Boros Imre és Bogár László közgazdászok valós veszélynek látják, hogy az Európai Unió széthullik, ha nem sikerül megoldást találni a migrációs válságra.
A kontinensen belüli társadalmi, gazdasági feszültségek vagy az Egyesült Államokkal tervezett szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos viták utalnak erre. Szerintük új egyezségre, európai New Dealre volna szükség, kérdés azonban, Németország nélkül elképzelhető-e jelentős változás.
2017 sorsfordító évnek ígérkezik az unió életében, de a feszültség már most 2016-ban is tapintható. Jövőre elnökválasztás lesz Franciaországban és általános választás Németországban, de az olasz referendumra is sor kerül még 2018 tavasza előtt.
Az unió alapintézményeit megkérdőjelező pártok már az EU számos országában növelték népszerűségüket, és a tömeges bevándorlás okozta következmények is mélyítik a törésvonalakat.
Közben a francia miniszterelnök, Manuel Valls a januári davosi Világgazdasági Fórumon arról beszélt, a migránsválság miatt részekre szakadhat az Európai Unió. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig arról írt a napokban, hogy az Európai Unió vége még soha nem volt annyira reális lehetőség, mint napjainkban.
Háborog a tenger
Boros Imre közgazdász szerint az EU jövője attól függ, az összetartó és széthúzó erők mit produkálnak a következő hetekben, hónapokban. Azt, amit a jelenlegi uniós vezetés óhajt, úgy néz ki, az unió népe egyre inkább aggódva figyeli. Az egyik fő kérdés a migránsáradat, a másik az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) „átcsusszantása”, ami ellen szintén iszonyú mozgás indult be. Ha ezekkel az elképzelésekkel ütköztetjük a 2017-es időpontot, akkor kemény időkre számíthatunk, akár széthullásra is – mondta a Vasárnapi újságban.
Boros Imre szerint a német-francia tengely is gyengülőben van, mert már nem egyenrangú a két fél, a franciák elgyengültek. Olaszországban pedig újra kezdődnek a bajok, az itáliai bankszektorban Európa-rekord méretű a nem fizető hitelállomány, és nem győzi eleget piszkálni őket az Európai Központi Bank. Szóval, háborog a tenger – fogalmazott a Kossuth Rádió műsorában.Európai New Deal
Bogár László közgazdász szerint az európai integráció döntően az európai tőkestruktúrák integrációja. Mint mondta, azt azért hozták létre, mert a második világháború után Európa olyan katasztrofális társadalmi, gazdasági helyzetben volt, hogy csak a szociális piacgazdasággal, tehát az addiginál élhetőbb viszonyok kialakításával volt esély a politikai stabilitásra. Ez azonban súlyosan sértette a nagy európai tőkestruktúrák érdekeit. Az európai integráció ezért a gazdag országok klubjának egyezsége volt arra, hogy a tőkestruktúrák is kedvező profitkilátásokat kapjanak az integrációval – mondta.
A közgazdász szerint azóta a helyzet radikálisan változott, miután bevonták a déli és a keleti perifériákat. Ezzel a tőke túlnyerte magát, a különbségek pedig nemhogy csökkentek volna, hanem a korábbinál is nagyobbak a társadalmi, gazdasági feszültségek az unióban. Új egyezségre volna tehát szükség, egy New Dealre megint csak.
Kérdés, Németország nélkül megy-e
Bogár László szerint miközben Európa gazdasága stagnál, a munkanélküliség és az adósság szintje történelmi magasságokban van, az uralmi struktúrái még azon örvendeznek, hogy több millió migráns érkezik, akiknek az integrálása, ha ez egyáltalán értelmezhető feladat, akkor is százmilliárd eurókat emésztene fel.
Boros Imre hozzátette, a migránsok tíz százalékát a cégek kiválogatják, a többiek költségei pedig a társadalomra zúdulnak, miközben Spanyolországban, Görögországban vagy Dél-Olaszországban milliók vannak munka nélkül.
Bogár László úgy véli, bár Európának nagyon is szüksége lenne az egységre, ám a felbomlás – ami súlyos történelmi csapás – reális forgatókönyv, mert általában a hanyatló, széteső birodalmakra jellemző, hogy mindenki nyerni akar, úgy hogy neki ehhez semmiképpen ne kelljen hozzájárulni. Ez a vég – fogalmazott.
Boros Imre szerint a nemzetállami politikai klientúrán jelentkezik először a nyomás, a gyakoribb helyi választások miatt a bőrén érzi, hogy az EU szintjén „baromi rosszul” mennek a dolgok, ezért tehát az országok szintjén kezdődhet el valamilyen változás. Az azonban, hogy ennek lesz-e elég átütő ereje – úgy, hogy a legnagyobb tagállam, Németország még mindig azt a vonalat viszi, amit nem nagyon szeret a többi – kérdéses. Az szintén bizonytalan, hogy utána rendezett módon rá lehet-e siklani egy új beszédmódra és új modellre – mondta a közgazdász.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
