mögött.
– Miért utasítottad vissza az ajánlatot?
– Soha nem vágytam ilyen jellegű szolgálatra, nem vonzott ez a terület. Végül az ébresztette fel a motivációmat, hogy mindig valódi lelkipásztori szolgálatot szerettem volna ellátni, állandó diakónusként a plébániai szolgálatban láttam a hivatásomat. A börtönben pedig megláttam, hogy ez egy valódi lelkipásztori szolgálat, pásztorként lehet jelen lenni a nyáj, a hívek körében.
– Neked ez tanúságtétel is egyben? Egy mindennapos olyan vállalt tevékenység, ami után nyugodtan tudsz elaludni, és azt mondod, hogy ma megtettem, amit hitem és lelkem szerint tenni kellett?
– Úgy érzem, hogy igen. Törekszem arra, hogy minden nap, minden szolgálat olyan legyen, amiben közvetíteni tudom azt a hitet, ami nekem megvan, ami bennem megvan. Ha erre nincs lehetőség, emberileg akkor is hozzátegyek valamit azoknak az életéhez, akik ott vannak.
– És ez téged erősít a hitben?
– Igen. Ferenc pápa azt mondta, amikor börtönbe látogatott, hogy azért nem ítéli el a börtönben lévőket, mert tudja, hogyha más családba született volna, ha máshogy alakult volna a fiatal kora, akár ő is kerülhetett volna börtönbe, ő is kerülhetett volna olyan társaságba, olyan helyzetekbe, mint azok az elítéltek. Megéli az ember bent, hogy azért, mert az ő bűnük papírozható, és egy bírósági ítéletbe belefoglalható, az nem feltétlen azt jelenti, hogy ők bűnösebbek, mint én vagy bárki más. Az az irgalom, amit megtapasztal az ember az Isten részéről a börtönben lévők felé, az az én számomra is erősítő és vigasz, mert ha nekik tud irgalmazni az Isten, akkor valószínűleg nekem is.
– A márianosztrai börtönről mit érdemes tudni? Hányan vannak, hogy működik? Van-e például napirendjük és hogy lehet beilleszteni a hitéleti tevékenységet?
– A márianosztrai az ország egyik legrégebbi intézete. 1858-ban alapították nők számára, 1949 óta azonban férfi börtön. Kicsivel több mint 500 fogvatartott van Márianosztrán mindenféle kategóriában, mindenféle bűncselekménnyel vannak elítéltek. A fogvatartottak a teljes társadalmat képviselik, akár származás, akár iskolázottság, akár foglalkozás tekintetében.
– Tapasztaltál megtérést a börtönévek alatt?
– Van olyan, aki elindul a hit útján. Azt, hogy megtérnek-e, nem tudhatom teljes bizonyossággal.
(…)
– Amikor szentmise van, hitélet van, akkor érzékelhető, vagy volt arra példa, hogy valaki megtért és kérte a keresztséget?
– Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már a harmadik katekumenünk készül húsvétkor a keresztségre. Tavaly húsvétkor is kereszteltünk, korábban is volt már egy keresztelkedőnk. Többen járulnak elsőáldozáshoz, mert ezt a generációt gyerekkorban megkeresztelték. A hitoktatás viszont már sokuknál kimaradt. Akik elsőáldozók voltak gyerekkorukban, de nem gyakorolták, azokat is föl kell készíteni újra a szentáldozásra. Tehát van szentségi katekézisünk is.
Az adás elérhető a Spotify felületén is!
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
