A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.
Akik felkérésünket eddig elfogadták, illetve véleményüket elküldték:
Solymos László (Most-Híd),
Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),
Németh Gabriella (MKP)
Keszegh Béla (Független)
Forró Krisztián (MKP)
Samu István (Új Egység Mozgalom)
Mede Ferenc (párton kívüli)
Nagy Dávid (MKP, Via Nova)
Orosz Örs (Összefogás)
Pallér Péter (Jobbik)
Agócs Gergely (MKÖ)
A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen. Az elkövetkező napokban többek között Király Zsolt, Berényi József (MKP), Bindics László (Magyar Fórum), Forró László (MKP), Feszty Zsolt, Halász Béla véleményét is közöljük.
A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.
Borbély József nyugalmazott tanár, a felvidéki magyar politika még élő krónikása.
Mit csinál ezekben a napokban Borbély József, mivel foglalkozik március óta?
Nem történt életemben semmilyen változás, sem a választási bukta, sem a vírusjárvány nem folyásolta be különösképpen a mindennapjaimat. Mint nyugdíjas, családommal-aktív életet folytatva, a megérdemelt szabadság minden szépségét naponta megélem.
Ez egy új élet, valószínűleg utolsó szakasza életemnek, de abszolút nem gondolok még az elmúlásra. Hála a jóságos Istennek, ahogy mondani szokás, minden klappol. Teljes mértékben a kedvteléseimnek szentelhetem minden időmet. Talán jobban el vagyok foglalva, mint aktív éveimben.
A szőlő, a borászat, 75 tagú bortársaságunk, annak éves nagyon gazdag programja, a gyümölcsészet nem hagy egyetlen egy napot sem feladatok és tervek nélkül. Persze a politika, a magyar élet soha nem hagyott közömbösnek lennem ezen a területen sem.
Mint párton kívüli magyar ember rendkívüli intenzitással élem meg az összmagyarság és benne a felvidéki magyarság mindennapjait. Úgy gondolom, a felvidéki magyar politika még élő krónikása, az elmúlt katasztrofális évtizedek ,,magyar politikai képviseletének,, kíméletlen leleplezője, kritikusa és egykor aktív résztvevője,alakítója vagyok a felvidéki magyar életben.
Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai viszonylatban?
Nagyjából ezt vártam. A szlovák pártokra nem térek ki, mert magyar szemszögből nézve teljesen irreleváns, melyikük alakít éppen kormányt.
Nem tartozom azok közé, akik minden egyes kormány ill. köztársasági elnökválasztás után újra és újra valami – számomra felfoghatatlan, csodában reménykednek. Nem, csodák nincsenek, helyettünk senki nem fogja azt a bizonyos gesztenyét kikaparni a tűzből, senki. Sem a ,,demokrácia,, sem az EU, horribile dictu az elfajzott liberalizmus detto nem!
Sőt, azt mondom a mečiari, slotai idők sokkal jobb nemzeti, mentális kondícióban tartottak bennünket, mint a jelenlegi elfajzott liberális kurzus.,”Megtanítottak” bennünket arra, hogy hol a helyünk, el ne felejtsük, hogy magyarok vagyunk.
Tulajdonképpen az akkori ÖSSZEFOGÁST mečiaréknek köszönhetjük. Nélküle nem jött volna létre (csak emlékezzünk, aki képes erre) az egység.
Erre a szlovák pártok is rájöttek és nem bolygatnak többé bennünket magyarságunkban direkt-de indirekte annál ravaszabban és mindehhez még tapsolunk is tudva-tudván, hogy a magyarok képesek önmagukat a legbiztosabban felszámolni.
Persze ebbe „besegítettek” olyan liberális tervezők, mint Hunčík Péter, aki kitalálta a Most-Híd projektot és találtak annak élére egy árulót is BB (Bugár Béla) személyében. És mindenki tapsolt és éljenzett.
Apropo BB! Az ő felemelkedése a semmiből egy 80-as IQ-val a magyar közösség fordított arányú pusztulásával párosult.
Nálam a lassú enyészet kezdete 1994. január 8. Komárom. Ott kezdődött minden, ott vált el egymástól a magyar közösségi érdek az egyéni érdekektől, ott választotta kivétel nélkül mindenki a rögös közösségi képviselet helyett az egyéni karrier lehetőségének csillogó promenádját.
Én ezt mind láttam és ösztönszerűen tudtam már akkor, hogy ez nem végződhet másként, mint ahogy végződött. Sokan csak most (sokan most sem) látják, milyen rákos fekély volt a magyar életben BB.
A Komáromi nagygyűlés szétzavarásával is megpróbálkozott egy fiktív bombariadó bezengésével.
Akkor még hatástalanul, de a 100 tagú magyar parlamentből semmi nem lett és utána sűrű, fekete lepellel borították Komáromnak, autonómiának még az emlékét is. Emlékszem, szitokszóvá tették (nem a szlovákok) az autonómia fogalmát. Aki csak megemlítette, azt ellehetetlenítették, likvidálták (ettől a dátumtól vagyok párton kívüli 4 év ingyenmunka és 25 000 km-rel a hátam mögött).
Csáky Pál kirúgatott egy MKP-s tagot a dunaszerdahelyi alapszervezetből, mert szóba merte hozni az autonómiát, Duray Miklós az autonómia kapcsán lakonikusan mindig ezt válaszolta: nem aktuális! (Az autonómia szó még egyszer került említésre, mikor Csehszlovákia kettévált. BB akkor jelentette ki – nem nyilvánosan, – hogy ha Szlovákia önállósul, akkor ő kikiáltja az autonómiát. Persze nem kiáltotta ki, hanem később a ma is érvényes-számunkra katasztrofális szétdarabolást okozó területi átrendezés idején vette a kalapját és inkább leugrott az Adriára, kipihenni a fáradalmakat.
Apropo, Komárom!
Tavaly az MKÖ a kampánynyitóját Komáromba időzítette. Minden erkölcsi skrupulus nélkül lerántották a fekete, porral és pókhálóval borított Komáromi nagygyűlést beborító,26 éve elhallgattatott leplet a koporsóról és erre hivatkozva szólították „harctérre” a magyar választópolgárokat. Micsoda erkölcstelen gyalázat. Azok (Bárdos and co.), akik elárulták és sírba tették Komárom emlékét, rá hivatkozva kezdek kampányolásba.
De!
Alig telik el egy hónap és másodszor is meggyalázzák Komárom emlékét, mikor Sulíknak tesznek hűségesküt.) Persze hogy nem, hiszen a személyi karrier kiépítése a legmagasabb fordulatszámra pörgött.
2001 szeptemberében a Magyarok Világszövetsége küldöttségének tagjaként Brüsszelben jártam az ottani magyarok meghívására. Akik meghívtak bennünket, azok az uniós kisebbségeket magába foglaló pártcsalád flamand, baszk, katalán, stb. képviselő tagjai voltak Nelly Maes vezetésével. Egy meghallgatásunk volt, ahol én, mint pedagógus a szakmai területemen tartottam egy korlátozott 10 perces előadást. Jelen voltak Szlovákia EP-képviselője, valamint az MKP, mint kormánypárt képviselője Flórián László (jelölt volt az MKÖ listán).
Gyalázatos volt, amit az MKP produkált. Jobban védte a szlovák érdekeket, mint maga a szlovák diplomata. Kapott is Flórián a bőrére, ami csak belefért. Ennek az eseménynek volt egy visszavágója is. Nelly Maes látogatott Szlovákiába-személyesen meggyőződni a magyar etnikum jogállásáról.
Duka-Zólyomi Árpád kísérte és bizonygatta, hogy a magyar etnikumnak „nadstandard” jogokat biztosít Szlovákia.
Nos, egy kis ízelítő, hogyan is kerültünk ide, ebbe a mai kilátástalan helyzetbe. Meg kell érteni, a gyalázatos múlt teljes feltárása nélkül (ezek csak töredékek voltak) nem lehetséges semmilyen változás és törvényszerű, hogy ide jutott a közösségünk.
A választási, totális bukásnak kimondottan örülök, mert csak így lehetséges ebből az ördögi körből kikecmeregni, habár nagyon szkeptikus vagyok, mert időközben a közösség a totális asszimiláció útjára lépett.
Kialakult egy új identitás- a slovmaď önazonosság a tudat legmélyén anélkül, hogy erről az érintett közeg tudomást szerzett volna!
Ez ma a legnagyobb probléma, amivel, aminek fontosságával szinte senki nem foglalkozik. Senki nem érti meg, hogy a tenyészállat már agonizál és még mindig rajta szeretnének élősködni.
Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?
Ez az a kérdés, melyre közhelyeken kívül ( összefogás mindenkivel,az ördöggel is, szlovák demokratikus pártokkal sicc.) senki gyógymódot, megoldást nem talált. Mede Feri álláspontja áll talán a legközelebb a kilábalás elkezdéséhez. Amíg mindennek alfa-omegája a parlamentbe való jutás lesz, addig ezer százalékosan tévúton járunk-nem fog többé sikerülni.
Először újra kell építeni a magyar nemzeti közösséget, meg kell szüntetni, vagy minimalizálni a slovmaďarizmust és annak fészkét a vágóHydat, mint minden bűnök-bajok ősforrását.
Teljes paradigmaváltásra van szükség, nemcsak a szemléletben, de a személyi állományban is. El kell takarítani még a nyomát, az emlékét is a bűnös évtizedeknek.
És most jön a legfontosabb!
Senki-az előttem szólók közül említést sem tett az anyahazáról, az életben tartónkról, Magyarország nemzeti kormányáról, melyet csak mint jó fejőstehenet használtunk-használunk, de amikor a szlovák fél az után érdeklődött, milyen a kapcsolat az MKP-MKÖ között a listavezető (Bárdos and co.) mindent tagadott.
Megtagadta Magyarországot, megtagadta nemzeti szimbólumainkat, nem vállalja együvé tartozásunkat a kárpát-medencei összmagyarsággal, a kettős állampolgárság ügyének leggyengébb láncszeme vagyunk! Berényi József 2010-ben a nemzeti együvé tartozás törvényének (kettős állampolgárság) megszületésekor még azt jelentette ki: „minden magyar kutyakötelessége a magyar állampolgárság felvétele!” Aztán összecsinálta magát és azóta is hallgat.
Duray Miklós a házamban, egy kávé mellett bizonygatta, milyen káros ez a törvény a felvidéki magyarságra nézve. Miközben hazánknak több mint 1millió új állampolgára született időközben. Gyalázatos mulasztások sorozata (nem fogadom el az ellentörvénnyel való riogatást).
Én 2010 óta kétszer segítettem hozzá nemzeti kormányunkat a kétharmadhoz. Most is kaptunk Matovičéktól egy gyomrost (Klus), de ezt is lenyeltük. Annyi, de annyi helyzetünk volt az elmúlt időszakokban, de a politikai „elitünk” csak a zsebek tömésével, ócska, lejárt piártevékenységgel, közhelyek szüntelen hangoztatásával foglalkozott semmi mással. Közeleg Trianon 100-ik évfordulója. Semmit nem hallunk „pártjaink” terveiről, elképzeléseikről.
Miért? Mert nincsenek, mert ismét a többség érzékenysége, megint a beszariság, a soha véget nem érő alkalmazkodás, hűségeskü tétele stb. Csak civilek, kis közösségek, akik már eldöntötték, hogy június 4-e nem fog visszhang nélkül maradni.
Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?
Ami a kormánykoalíció létét illeti abszolút hidegen hagy. Egy országban, ahol 75 éve másodrangú állampolgárként, genocídiumokon, gyilkosságokon, rablásokon, elűzetéseken stb. átesve, szülőföldömön élek magyar állampolgárként, ennek az illegitim módon létrejött államalakulatnak a sorsa cseppet sem érdekel.
Ami a szlovák-magyar bilaterális kapcsolatokat illeti, valóban soha ilyen jók nem voltak, de! Ennek megvan az ára, nagyon drága ára!
Mindkét fél, sajnos a magyar is, ennek oltárán feláldoz minket. Lehet, hogy hosszútávú terveibe ez valahogy illeszkedik, de bele fogunk pusztulni!
Zárszóként, nagyon szkeptikus, de inkább realista vagyok. Meggyőződésem, hogy ebből a rettenetes helyzetből önerőből kikecmeregni nem tudunk.
Elsősorban, mert nem is akarunk, másodsorban az erő (mindennek alfája-omegája), ami ehhez szükségeltetik rég nincs és nem is látszik, hogy a jövőben lenne. Egyedül az anyanemzetünkben és számunkra kedvező geopolitikai változásokban reménykedhetünk és abban,hogy ez a 27 éves államisággal rendelkező kreált állam,hosszú távon nem lesz életképes!
Az interjút készítette: Király Zsolt
Képek: Borbély József archívuma
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
