A frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump nagyapjáról korábban is ismert volt, hogy a családi birodalmat az alaszkai aranyláz idején alapozta meg.
Az azonban csak idén nyáron derült, hogy a Németországból az Egyesült Államokba bevándorló Friedrich Trump kis híján életét veszítette egy alaszkai hajótörés során. Ki volt valójában a röpke két hónap múlva 45. amerikai elnökként beiktatandó Trump nagypapája? És miként szerzett a semmiből hatalmas vagyont?
Szerencse az Újvilágban
A Bajor Királyság területén született Friedrich Trump (1869-1918) 16 éves volt mindössze, amikor maga mögött hagyva az álmos németországi (a mai Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli) Kallstadt falucskát 1885-ben áthajózott az Egyesült Államokba, és New Yorkban telepedett le, ahol nővére, Katharina élt. Valószínűleg a katonai szolgálat miatt távozott Európából a szőlőműveléssel foglalkozó családjának tett mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Még az Eider nevű óceánjárón (más források szerint már a Nagy Almában) megismerkedett egy németül is beszélő borbéllyal, aki inasává fogadta (a mesterséget már szülőhazájában is elsajátította a vékonyka, beteges fiú, ám a mindössze ezer fős faluban csekély volt a kereslet). A következő hat esztendő boldogtalan robotolással telt, ezalatt újvilági rokonaival eleinte Manhattan Lower East Side nevű részén lakott egy közös lakásban.
A fiatal Friedrich Trump 1887-ben
1891-ben a nyugati parton lévő Washington állambeli Seattle-be költözött, ahol megtakarításaiból egy kis éttermet nyitott Poddle Dog, majd Dairy Restaurant néven. A város piroslámpás negyedének közepén található vendéglő nem csupán enni és inni lehetett, hanem külön szobákat tartottak fenn a magányos férfiaknak és hölgyvendégeiknek is (ezt a tényt Donald Trump tagadja). A következő évben a nevét később Fred Trumpra rövidítő hősünk teljes jogú amerikai polgárként részt vehetett az első elnökválasztásán, amely egyébként Washington állam életében is az elsőnek számított.
1894-ben átköltözött a közeli Monte Cristo bányászvárosba, ahol a talajkutatók ígéretes ásványkincs-lelőhelyeket jósoltak, és még maga John D. Rockefeller is jó befektetésnek gondolta a terület beépítését. A többek között a németországi rokonoktól kapott pénz segítségével 200 dollárért a kisváros határában megvásárolta a család első újvilági földterületét, amely 16 hektárra rúgott. Habár nem volt pénze megfizetni (és nem is fizette meg) a jogot, hogy vendéglőt építsen a telekre, ez nem vetette vissza tervétől. A később a város békebírójává választott Trump szépen megszedte magát az aranyvadászokból, noha ő maga nem próbálkozott aranykutatással. Jól döntött, ugyanis a becslésekkel ellentétben csupán minimális mennyiségű aranyra és ezüstre bukkantak az ottani kalandorok.
1896 tavaszán a legtöbb bányász elhagyta Monte Cristót, így Trumpnak is lépnie kellett. 1896 augusztusában a Yukonba ömlő alaszkai Klondike folyó környékén megtalálták az első aranyrögöket, és később gazdag aranyszállítmánnyal érkező hajók érkeztek Seattle, majd Los Angeles kikötőjébe. A hír gyorsan terjedt, és a következő hónapokban ezrével lepték el a kalandorok az Egyesült Államok által csupán 1867-ben az oroszoktól megvásárolt Alaszkát. A történelem utolsó jelentős aranylázát természetesen Trump sem hagyhatta ki, így eladta földjét, és Seattle-be költözött. Az új étterme annyira pörgött az onnan északra vándorló szerencsevadászok miatt, hogy a felvett hitelt négy hét alatt visszafizette. Az általa felbérelt alaszkai bányászok is ügyesen forgatták a kapott tőkét, és a kezdetben 15 dollárért vásárolt földterület néhány hónappal később már 2000 dollárért cserélt gazdát.
Alaszkai kaland
A feltőkésített Trump 1898 elején maga is belevágott az északi kalandba. Az életrajzírója szerint egy percig nem gondolkodott azon, hogy maga is bányásznak álljon. Minden bizonnyal a White Pass útvonalon haladt, amelyet a „halott lovak nyomvonalának” is neveztek, ugyanis a zord területen a súlyos teher alatt sorra dőltek ki az agyonhajszolt igásállatok, amelyeket mindenféle elföldelés nélkül hagytak lebomlani az út szélén. Ezen az ösvényen nyitott sátoros étkezdét egy bizonyos Ernest Levin bányásszal karöltve, aki később azt írta, hogy a leggyakoribb felszolgált étel a gyorsfagyasztott lóhús volt.
A Trump család 1918-ban
Később a Brit Kolumbiabeli Bennettben próbáltak szerencsét, ahol megnyitották az Arctic Restaurant and Hotel nevű, eleinte sátrakból álló, később magát kétszintes épületté kinövő szállójukat. A Yukon Sun nevű újság így írt a helyről: „egyedülálló férfiak számára a legjobb étterem Benettben, azonban tiszteletreméltó hölgyeknek nem kifejezetten ajánlott, hacsak nem szeretnek szexuális együttlét okozta zajok között pihenni”. Az Arctic Klondike régióban valóban az egyik legnagyobb étteremmé vált, ahol a már megszokott vágott lóhús mellett friss gyümölcsöket (ribizli, szeder, áfonya, eper), lazacot és igen változatos húsokat – hófajd, nyírfajd, lúd, hattyú, jávorszarvas, rénszarvas, kecske, juh, mókus, nyúl – is kínált.
1898-ban több társával (főként bányakutatókkal) egyetemben vásároltak egy vitorlást, amely a Devils Lake nevű újság szerint Seattle legjobban felszerelt hajója volt. A különböző bányászati eszközökkel, élelemmel, tíz darab, folyókra tervezett, kisebb hajóval megpakolt, 56 tonnás, Elsie nevű vitorlás harminc embert (többek között bányászokat, kutatókat, becsüst, tengerészeket) szállított. A hajót 3500 dollárért vásárolták, míg a három évre elegendő felszerelés 15 ezer dollárba, vagyis egy vagyonba került.
Az expedíció tagjai 1898. áprilisban hagyták el Seattle-t, és az észak-alaszkai Kotzebue városa felé tartottak, ugyanis az őslakosoktól azt az információt kapták, hogy az ottani folyókban súlyos aranyrögökre számíthatnak. A Yukon felé tartó vitorlás azonban a Chirikof-szigetnél zátonyra futott. Kiderült, hogy a kapitányuk mégsem olyan tapasztalt tengerész, mint ahogy azt korábban mondta. A szigettől 300 méterre lévő sziklapadok felszakították a hajó fenekét, és a sós víz gyorsan tönkretette a felszereléseket és az egyéb készleteket. A már egy hónapja a zátonyon ragadt hajón rekedő Trump már a búcsúlevelét is megírta a németországi szeretteinek, amikor egy arra járó barkentin (vitorláshajó-típus, ilyen volt például Ernest Shackleton hajója, az Endurance is) észrevette őket.
Trump később, 1900-ban a híres White Pass végállomásánál, Whitehorse-ban is fogadót nyitott, ahol naponta háromezren csillapították éhségüket, mi több még a szerencsejáték szerelmesei is ki tudták élni vágyaikat. A részeges Levin és Trump között a hatalmas bevételek ellenére igen gyakran volt nézeteltérés, ráadásul a helyi önkormányzat is szorosabbra kívánta fogni a gyeplőt a különböző, szerencsejátékokat és prostitúciót is kínáló vendéglátóknál. Trump idejében lépett, és jelentős vagyonnal hagyta ott a Yukont.
Elisabeth Christ és Friedrich Trump
Trump igen tehetős emberként tért vissza 1901-ben Kallstadtba, ahol megtalálta párját, egykori szomszédjuk leányát, Elizabeth Christet, aki mindössze öt éves volt, amikor a kalandor az Egyesült Államokba utazott. A New Yorkban megnősülő Trump borbélyként, szálloda és étteremtulajdonosként tengette irigylésre méltó életét. 1904-ben ismét visszatért Németországba, és bankba tette megkeresett jövedelmét (80 ezer márka), ám meggyűlt a baja a német hatóságokkal, akik megállapították, hogy jogtalanul, törvényt sértve emigrált el hazájából, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, így visszatért az USA-ba. Itt született 1905-ben ifjabb Fred, a leendő amerikai elnök apja. A család vagyonát megalapozó Trump 1918-ban, 49 évesen hunyt el (31 ezer dolláros örökséget hágyrahagyva), betegségét kezdetben tüdőgyulladásként diagnosztizálták, ám ma már tudjuk: a világon átsöprő influenzajárvány (spanyol nátha) egyik első áldozata volt.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
