Nem hozott fordulatot a DNS-szakértő napokban elkészült vizsgálata a tavalyi bőnyi rendőrgyilkosság nyomozásában – értesült lapunk. Úgy tudjuk, a szakértők a rendőrök által kilőtt kilenc pisztolygolyó és a Pálvölgyi Péter rendőrtiszt meggyilkolásával gyanúsított Győrkös István gépkarabélyából kilőtt három lövedék egyikén sem tudtak a DNS-vizsgálatra alkalmas maradványokat azonosítani. Erre azért lett volna szükség, mert a helyszíni szemle és a holttest vizsgálata után sem sikerült egyértelműen megállapítani, milyen fegyverből adták le a gyilkos lövést. Noha a rendőrök kilenc milliméteres lövedékekkel töltött pisztolyokkal tüzeltek, Győrkös gépkarabélya pedig 7,62 milliméteres lőszerekkel volt töltve, az ügy ismerői szerint a kérdésre mégsem magától értetődő a válasz.
Elvileg elegendő lenne megmérni az áldozaton keletkezett lőtt sérülést, csakhogy a lövés állítólag olyan súlyosan roncsolta a koponyát, hogy emiatt a halált okozó lövedék átmérőjének megállapítása mégsem ilyen egyszerű.
Nem mellesleg a lőirányok sem stimmelnek. A tűzpárbaj Győrkös István házának egyik helyiségében zajlott le, amely körülbelül három és félszer három és fél méteres, ablaka nincs, ajtók azonban négy irányban is nyílnak belőle más-más szobák felé. A két rendőr a helyiség egyik bejáratánál állt, Pálvölgyi Péter nagyjából a szoba közepén, Győrkössel szemben.
Amikor meglátták a bal kezében lévő gépkarabélyt, megkérdezték tőle, mi van a kezében. „Ami a magukéban”, vágta rá Győrkös, mire felszólították, hogy azonnal tegye le a fegyvert. Aztán elszabadult a pokol. A rendőrök azt mondják, Győrkös lőtt először, de ő erre nem emlékszik. Igaz, másra sem nagyon. Élet-halál között volt, amikor kórházba vitték, utólag is csak annyit mondott: nem szándékosan lőtt.
A tűzpárbaj kezdetén Pálvölgyi Győrkös és a bajtársai között állt, azok tűzvonalának határán. A rendőrök kilenc lövése a Győrkös mögötti falba, illetve a szomszédos helyiség falába csapódott. (Pálvölgyi információink szerint nem lőtt, elő sem vette a fegyverét.) Győrkös három lövedéke viszont a rendőrök lőirányára merőlegesen haladt, és a bejárathoz képest a jobb oldali falból kerültek elő. A nyomok alapján sem az nem zárható ki, hogy Győrkös fegyvere okozta a rendőrtiszt halálát, sem az, hogy baráti tűz.
A DNS-vizsgálatot éppen azért rendelték el, mert remélték, találnak majd emberi DNS-t a Győrkös házának falába becsapódott lövedékeken, így az alapján meg lehet mondani, kinek a fegyveréből adták le a halálos lövést, s azt is, melyik rendőr lövései terítették le Győrköst.
Mint azt ügyészségi forrásaink is megerősítették, a DNS-szakértői vizsgálat nem hozott áttörést, nem tudni, a bőnyi rendőrgyilkosság ügyében nyomozó Központi Nyomozó Főügyészség mire alapozta tényként közölt múlt heti kijelentését, hogy „nem baráti tűz okozta Pálvölgyi Péter halálát”. Közvetlenül a bőnyi tragédia után a tűzpárbajban részt vett rendőrök sem zárták ki, hogy Pálvölgyi baráti tűzben kapott halálos sebet.
Úgy tudjuk, létezik olyan tartalmú szakértői vélemény is, amely szerint a halálos sebet egy távolról leadott lövés okozta (ez is baráti tüzet sejtet). Állítólag az áldozaton látható sérülésekből jutott erre a következtetésre egy orvos szakértő. Az ügyészség szerint azonban ő ebben a kérdésben nem illetékes, ezért a szakvéleményét elvetették.
Február végén – azaz négy hónappal a bőnyi gyilkosság után – összevont orvos és fegyverszakértői vizsgálatot is elrendeltek. A kérdés még mindig ugyanaz, mint a nyomozás kezdetén volt: milyen kaliberű fegyverből és honnan adták le a Pálvölgyi őrnagy életét kioltó lövést? Ha a gyilkos lövedék 7,62-es kaliberű, akkor Győrkös okozta Pálvölgyi halálát, ha kilenc milliméteres, akkor pedig a rendőrök egyike.
A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) a szélsőséges paramilitáris szervezetek elleni országos hajtóvadászat keretében tartott házkutatást az évtizedek óta hungaristaként ismert Győrkös István bőnyi otthonában. Az NNI nyomozói – mint az a házkutatást elrendelő határozatból is kiolvasható – tisztában voltak azzal, hogy Győrkösnél illegálisan tartott, sorozatlövésre alkalmas fegyverek vannak. Mégsem kérték a Terrorelhárítási Központ (TEK) segítségét, noha egy kormányrendelet előírja, hogy a fegyveres bűnözők elfogását a TEK végzi. Nekik van ehhez megfelelő felszerelésük, képzettségük – ha éppen nincsenek éles bevetésen, egész nap ezt gyakorolják.
Bőnybe azonban már csak akkor hívták a TEK-et, amikor Pálvölgyi feltehetőleg halott volt, a súlyosan sérült Győrkös bevonszolta magát az egyik szobába, és onnan fenyegetődzött, hogy lelő mindenkit, aki megközelíti. Végül a TEK-esek hozták ki a nyomozó holttestét a tűzvonalból, és ők tették ártalmatlanná Győrköst is.
Az ORFK szerint a házkutatás előkészítésekor senki nem hibázott. Nem tértek ki azonban arra, hogy miért nem bízták az akciót eleve a TEK-re, csak kijelentették, hogy a történtekért egyedül Győrköst terheli a felelősség.
Az ügyészség is elutasította az akciót engedélyező parancsnokok ellen tett feljelentéseket. Úgy vélték, a házkutatás önmagában hordoz bizonyos mértékű kockázatot, amivel minden rendőrnek számolnia kell. Bőnyben azonban olyan előre nem látható események történtek, amelyekért nem a rendőri vezetők, hanem Győrkös István a felelős.
Nem egészen egy hónappal a hősi halottá nyilvánított és posztumusz alezredessé előléptetett Pálvölgyi halála után, november 15-én az NNI újabb fegyverbegyűjtő akciót tartott. Nyolc településen csaptak le illegálisan tartott fegyverek után kutatva. Találtak is, nem is keveset. Valamennyi akciót a TEK hajtotta végre.
Az NNI emberei csak azután léptek színre, hogy a terrorelhárítás biztosította a területet, és megakadályozott mindennemű ellenállást. A rendőrök szerint úgy jártak el, ahogy Bőnyben is kellett volna.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
