A legfurcsább bolgár sajátosság a kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenet során, hogy a kapitalizmus kezdeti időszakában rosszabb volt a áruellátottság, mint a kései kommunizmusban.
A kései bolgár kommmunizmusban, amiről személyes tapasztalatom van 1986-1989 között, nagy volt az áruhiány, egy átlagos szófiai közért egy budapesti megfelelőjének kb. 15-20 %-án volt áruellátottság szempontjából. De alapvető termékek mindig voltak, azaz szovjet típusú totális áruhiány sose volt. Ami szinte mindig volt egy átlagos bolgár közértben: kenyér, margarin, lekvár (csipkelekvár mindig volt, más ritkán), párizsi típusú szalámi, virsli, mirelit csirke, babfélék, konzervek, tej, joghurt.
A bolgár kommunista gazdaság sajátossága a reformok teljes hiánya. Míg Magyarországon a kapitalizmus lassú bevezetése 1968-tól megindult, apró, de biztos lépésekkel, addig Bulgáriában gyakorlatilag semmi ilyesmi nem zajlott.
Aztán Bulgáriában kb. 1 év alatt bevezettek mindent egyszerre, hirtelen, sokszor megelőzve Magyarországot.
A pénzpolitikában ez jól látszik. A magyar forint liberalizálása 1969-1995 között zajlott, 26 év alatt, lassú lépésekben. 26 év alatt lett a teljesen rögzített valutagazdálkodásból konvertibilis forint. Ezzel szemben a bolgár leva teljesen rögzített volt 1991. januérjában, míg februárban meg teljesen konvertibilis (a pontos napra nem emlékszem, valamikor a hónap közepén). Azaz a bolgár leva hamarabb lett konvertibilis, mint a magyar forint!
Ugyanez volt a rögzített árak és a tervgazdálkodás kérdése. A bolgár kormány 1991. januárjában dönt az árak liberalizálásáról 1991. február 1. hatállyal. Egyedül egyes stratégiai árakra nem vonatkozott a döntés, mint áram, fűtés, tömegközlekedés, benzin, stb.
Ahol laktam, szemben volt egy közért. Január 31-én üres volt szinte, az emberek kora reggel sorba álltak még joghurtért is. (A joghurt egy alapvető bolgár élelmiszer.) Aztán másnap mintha csoda történt volna, a bolt hirtelen tele lett áruval. S persze a sorok is eltűntek.
A sorok persze azért tűntek el, mert az átlagember képtelen volt megfizetni az új árakat. Egyik határozott emlékem, a szabványos, fél kilós joghurt ára az egyik nap 0,23 leva (akkori árfolyamon kb. 1 Ft) volt, míg másnap 1,50 leva (akkori árfolyamon kb. 6 Ft) . A hivatalos éves infláció Bulgáriában 1991-ben 473 % volt egyébként.
A szétesés 1989 novemberében kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Todor Zsivkovot megpuccsoló új kommunista vezetés képtelen kormányozni, s az egész rendszernek vége lesz. Ekkor az akkor még kizárólagosan állami szektor vállalatai önállósodtak, bár ehhez nem volt joguk, de a hatalom nem tudott mit tenni ellenük. Gyakorlatilag a cégek vezetősége abbahagyta a tervek teljesítését, immár arra számított, piaci árakkal fognak működni. Ennek eredménye: megszűnt az áruellátás nagy része. Ami miatt a boltok olyan üresek lettek, mint addig még soha. A legsúlyosabb időszak 1990/1991 tele volt. A bolgár népnyelv ezt a kort “Lukanov telének” hívja, az akkori kormányfő – Andrej Lukanov – nevéről.
Egyébként aztán ezek az állami cégek így is mind megszűntek (kevés kivétellel). A vezetőségük jellemzően elprivatizált mindent, szóval a cégek bezártak, sok százezer ember, sőt inkább másfél-két millió, munkanélküli lett, de pár ezer ember meg többszörös milliomossá vált. Ugyanaz, ami Magyarországon is lezajlott, csak még durvább, drasztikusabb módon: Magyarországon azért csak a gazdaság egy része lett ellopva, nem minden. Az inflációbeli különbség is jól jelzi a mértékbekli eltérést: a bolgár 473 %-os inflációhoz képest az ugyanazon évbeli magyar 35 % nevetséges kicsi volt.
Valamikor 1990 őszén készítettem ezt a képet egy bolt előtti extrém sorról:
Ma a környék:
Az 1989. végi káosz kezdetén lettek tömeggyűlések is az országban, az egyik nevezetes ilyen esemény 1989. december 14-én volt. 2009-ben, a 20. évfordulón egy bolgár hetilapban jelent meg a következő archív kép, melyet alaposan megvizsgálva felfedeztem rajta saját magamat!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
