Szent Család vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 2,41–52)
Jézus, Mária és József, a Szent Család: nem mindig könnyű látnunk, hogy a megtestesült Ige, a Szeplőtelen Szűzanya és Szent József hogyan lehet példa számunkra. Hiszen annyira idillinek, harmonikusnak tűnik a kapcsolatuk! Elég ránéznünk egy őket ábrázoló szentképre. Valóban, mi lehetne szebb, mint Isten Fiával együtt élni? Ki ne vágyna arra, hogy maga Jézus legyen a gyermeke? Kik lehetnének jobb szülők, mint Mária és József?
Az evangélium azonban radikálisan alakítja át ezt a naiv elgondolásunkat: nem békés jelenetről, hanem családi krízisről számol be Lukács evangélista. Mária és József szem elől veszítik a kamasz korú Jézust az éves jeruzsálemi zarándoklatuk alkalmával. Három napig kell keresniük: ezalatt minden bizonnyal kétségbeesést, félelmet, aggodalmat élnek át. Amikor végre rátalálnak, nem szokványos, kedves párbeszéd zajlik közöttük, és nem is gyermeki bocsánatkérés következik.
Mária szólal meg először. Szavain átüt a Gyermek elvesztésének lehetősége miatt átélt fájdalmuk és az értetlenség: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Apád és én aggódva kerestünk.” Jézus azonban egy szóval sem mentegetőzik, sőt még ő az, aki szinte számonkéri a szüleit, mi több, kiigazítja őket: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?” Jézus e két mondattal nem csak azt teszi világossá, hogy József nem az apja (már ezért ez sem lehetett könnyű hallgatni), hanem azt is, hogy az életében a legfontosabb szereplő csak egyvalaki lehet: a mennyei Atya.
Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy a Lukács-evangéliumban Jézus az első megszólalásában az Atyát említi: ő életének vonatkozási pontja, s ő az, akihez utolsó szava is szólni fog („Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” – Lk 23,46). Az Atyához fordulása tehát az egész evangéliumot keretezi.
Jézus több mint Mária fia és József nevelt gyermeke. Legigazibb, legmélyebb viszonya az, ami az Atyához fűzi. Azonban a tény, hogy ő személyesen, emberként az Atya Fia, nem szüntette meg azt, hogy ugyanakkor Mária fia és József nevelt gyermeke. Hiszen az evangélista arról tudósít, hogy a templomi megtalálás után hazament szüleivel Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Ami Jézusra áll, az bizonyos értelemben minden gyermekre igaz:
Mindenki több mint szüleinek gyermeke. Meghatározóbb ennél, hogy minden keresztény a mennyei Atya gyermeke. És egy keresztény családban az Istenhez tartozás valóságának, elsődlegességének is ott van a helye: áldott az a család, ahol ez a belátás növekedni tud.
Szerző: Deák Hedvig OP
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
