Hetven év hosszú idő, hogy mennyire hosszú, azt talán mindennél jobban érzékelteti a tény, hogy Erzsébet királynő első miniszterelnöke a világháborús idők egyik vezetője, Winston Churchill volt. Az 1952-től napjainkig terjedő hét évtized alighanem a történelem egyik leghosszabb ideig tartó békeidőszaka – legalábbis Nyugat-Európában, ugyanis rögtön a második világháború után vasfüggöny választotta el a kontinens keleti és nyugati részét. Bár a hidegháború rányomta bélyegét a nyugaton élők mindennapjaira is, nehéz lenne ezt egy lapon emlegetni a szovjet érdekszférában ragadt keleti országokban tomboló diktatúrák elnyomásában élők helyzetével. Nyugat-Európában azonban, és így az Egyesült Királyságban is a második világháborútól a napjainkig tartó időszak egyértelműen a béke, a gazdasági növekedés, a fejlődés, a jólét korszaka. Afféle jelenkori „boldog békeidők”, melynek alapját az előbb kétpólusú, de a viszonylagos erőegyensúly mellett mégiscsak nagyjából kiszámítható, majd az 1989-es változásokat és a Szovjetunió széthullását követően megnyugtatóan egypólusúvá váló világrend adta. Ez a viszonylagos stabilitás omlik össze most szemünk láttára az elveszett nagyhatalmi státusát fegyverekkel visszaszerezni igyekvő Oroszország Ukrajna elleni inváziójával. És ha már felmerült a sorsszerűség kérdése: nemrég hunyt el Mihail Gorbacsov is, akinek döntő szerepe volt a hidegháború békés lezárásában – de a Szovjetunió szétesésével egyúttal az orosz veszteségérzés, frusztráció kialakulásához is akaratlanul hozzájárult, amelynek politikai célú artikulációjával három évtized múltán Vlagyimir Putyin orosz elnök újabb háborút indított, nyíltan felvállalva az orosz birodalmi nosztalgiát.
Erzsébet halálát ebben a megközelítésben szimbolikusnak is tekinthetjük – távozásával egy korszak, a huszadik század jobbik fele ért véget. Változhat azonban szédületes iramban a világ, jöhetnek új idők és új divatok, csorbulhat időnként a királyi ház tekintélye, lángra lobbanhat olykor monarchiaellenes láng, az Egyesült Királyság most is hagyományai felé fordul. Az 1701-ben kelt trónöröklési törvény alapján a trónutódlási tanács szombaton kihirdette: II. Erzsébet királynő halálának pillanatától elsőszülött fia, a 73 éves Károly a brit uralkodó. Meghalt a király, éljen a király – üzeni az Egyesült Királyság, s jóllehet az alkotmányos monarchiában szerepét inkább szimbolikusnak tekintik, az uralkodó a királyságban élők egységét testesíti meg, így konkrét politikai cselekvésre váltható hatalom nélkül is fontos szerepet tölt be a brit társadalom életében, szavára pedig országai határain túl is figyel a világ.
És már csak ez utóbbi miatt sem mellékes, hogy a világ egyik nagy múltú és nagy tekintélyű hatalmának trónján olyan király ül, akinek nem kell elmagyarázni, mit keresnek a magyarok Romániában, hiszen sokszor járt már itt, találkozott számos dolgos, szülőföldjét szerető, nyelvéhez és kultúrájához hű székellyel, s birtokot is vásárolt vidékünkön. Nem biztos, hogy lehet bármiféle azonnali haszna – de ártani biztosan nem árt, ha a Buckingham-palotában mondjuk zalánpataki almával kínálják majd a magas rangú vendégeket, a világ urait.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
