Idén augusztusban – 10 év óta először – elmentem a bolgár tengerpartra pár napra. Várakozásaim ellenére a tapasztalat kifejezetten pozitív.
A bolgár tengerparti iparág több szakaszra osztható időben, természetesen mindegyiket személyesen is megtapasztaltam legalább egyszer:
- Nagyjából 1992-ig volt a kommunista szakasz, azaz az igazi kommunista üdülés 1989-ig, majd ennek még romlottabb verziója még 2 és fél évig, azaz iszonyú minőségű szálláshelyek, nulla körüli választék, rossz infrastruktúra, alacsony szolgáltatások. A Kádár-kori balatoni szakszervezeti-vállalati üdülők világa is legendásan szar volt, de a bolgár tengerpart sikeresen leküzdötte magát e szint alá;
- Aztán 1991-1992 között beindult az ex-komcsis és maffiózós rablás szakasz, kezdtek megjelenni szolgáltatások, de mivel az új urak vagy analfabéta maffiózók voltak vagy mindent lerabló komcsik (egyébként az utóbbi kategória picit azért értelmesebb fajta volt, ezt el kell ismerni), így minden egyfajta díszletnek tűnt, ráadásul minden abszurd árakon. S sok abszurd szokással, pl. belépési díj szedése őrző-védő cégek által a tengerhez, parkolási díj szedése ingyenes területeken, s hasonlók, sokat lehetne mesélni az akkori világról;
- Bár eléggé következetesen utálom a bolgár jobboldalt úgy 1992 óta folyamatosan, el kell ismerni, amikor valamiben jót tettek: a kevés ilyen ügyek egyike, hogy 1998-ban rendőri erőkkel kisöpörték a bolgár tengerpartról a maffiát, ill. azt visszatették normál működési szférájába, lásd prostítúció, drogok, stb., de az átlag kisember onnantól nem volt kénytelen pl. ilyen tengerparti örző-védőkkel kapcsolatba kerülni. Ezzel párhuzamosan elvettek objektumokat ilyen köröktől, persze nyilván hatalmas összegeket ellopva, dehát ez a kapitalizmus, a lényeg a kisember szemszögéből, hogy a viszonyok kezdtek rendezettek lenni;
- Az előző időszak azon durva sajátossága azonban még sokáig hatott, hogy egyrészt van a luxusszint, ahová a sikeres maffizók járnak manökenjeikkel, másrészt az alig javult minőségű volt szakszervezeti hálózat mindenki másnak. Persze ez utóbbiban is volt valami javulás, s főleg abban, hogy ezek a korábbia maffiaszokások már nem működtek;
- A dolgok lassan javulni kezdtek, érezhetően 2007-től már, nem az EU-tagság miatt persze, de véletlenül egybeesett.
Mára ez teljesen beért. Ma már a luxusszint se maffiózós díszletes. A legalacsonyabb szint egyszerűen megszűnt időközben, ma már igazán vacak körülményeket nehéz találni. Lett viszont egy széles középszektora a tömegturizmusnak.
Mi most a tengerpart középső szakaszán voltunk. A bolgár tengerpart 3 részre oszlik: észak a Várna és a román határ közti rész, dél a Burgasz és a török határ közti rész, s a közép pedig természetesen a Várna és Burgasz közötti szakasz.
Mi most ezek a középső szakaszon voltunk, Ravda faluban, ez de facto Neszebar déli folytatódása. Neszebar délen össze van nőve Ravdával, északon pedig a kommunista időkben kialakított zöldmezős Szlancsev brjaggal (Napospart).
Mint a bolgár tengerpart középső és déli szakasza, ez a terület egészen a XX. sz. 20-as éveig etnikailag görög volt. Neszebarban még az utolsó világháború előtti népszámlálás 1910-ben is 89 % görög többséget állapított meg. Hasonló volt a többi település helyzete, bolgár többség csak a 2 nagyvárosban, Várnában és Burgaszban volt. A többi részén görög többség, ezt kiegészítette bolgár és török kisebbség, ez utóbbi inkább az északabbi részeken.
A görögök itt 2500 éve éltek, ezek kis görög városállamok voltak a tengerparton végig. Az i. e. VII. és IV. század között létesültek itt a görög települések. A legtöbb ión betelepülés eredménye, Milétosz anyavárosból. Neszebar – Meszémbria néven – pont kivétel volt, ez dórok hozták létre Megarából.
Aztán az I. vh. mindent megváltoztatott. 1919-ben Bulgária végleg elveszti kijátát az Égei-tengerre, közben megkezdődik Dél-Macedónia görögösítése. A folyamat csúcsa 1923. Ekkor Törökország sikeresen eléri a “török Trianon”, a Sèvres-i békeszerződés felülvizsgálatát, aminek következtében megszűnt a 3000 éves kis-ázsiai görög jelenlét. A kb. 1,2 millió görög menekültet a görög kormányzat nagyrészt Dél-Macedóniában, valamint a Bulgáriától megszerzett Nyugat-Trákiában helyezte el. A megmaradt bolgár lakosságra nyomás nehezedett, sokan önként távoztak, sokakat de facto elűztek. A bolgár kormányzat úgy oldotta meg a problémát, hogy elűzte a bulgáriai görögöket, s helyükre költöztette a bolgár menekülteket. Előtte még volt valamilyen próbálkozás kölcsönös kisebbségvédelmi egyezmény aláírására, de ez a gyakorlatban működésképtelen persze, így mindkét fél a tiszta megoldást választotta: az idegenek menjenek “haza”, s aki meg megoldja trükkösen, hogy marad, az veszítse el eredeti nemzeti öntudatát.
A helyzet sajátos lett. A kecske- és juhtenyésztő hegyvidéki bolgárok hirtelen görög halászok ingatlanjait kapták meg, s meg kellett tanulniuk halászni. Ugyanez persze fordítva: a görög halászok dolga se lehetett könnyű, amikor hirtelen hegyvidéki területen találták magukat mint kezdő állattenyésztők.
1934-re a folyamat teljesen befejeződött, 1934-ben lett Neszebar neve Neszebar az addigi Meszemvrija helyett, ami a görög eredet Meszemvria/Meszimvria név bolgáros verziója volt.
Aztán Bulgária még egyszer megpróbálja visszaszerezni az elvesztett Égei-tengeri kijáratot. De ez ideiglenes háborús revízió maradt 1941-1944 között.
Bár ma már eltelt több nemzedék a helyiekben, az eredeti menekült tudat erős ma is. Ravdában is nagyon sok a macedóniai vonatkozású utcanév, utalva ezzel az eredeti tájra, ahonnan a lakosság jött. A fő utca – ma ez amolyan “sétálóutca” – neve “Macedónia utca”.
De visszatérve a turisztikai helyzetre. Hatalmas mennyiségű szálláshely 5 csillagos és 2 csillagos között, s a 2 csillagos is összemérhetetlenül jobb, mint egy valamikori szakszervezeti üdülő. Mi eleve nem szeretjük a luxust, meg mint kutyás embereket nem is engednének be minket “jobb” helyre, így a legalsó kategóriában szálltunk meg.
Ebben is van fejlődés: korábban a kutyás turistát leprásnak nézték, most most már csak a felső kategóriás szálláshelyekről tiltják a kutyákat ki. Csak annyi volt, hogy akkor nekünk nem jár szőnyeg, mert kutyaszőrös lesz.
Azaz fürdőszobás kis szoba dupla ággyal, erkéllyel, semmilyen extra szolgáltatással, lásd két darab törülköző és ágynemű van, onnantól minden a mi dolgunk, nem jön takarítónő, nem dobja ki senki a szemetet, saját szappant/sampont kell használni, nincs internet, 2 tekercs vécépapír, s ha elfogy, a vendég vesz magának a boltban, s természetesen nincs semmilyen étkezési lehetőség. Ez jelenleg 8500 Ft egy napra. (Összehasonlításképpen: ugyanitt egy felsőkategóriás szálláshelyen 35 ezer Ft egy éjszaka, persze abban a reggeli is benne van.)
Az árszint is kellemes meglepetés. Korábban totális pofátlanság uralkodott, olyan 200-500 % közti profitrátával dolgoztak az étkezdék, árudák. Mára ennek vége. Persze most is drágább a bolgár tengerpart, mint Szófia, de az eltérés már az elfogadható tartományban mozog.
Reggeli videóm a megérkezés utáni napon, mint látható Bulgáriában az élet még az üdülőhelyeken is későn kezdődik. Reggel 7-kor kimenni és reggelit keresni merész vállalkozás volt: mint látható, az étkezdék 95 %-a zárva van még. S ember is alig van ilyenkor. De legalább így látható a főutca, az említett Macedónia utca.
14:19-kor nem én vagyok látható, hanem szembejön a nagyobbik fiam, aki nagyon hasonlít rám, csak éppen 40 kilóval kevesebb a súlya, ugyanis ő is ott üdült családostul. A hangokat törölni szoktam videóimból azok netes verzióiban, mert az emberek nem tudják, hogy veszem őket folyamatosan testkamerával, s ez kellemetlen érzéseket generálhat – érdekes, a hozzájárulás nélküli kép nem okoz az embereknek problémát, ha nincs hozzá hang -, de most direkt benne hagytam a beszélgetés részünket azoknak a külföldön élő magyaroknak leckéül, akik szerint képtelenség az idegen földön született gyereket megtanítani magyarul.
Íme lehet, csak akarni kell: meg lehet tanítani külföldön született gyereket magyarul anyanyelvi szinten, még úgy is, hogy a másik szülőnek semmi köze a magyarokhoz, csak akarni kell és kitartónak kell lenni.
térképek:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
